1. fejezet - "A" verzió

                                           In Jung

December huszonnegyedike van. Kint hideg szél fúj, a talajt hó borítja. Bent jó meleg van. Éppen egy fenyőfát díszítek tizenegy sráccal és egy lánnyal együtt. A tizenegy srác a Super Junior, Dél-Korea egyik legjobb fiúbandájának tagja. Az egyetlen lány a húgom, Lee Ji Won. Szeretünk a srácokkal lenni, főleg, mert mindketten totálisan bele vagyunk zúgva az egyikükbe. Én Leeteukot, a vezetőjüket szeretem, Ji Won pedig Yesungot, aki a harmadik legidősebb a csapatban. Milyen furcsa a sors, nem? Én öt évvel vagyok idősebb a húgomnál, és ugyanennyivel vagyok fiatalabb Leeteuknál. Az elején olyan volt, mintha a bátyám lenne, aztán egyre jobban felfedeztem, hogy milyen jóképű, milyen izmos, mennyire jól énekel és táncol.. És lásd, most meg már teljesen beleestem. Úgy tűnik, nagyon elgondolkodhattam, mert Kyuhyun böködését sem vettem észre.
- Hééé, In Jung! Ne csak állj itt, hanem segíts a díszítésben! - nézett rám vigyorogva. Bólintottam, kissé kábultan, és csak néztem, ahogy Leeteuk a csúcsdíszt rakja fel a fenyőre.
- Később nem értél volna rá.. - szólt hozzá Yesung. Közben végig - a neki háttal álló - húgomon legeltette a szemét.  Egyébként Yesungon is látszik, hogy szereti Ji Wont, csak nem meri bevallani. Ha tehetné, egész nap csak őt bámulná.. Kyuhyun pedig engem bámul mindig, és megpróbál mindent megtenni, hogy őt szeressem.. De hiába. Nem tehetek róla, ha Leeteuk ellopta a szívem.
Az említett srác (az idősebb) éppen most mászott le a létráról, és megbökte a vállam.
- In Jung, kicsit arrébb tudnál menni? Köszi - mosolygott rám kedvesen. A szívem majd' kiugrott a helyéről, és - én hülye.. - arrébb mentem, így el tudott menni mögöttem.
Hogy ne látszódjon, mennyire zavarban vagyok, megpróbáltam újra elkezdeni a díszítést, de leejtettem a díszt. Az a padlóra érkezve hatalmas csattanással eltört.
- Jaj, ne már! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - korholtam magamat, és sajnálkozva elkezdtem szedegetni a darabokat. Igen ám, de az egyik megvágta a kezem.. Elég mély sebet okozva.
- Nyugi, semmi baj - nyugtatgatott Kyuhyun, és már vinni akart a szobámba - mert együtt lakunk a fiúkkal -, mikor Leeteuk megállította.
- Hagyd csak, majd én elintézem.
Kyuhyun szemében láttam valamit, ami hasonlított a "megnepróbáld,mertkinyírlak" nézésére. Majdnem elkezdtem nevetni, de ekkor erős fájdalom nyilallt az ujjamba. Feljajdultam, és Leeteuk aggódva nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte jóságosan.
- Csak.. Csak egy kicsit fáj, semmi vész - válaszoltam, de majdnem elcsuklott a hangom, mikor a szemébe néztem. Te jó isten..
Beértünk a szobámba. Meg akartam keresni az elsősegély-dobozomat, de ekkor Leeteuk leültetett az ágyra.
- Hagyd, majd én megkeresem. Hol van?
- Ott, a felső polcon - mutattam a ruhás szekrényemre. Egy ideig eltartott, amíg megtalálta, mert ő a maga 173 centi magasságával még a koreai srácok körében sem volt túl magas. Végül levette, és gyorsan lefertőtlenítette a sebet. Kiderült, mi szúrt: beleállt egy szilánk az ujjamba. Azt óvatosan kiszedte, majd lefertőtlenítette és bekötözte. Végül megfogta a kezem, hogy megcsodálja a munkáját.
- Készen is vagyunk. Fáj még? - mosolygott rám kedvesen. Elájulok ettől a fiútól..
- Nem, már nem.. Köszönöm - mosolyogtam vissza rá. Egy ideig csak egymás szemébe néztünk, majd azt vettem észre, hogy egyre közeledik a szánk egymáshoz.. Már csak három centire volt a szám az övétől.. Már csak kettőre.. Aztán egyre..
- Jól van a kezed, In Jung? - rontott be Kyuhyun. Szinte lángolt a tekintete a dühtől.
Leeteukkal szétrebbentünk, és mindkettőnknek vörös volt a feje, mint a paprika. Nem mertünk újra egymásra nézni.
- Öhm.. Igen, Kyu, ne aggódj. Menjünk, díszítsük tovább a fát..

