Ji Won
- Jó reggelt, hasadra süt a nap - suttogta a fülembe Yesung. Ez volt a lehető legjobb ébresztés, amit valaha kaptam.
- Jó reggelt - adtam egy puszit a szájára, és ráfeküdtem a mellkasára, hogy ne tudjon felkelni. Hiába erőlködött, teljes súlyommal ránehezedtem. - Ne is próbálkozz, tőlem nem szabadulsz!
A barátom felnevetett. Nem volt mérges, sőt! Inkább boldog. Természetesen én is nagyon örültem, hogy mellettem van. Ekkor felötlött bennem egy kérdés, ami már elég régóta foglalkoztatott..
- Yesung, valamit meg kellene beszélnünk.
Az említett személy egy morgással jelezte, hogy figyel. Felsóhajtottam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele. Mi van, ha ő nem akarja a dolgot? ..
- Mennyi ideje vagyunk együtt?
- Körülbelül.. négy éve?
- Hmm, lehetséges.. és azóta egyszer sem futott át az agyadon a.. khhm.. a..
- .. házasság gondolata? - nézett rám gyönyörű, sötétbarna szemeivel. Hát, igen. Előle semmit nem tudok rejtegetni. Túlságosan is jól ismer.
Mielőtt válaszolt volna, az arcán megjelentek a jól ismert vonalak, melyeket én csak úgy neveztem, hogy "gondolkodó-ráncok". Alig két perc elteltével már meg is érkezett a válasz a kérdésemre.
- Igen, foglalkoztatott a gondolat. Sokat kattogott az agyam ezen. Érzem és TUDOM, hogy szeretsz, ahogyan én is, és mindennél jobban vágyom arra, hogy melletted legyek egész életemben.. De nem tudtam, hogyan kérdezzelek meg téged. Nem tudtam, hogyan reagálnál erre a dologra.. Úgy éreztem, még nagyon korai a kérdés. De így, hogy te vetetted fel, már másként látom az egészet.
Amikor ezt részletesen kifejtette, tátva maradt a szám. Tehát ő is sokat gondolkodott a témán! Akkor valószínűleg lépni fog az ügy érdekében, főleg most, hogy megtudta, nem ellenezném a dolgot. Gondolataim egymást kergették a fejemben, így azt sem vettem észre, amikor az általam annyira szeretett férfi kilépett a takarók "árnyékából". Belefeledkezve gondolataim kavargó örvényébe, gyorsan kikászálódtam az ágyból, és meglepetten tapasztaltam, hogy Yesunggal találom szemben magam. Mintha álomból ébredtem volna, úgy hasított belém a felismerés..
..Ugyanis a férfi térdre ereszkedett előttem, kezében egy dobozkával.
- Lee Ji Won, szerelmem, kérlek.. Hozzám jönnél feleségül? - nézett rám izgatottságtól csillogó szemekkel. Eleinte nem tudtam, mit mondjak, annyira megdöbbentett a tudat, hogy végig egy karnyújtásnyira voltunk ettől a pillanattól, de végül hangos "IGEN!"-ek sikoltozása közben a boldog barátom - khhm, immáron a vőlegényem - karjaiba vetettem magam.
Kyuhyun
Az erős napfényre ébredtem, ami In Jung szobájának ablakán szűrődött be. Igen, In Jung szobájának ablakán. Elégedettséggel töltött el a tudat, hogy a lány, akire több évig áhítoztam, végre mellettem fekszik és engem szeret.
- Az a rohadt napfény, hogy a franc egye meg.. - szitkozódtam. Nagyon zavarták a szememet az erős fénysugarak, mindezek ellenére lusta voltam felemelni a jobb kezem, amivel In Jungot öleltem magamhoz. Mint egy mesében, valamilyen okból kifolyólag rögtön teljesült a kívánságom: a fény végre nem égette a bőrömet és nem irritálta olyan erősen a szemeimet. Ekkor viszont megéreztem, hogy valami.. vagy inkább valaki a testem alhasi részére nehezedik.
- Jó reggelt, szívem - duruzsolta a fülembe a hang, amelyet éppen olyan jól ismertem, mint a saját testemet, ami most önkéntelenül is örömtáncba kezdett. Ezekre a reakciókra a szemem felpattant, és pontosan egy vonalban volt álmaim nőjének arcával.
