Ryeowook
Ez a nap sem indult másként. Szinte kínszenvedés volt arra ébredni, hogy megint együtt látom egy másik férfival a szerelmemet. Mint minden egyes nap, reméltem, hogy ez valami rossz álom, és szinte rutinszerűen csipkedtem magam. A mai reggelen is megcsíptem a vállam, és szinte már bőgve vettem tudomásul, hogy ez nem egy rossz álom.. Ez a kegyetlen valóság. Könnyeimmel küszködve levettem a pizsamámat, majd elbotorkáltam a fürdőszobáig és beálltam a zuhany alá. Ott már képes voltam elengedni az érzéseimet.
Egy bő fél óra múlva már felöltözve és megkönnyebbülten léptem ki a zuhanykabinból. A gond csak az volt, hogy gatyát nem hoztam magammal, így hát úgy, ahogy voltam, egy szál törölközőben kimentem a saját kis fürdőszobámból vissza a szobámba. Elkezdtem kutakodni a szekrényemben, ám nem számítottam arra, hogy valaki hirtelen bejön.. Márpedig ez történt.
Az ajtóm hirtelen kicsapódott, berohant rajta egy ember, majd újra bezárult. A hangra hirtelen felegyenesedtem, és a szekrényajtómat bezárva megpillantottam egy lányt.. Egy olyan gyönyörű lányt, hogy első látásra beleszerettem. A szám tátva maradt, ahogy végig néztem rajta, és azt, hogy tetszik nekem, lenti végtagjaim is rögtön jelezni kezdték. Amikor a teremtés megfordult, furcsán nézett rám.
- Öhm, bocsánat, rossz helyre jöttem.. - kezdte, és rögtön elpirult, amint meglátta, hogy csak egy törölköző fedi a testem. Elindult az ajtó felé, de én egy hirtelen elhatározástól vezérelve megragadtam a karját, és visszafordítottam magam felé.
- Ne menj még - mondtam neki, és kérdőn néztem rá, palástolva izgatottságomat. Amikor nem vette a lapot, szavakban érzékeltettem vele a dolgokat. - Legalább mutatkozz be!
- Oké, rendben.. Kwon Su Jeong vagyok. Kitalálom: te vagy Kim Ryeowook! Ismerlek téged. A Super Junior egyik főénekese vagy.
- Izé, mondhatjuk úgy is.. És, mi szél hozott erre, kedves Su Jeong?
- Megkértek, hogy jöjjek ide, de nem tudom, miért!
- Nos, akkor mondd el, ki kért meg rá!
- Azt.. nem tehetem - nézett rám bocsánatkérően. Barna szemeiben furcsa fény csillant. - De azt mondták, hogy próbáljam felvidítani azt, akit a szobában találok. Nos, mit tehetek érted?
- Szerintem semmit nem tudsz tenni, de azért kedves tőled, hogy ezt elvállaltad - mondtam neki kedvesen, és megpróbáltam elhajtani, de nem hagyta magát.
- Nem mehetek el addig, amíg nem tettem valamit!
Gondolkodóba estem. Ha mindenképpen fel akar vidítani, akkor lenne egy lehetőség.. Persze, ha ő is beleegyezne.
- Tudod, ha ennyire fel akarsz vidítani, akkor egy csúnya dolgot kellene hozzá megtenned.. - kezdtem el vele játszani. Először furcsán nézett rám, aztán vette a lapot, és csábosan mosolyogva közelített felém.
- Olyat, amit csak a rossz kislányok tesznek? Például.. Ezt? - araszolt felém, és mikor közel ért, egyszerűen csak megcsókolt. Ettől újra izgalomba jöttem, főleg lent.
- Igen, vagy.. Ezt - játszottam vele, miközben megcsókoltam, majd elmélyítettem azt. Kétségtelen, hogy nagyon jól csókolt a lány. Az már egyszer biztos, hogy a puszta jelenlétével fel tudott izgatni, de itt csókokról beszélünk!
További játszadozás közben megszabadítottam őt a pólójától, a nadrágjától, a melltartójától és a bugyijától. Ekkor jutott eszembe, hogy nem zártam be az ajtót. Felpattantam, és becsuktam a bejáratot. Aztán visszatértem az én kis "játékomhoz".
Elkezdtem izgatni, majd, amikor készen állt, levettem egy dobozt a szekrényem egyik polcáról, és rövid kotorászás után kiemeltem belőle egy óvszert. A védekezés biztosítása után nekikezdtem annak, ami egy férfi dolga, ha egy ilyen dolog történik éppen. Az aktus hosszú volt és éppen elég izgalmas. A végén mindketten fáradtan feküdtünk az ágyamban.
- Innentől kezdve nem tennéd meg ezt nekem akárhányszor, amikor csak szeretném? Tudod, ez a bizonyos alkalmi szex, csak kicsit másképp.
A lány furcsán néz rám, majd pajkosan elmosolyodik és megböki az orrom hegyét.
- Te kis rosszcsont! Mivel olyan jó volt most veled, ezért elvállalom. De ne várd el, hogy mindig jönni tudok majd!
- Oké, akkor a telefonszámodat, légyszíves...........
In Jung
- Mit csinálsz te itt, kicsim? - nézett rám kérdőn Kyuhyun azokkal a gyönyörű szép szemeivel.
- Öhm, semmi olyat, ami miatt aggódnod kellene - néztem rá ártatlanul. Tudtam jól, hogy éppen eléggé ismer ahhoz, hogy lássa, jelenleg nem mondok igazat.
- Megint sántikálsz valamiben, ugye? De remélem, nem rosszban!
- Hogyan feltételezhetsz rólam ilyet?! Én csak Ryeowook érdekében.. - háborodtam fel, és észre sem vettem, hogy elszóltam magam, amíg meg nem pillantottam Kyu diadalmas vigyorát. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, tudva, hogy úgy is el fogom neki árulni, mit csinálok. Sajnos, már megint túl jól ismer.. Mondjuk, ha már a kezdetektől szeretsz valakit, annak figyeled minden lépését és tudod, milyen a személyisége.
- Jól van, jól van, ne nézz rám így! Csak segítek Ryeowooknak elfelejteni Min Jit, ennyi az egész. Most boldog vagy? - kezdtem játszani a durcás kislányt, mire a barátom, karjaival a derekamat átfonva bevezetett a szobánkba.
Igen, azt még nem is meséltem, hogy egy ideje a Kyu szobájában lakunk mind a ketten. Az én szobám jelenleg üresen van, mert kiköltöztem belőle. Tudom, hogy Kyuval egészen a végéig együtt leszünk, ezért már nem is érdekel, hogy mi lenne akkor, ha vissza kellene költöznöm. Tényleg!
- Figyelj, el tudjuk intézni, hogy Su Jeong az én régi szobámban lakjon? Úgy Ryeowook is könnyen elfelejthetné Min Jit - morfondíroztam Kyu mellkasán fekve, miközben ő a karjaival ölelt engem.
- Persze, hogy el tudjuk intézni! De most ne ez érdekeljen - nézett rám még mindig oly' gyönyörű szemeivel. Tekintetében tüzes vágyat és szerelmet véltem felfedezni, ahogy rám nézett, majd felém gördült, és egy csókcsata folytatásaként a dolgok örvénylő fergetegébe pottyantunk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése