Ryeowook
A mai egy különleges napnak ígérkezett. Yesung és Ji Won ezen a napon tartották az esküvőjüket. Több, mint kétszáz ember volt jelen. Én éppen egy számomra ismeretlen lánnyal táncoltam egy lassabb dalra, amikor Sungmin odajött hozzám és a fülembe súgott valamit, amitől meghűlt az ereimben a vér.
- Gyere gyorsan, valami történt Su Jeonggal. Fontos.
Ahogy volt, úgy otthagytam az ismeretlen lányt, és Sungmin után rohantam. Féltem, hogy valami súlyos dolog történt, például egy baleset, valami betegség... Bármi. Amit akkor láttam, mikor megérkeztünk a helyszínre, azt soha nem felejtem el.
Su Jeong egy teljesen idegen sráccal smárolt. Amikor megláttam, késztetést éreztem arra, hogy kiugorjak a legközelebbi ablakon. Nem értem, miért nem tettem ezt...
Aztán a lány észrevett, és rögtön eltolta magától a fiút, de akkor már késő volt. Amikor rám nézett, a szemei tele voltak megbánással, de már késő volt. Oda akartam menni hozzá, de tudtam, hogy nem szabad, mert ha tényleg szeret, utánam jön. Mielőtt megakadályozhatta volna, én sarkon fordultam és kirohantam az épületből, ahol az esküvőt tartották. Csak rohantam és rohantam, már az sem érdekelt, hogy a könnyeim is kicsordulnak, csak tovább futottam a végzetem elől. Miért olyan boldog mindenki? Yesung és Ji Won most házasodtak össze, Kyuhyun és In Jung is együtt vannak, Leeteuk az első és igaz szerelmével van együtt... Min Ji, a volt barátnőm, akit még Su Jeong előtt szerettem, az egyik legjobb barátommal van. És most egy újabb lány törte össze a szívem... Hát én soha nem lehetek boldog?
Kifulladva leültem egy padra, könyökömet a térdemre támasztva, kezeim között lehajtott fejemmel. A sírástól remegve ültem a hideg padon, az éjszaka sötétjében. Már fél tizenkettő is elmúlhatott akkor, de nem érdekelt.
Amikor Donghae és Min Ji járni kezdtek, én azért voltam boldogtalan, mert nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel. Sokáig szerettem Min Jit, és most, hogy már ő nem számít nekem, az a lány, aki sokat jelent, így ellenem fordul. Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
Hirtelen egy kéz fogta meg a hátam, majd jött a másik is, és az illető magához szorított. Ameddig sírtam, addig tartott a karjaiban az a valaki, aki utánam jött. Amikor végre képes voltam felnézni, nem hittem a szememnek.
Su Jeong volt az.
- Te... Te mit keresel itt? - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa könnyeimet. Tudtam, hogy késő, hiszen a karjai között sírtam, de valahogy úgy éreztem, hogy nem szabad kimutatnom neki az érzéseimet, mert annál jobban megsebez.
- Utánad jöttem... Úgy éreztem, muszáj.
- Nem kell vigasztalnod, megleszek egyedül is. Menj vissza a barátodhoz és csókolgasd tovább - mondtam neki olyan bántóan, ahogyan csak tudtam. Valószínűleg nem érdekelte, vagy csak tudta, hogy jogos a haragom, ezért nem reagált durván a dologra.
- De hiszen a barátom itt ül mellettem - nézett rám szemeivel. Tekintetében még több megbánást láttam, mint előtte, de észrevettem valami másat is...
... Nem tudom, miért bocsátottam meg neki, de... Amint ajkaink összeértek, tudatosult bennem, hogy én tényleg szeretem Su Jeongot, és ő is szeret engem. Ha nem így lenne, nem jött volna utánam és mondta volna azt, hogy a barátja én vagyok. Kézen fogva sétáltunk visszafelé, és amikor az esküvő helyszínére értünk, a többiek egy emberként elkezdtek felénk rohanni.
- Ti meg hova a francba tűntetek? - korholt Leeteuk, majd, amikor észrevette, hogy a kezeink össze vannak fonva, hatalmas örömkiáltás hagyta el a torkát.
- Ez igen! Ryeowook aztán tudja, hogyan kell felszedni egy lányt néhány hét ismeretség után! Gratulálok!
- Öhm, Leeteuk... Ki mondta, hogy mi együtt vagyunk? - nézett a csapatunk vezetőjére Su Jeong értetlenkedve. A kérdéstől kihagyott egy dobbanást a szívem.