                                      Leeteuk

- Megmondtam, hogy meg ne próbáld - nézett rám dühös szemekkel Kyuhyun, miután In Jung kiment. Én ugyanolyan, sőt, ha lehet, még dühösebb voltam, mint ő.
 - Megmondtam, hogy ne merj közbe avatkozni - sziszegtem, majd még hozzátettem: - Legközelebb nem lesz ilyen. Ezt még meg fogod járni!
Azzal kiléptem az ajtón, és otthagytam a dühös Kyut. Már eltelt tíz perc, mire lejött. 
- Leeteuk, beszélhetnénk? - kérdezte folytott hangon tőlem. Felhúztam a szemöldököm. - Kérlek!
- Rendben.. Mi bajod van? - tettem karba kezeimet, és vártam válaszát.
- Ne haragudj az előbbiért. Tudom, hogy te is szereted őt, és ő is té.. Akarom mondani, tudod, milyen rossz volt az előbb látni titeket?! Tudod, hogy én is sze..
Mit mondott? In Jung is szeret engem? 
- Tessék? Ő is szeret engem?
Kyu hevesen rázta a fejét, de már nem tudta eltussolni az igazat. Elvigyorodtam.
- Sajnálom. Szerelemben és háborúban mindent szabad.
Azzal boldogan lefényképeztem az elkészült karácsonyfánkat. Közben szinte minden pillanatban ránéztem In Jungra..

*** Másnap reggel ***

Reggel már ajándékok voltak a fa alatt. Sejtettem, hogy ki tehette oda őket, mert az éven Ryeowook volt a felelős érte. Úgy tűnik, elsőként értem le. Mikor leültem reggelizni, akkor jött le még Shindong, Eunhyuk és Sungmin is. 
- Jó reggelt, srácok! Boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt, Leeteuk! - visszhangozták kórusban. Elmosolyodtam. Majd, mikor megláttam a következő embert, aki lejön a lépcsőn, szinte kiesett a vajas pirítós a kezemből..
- Oh, jó reggelt, In Jung! Boldog karácsonyt - mosolyogtam rá kedvesen, bár kicsit nagyon zavarban voltam. 
- Oh, viszont - mondta pirulva. Akkor Kyunak csak igaza lehetett..
Nemsokára már mindenki leért, és együtt reggeliztünk meg. Kaja után megkerestem Kyuhyunt, mert aznap ő volt a soros a mosogatásban. Aztán, mikor ő elkezdte a munkát, megkerestem Donghaet és Kangint. Először Donghaevel beszéltem. Ji Wonnak akartam jó dolgot okozni, hogy ezzel szép napja legyen, meg el is nyerjem a nővére szívét.
- Figyelj, haver.. Meg kéne oldanod azt, hogy Yesung és Ji Won egy szobába kerüljenek, úgy, hogy senki ne törjön rájuk, jó? Tudok Ji Won érzéseiről. Eléggé nyilvánvalók - mosolyogtam. - Rendben?
- Oké, meglesz. Én annak csak örülök, ha a legjobb barátom boldog - mosolygott Donghae is, és már szaladt a dolgára. Ekkor Kanginhez fordultam.
- Neked csak annyit szeretnék mondani, hogy légy szíves, próbáld meg  Kyut lefoglalni, amíg én In Junggal beszélek.. Tudod, eléggé féltékeny típus - vigyorogtam. Kangin csak bólintott.
- Bízhatsz bennem. Megteszem, amit tudok.
- Köszönöm, nagyra értékelem!
..és mentünk a dolgunkra. Úgy láttam, hogy  mindenki végzett mindennel, még Kyuhyun is a mosogatással, ezért beálltam a fa elé, és elkiáltottam magam: 
- AJÁNDÉKBONTÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!
Mindenki szaladt felém, én pedig megragadtam In Jung vékony csuklóját - pont az esetem -, és a fülébe suttogtam, hogy jöjjön fel velem a szobámba, beszélni akarok vele, és hozza az ajándékait is. Bólintott, majd mindent összeszedtünk, ami a miénk volt, és gyorsan felrohantunk. Ott kulcsra zártam az ajtót, majd a lány felé fordultam.
- Tudod, bomba-biztos Kyu-védőrendszer - nevettem el magam, mire In Jung is nevetni kezdett. Elkezdte bontogatni az ajándékait. Éppen azt bontotta, amit Kyuhyuntól kapott.
- De jó! Egy napló - mosolygott, majd félretette. Az enyémet vette a kezébe. Egy ponton úgy látszott, túl erősen kötöttem meg, ezért alig tudta kibontani.
- Várj, segítek - mentem hozzá közelebb, és egy rántással meglazítottam a csomagolást. De mikor a szemébe néztem, megint azt a különös dolgot éreztem, mint akkor, mikor a fát díszítve megvágta a kezét..
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a szánk megint három centire van egymásétól. Nemsokára ebből két centi lett, majd egy.. Utána fél.. És abban a percben, ahogy összeért a szánk, minden érzelmünk benne volt a csókban. Olyan hevesen csókolt, hogy ledőltem az ágyra. Majd - levegőhiány miatt - pár percig felfüggesztettük ezt a tevékenységet.
- Akkor ez most mit jelent? - kérdezte tőlem reménykedve. Ezt a kérdést egész egyszerűen "hülye kérdés"-nek titulálnám, ha nem Róla volna szó.
- Igazából.. Már régen meg akartam kérdezni.. Lee In Jung, leszel a barátnőm? - néztem mélyen szép szemeibe, és újra meg akartam csókolni, de ő előbb cselekedett. A csókunk végén megszólalt.
- Ez elég válasz a kérdésedre?
Bólintottam, majd leraktam az ajándékomat az asztalra, és ledöntöttem őt is az ágyra.
- Ugye, most nem AZT akarod? - kérdezte tőlem félelemmel teli hangon.
- Nem, az még túl gyors lenne - mosolyogtam, majd hozzátettem: - Egyelőre csak érezni szeretném, hogy szeretsz..