- Jó reggelt neked is - suttogtam a szavakat, amelyre egy hosszú, forró és vágyakozó csókot kaptam válaszul. Mielőtt még jobban elmélyedhettünk volna a szerelem legnyilvánvalóbb formájában, hangos sikoltozás ütötte meg a fülünket. Egyértelműen lány hang volt. In Jung velem volt, és valószínűleg Cho Hee és Leeteuk alszanak még, rajtuk kívül pedig csak egyetlen lány van a lakásban..
- Ji Won! - kiáltottunk fel egyszerre In Junggal, és rohantunk kifelé. Amit akkor láttam, azon kedvem lett volna hangosan nevetni.
Ji Won a lépcsőnél állt, és ledermedve bámult egy pókot. Vigyorogva odamentem, megfogtam az állatot, és kidobtam In Jung szobájának ablakán. Amikor megfordultam, In Jungot és Ji Won dermedt arcát láttam az ajtóban. Nem bírtam tovább, elnevettem magam, ami nem eshetett túl jól a fiatalabbik lánynak, mert megjegyzést is tett ezzel kapcsolatban.
- Cho Kyuhyun! Ez egyáltalán nem vicces! - korholt, de én tovább nevettem rajta. Ez egy kis pók volt, még is ennyire túlreagálta a dolgot!
Mielőtt még jobban elmérgesedett a helyzet, In Jung közbelépett. Elém állt, kezeimet megfogta, és húzni kezdett maga után. Én engedtem neki, amit egy csókkal jutalmazott, amikor már leértünk, majd nekiálltunk reggelit csinálni.
In Jung
- In Jung, In Jung! Gyere gyorsan, mondanom kell valami fontosat! - sikoltozott a húgom eszméletlen hangerővel. Úgy gondoltam, jobb lesz közbe lépni, mielőtt még a többiek dobhártyája is úgy végzi, mint az enyém.
- Nyugi, nyugi, Ji Won! Ne legyél ilyen hangos, mert beszakad a dobhártyám! Inkább azt mondd, hogy mi az a nagyon fontos dolog.
A húgom mintha csak erre várt volna. Előhúzta a háta mögül a kezeit, majd a jobb kezét felemelte úgy, hogy lássam az ujjait. A gyűrűsujján egy gyönyörű, gyémántos gyűrű volt. Amikor jobban megnéztem azt, elállt a lélegzetem.
- Csak nem..? - néztem Ji Wonra, aki szinte elájult az örömtől.
- De igen! Yesung megkérte a kezem!
Ekkor mindketten visongtunk és boldogan ugráltunk. Kissé hülyén nézhettünk ki, mert a lépcsőn éppen lejövő Ryeowook furcsán nézett ránk.
- Mi ez a nagy visongás, lányok? - lépett kettősünk mellé. Nem hinném, hogy el tudta képzelni, hogy minek örülünk ennyire.
- Nézd! Nézd a jobb kezét! - emeltem a húgom kezét maknae barátunk elé, akinek még mindig fogalma sem volt róla, hogy mi van.
- Egy gyűrű. És?
- Nem akármilyen gyűrű! Eljegyzési gyűrű!
- Csak nem azt akarod mondani, hogy Yesung megkérte a kezed? - nézett hitetlenkedve, de boldog vigyorral Ji Wonra a fiú, és megölelte a húgomat. - Gratulálok! Ez a hír feldobta a rossz napomat.
- Miért, történt valami, ami elrontotta?
- Hát.. Nem is tudom, hogy mondjam el, de.. Úgy tűnik, hogy Donghaenek barátnője van.
- De hiszen ez jó hír!
- Igen, jó hír.. De a rossz benne az, hogy a lány az én volt barátnőm, Cho Min Ji, akit még mindig szeretek.
Ji Wonnal egymásra pillantottunk, és felszisszentünk. Tudtuk, mit kell tennünk. Valahogy össze kell őket hoznunk újra, de úgy, hogy Donghae ne érezzen közben fájdalmat.
- Mikor jön? - kérdeztem a fiút, miközben a tervemen gondolkodtam.
- Holnap..
- Ji Won, gyere velem! - kiáltottam fel, majd a húgomat karjánál fogva vonszolni kezdtem, faképnél hagyva szegény Ryeowookot. - Van egy jó tervem! ..