- Te ezt komolyan...? - kezdtem volna, de a lány időközben rátapasztotta száját az enyémre. A csapat hangos füttyögésben tört ki. Karjaimmal átölelve a lány derekát szorítottam őt közelebb magamhoz. Amikor abbahagytuk a smárolást, a barátnőmre néztem.
- Komolyan gondoltad, hogy szeretnél velem járni? - néztem rá poker face-el.
- Igen! Miért, te nem? - válaszolt, majd a saját kérdése után riadt tekintettel nézett rám.
- Nem.
- De hát akkor...? - kezdett volna sírni, amikor befogtam a száját a számmal, majd újra beszélni kezdtem hozzá.
- Én egy életre veled szeretnék lenni, nem csak járni veled. Szeretlek, és ezt be is fogom bizonyítani!
... Hát, így történt, hogy néhány hetes ismeretségből lett egy hatalmas szerelem, és a szerelmem tárgya az enyém volt. Jut eszembe, kíváncsi vagy, hogy hogyan végződött az esküvő? Nos, azt sajnos nem tudom, kérdezz valaki olyat, aki a végéig ott volt, mert én és Su Jeong a szerelmi vallomásaink után hazamentünk... A történet teljes végét már rád és a fantáziádra bízom! ;)
Kyuhyun
Másnap reggelre mindenki totál K.O. volt, főleg én és Kangin. Az esküvőn annyit ittunk, hogy a végére már azt sem tudtuk, hol vagyunk. Arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem ágyba egyáltalán...
- Jó reggelt, te iszákos - köszöntött "kedvesen" a barátnőm. Hitetlenkedve rápillantottam, mire ő nem tudta elfojtani a vigyorát. Kaptam egy jó reggelt-csókot is.
- Fáj a fejem - nyögtem, amikor már végre képes voltam kikászálódni az ágyból. In Jung rosszalló tekintettel nézett rám.
- Nem is csodálkozom a tegnapi után...
- Miért, azon kívül, hogy ittunk, történt valami? - kérdeztem rosszat sejtve. In Jung reakciójából ítélve a sejtésem nem volt alaptalan.
- Hát, elég sok minden! Először még az asztalnál ittatok, aztán beálltatok táncolni, de olyan szinten, hogy te és Kangin mindenféle akrobata mutatványt megcsináltatok, például cigánykereket, szaltót... És ez még nem minden! A poharat mikrofonnak nézted, és elkezdtél bele énekelni, de amikor nem működött, földhöz vágtad. Aztán Kanginnal elkezdtetek kaja csatázni. Ennyi elég lesz már?
- Úristen! Utána mi történt?
- Amikor vége volt, hazaértünk, aztán te le akartál feküdni velem, de láttam rajtad, hogy teljesen kába vagy, ezért nemet mondtam. Erre te sírni kezdtél, hogy téged mindenki utál, beleértve Leeteukot és engem is... Aztán megláttad a laptopot, bekapcsoltad rajta a kamerát, és egy óráig azon röhögtél, hogy ott vagy a képen... Nem viccelek, még mértem is az egy órát! Aztán én megfürödtem és elküldtelek téged is fürödni. Öt perccel később kijöttél teljesen meztelenül, és keresnem kellett pizsamát neked. Amikor megparancsoltam, hogy vedd fel, nevetni kezdtél, de azt nem mondtad meg, hogy min. Nekem kellett feladnom rád a pizsamát... Utána az ágyba parancsoltalak, de téged nem érdekelt. Elkezdtél beszélni a fényképekhez, én pedig ideges lettem és behúztalak az ágyba. Aztán elaludtál, és most teljesen K.O.-n itt ülsz.
- In Jung, ölj meg - temettem az arcomat a kezembe, egy perccel később pedig nevetésben törtem ki. - Ne haragudj, csak... Olyan... Vicces ezt el... Elképzelni...
- Hát, eléggé feldobtátok az esküvőt, az biztos! Ha lesznek felvételek, majd megmutatom őket. De most menjünk enni! ...
szerzői megjegyzés: Az, hogy beleírjam a Kyu-s részt, ennek a bejegyzésnek köszönhető anno 2011-ből: http://greetandgreen.blogspot.hu/2011/04/kyuhyun-got-drunk-last-night.html a lényege, hogy Kyuhyun olyan részeg volt Eunhyuk szülinapján (04.04.), hogy kifelé menet azt mondta, vissza akar menni és választani valakit, akit elvisz Koreába és feleségül veszi. Amikor ezt elolvastam, legalább öt percig nevettem rajta :Đ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése