2013. november 16., szombat

Közérdekű....

Szia(sztok)!

Mint már észrevehetted/észrevehettétek, az utóbbi időben egyre kevesebb poszt érkezett a blogra. Ennek több oka is van, olyan sok, hogy jövő hét hétfőig is itt ülve sorolhatnám őket, de inkább nem teszem. Többnyire a kissé instabil fizikai és lelki állapotom a fő oka a dolognak, na meg az a kevéske szabadidő, ami az egyre nehezebb suli miatt annyi, amennyi. Ezek mellett úgy érzem, hogy ehhez a történethez már nem tudnék túl sok mindent hozzátenni. Úgy is tudja mindenki a végét: az egész Super Juniorra rátalál a boldogság, és annak ellenére, hogy ezek képesek mindenen összekapni (de attól még nagyon édesek ^_^), nagyon jól megvannak egymás mellett. Mondhatnám, hogy szimbiózisban élnek egymással.
Nos, nem is húzom tovább az időt, helyette inkább csak összefoglalom ennek a posztnak a lényegét:
A blogot egy ideig megszüntetem, de ha ihletet kapok, lehetséges, hogy felkerül néhány új fejezet. Magát a blogot nem törlöm, a részek ugyanúgy megtalálhatók lesznek itt. Egyébként is, ez a történet már szinte befejezett volt, a részeket már csak erőltetett gondolkodással tudtam írni. Mindezek ellenére sajnálom is, hogy ilyen hamar véget ért... Szerettem volna évek múlva is itt ülni és ebbe a fránya kis blogocskába írni, mivel ez volt az első, amit tiszta fejjel* írtam. Sokszor ennek a blognak az írása segített át az érzelmi hullámvölgyeken, amikor fizikailag beteg voltam, akkor is írtam... Ha fájt, ha boldog voltam, ha csak semleges volt is a napom, akkor is csak írtam és írtam. Nehéz lesz "itt hagyni" ezt a környezetet, hiszen a szereplők olyannyira a szívemhez nőttek, mint a valóságos világban lévő megfelelőjük. Nos, hát...
Ez az utolsó bejegyzés. Az utolsó szavaim ebbe a blogba. Lehet, hogy egy kicsit túl érzelgős vagyok, de úgy érzem, muszáj illendően elbúcsúztatnom egy korszakot. Úgy érzem, a történet befejezésével lezárok egy időszakot az életemben. Boldog vagyok, hogy írhattam ezt a történetet és ezerszer is köszönöm, hogy olvastad/olvastátok az agyamból kipattanó balgaságokat :)
Köszönök mindent! :)

*régebben is írtam blogokat, csak azok teljesen mások voltak. Teljesen gyerekes szóhasználat, butaságokon történő összekapások és veszekedések... Nos, inkább nem részletezném.