In Jung
Leeteukkal egészen délutánig fent maradtunk a szobájában. Beszélgettünk, olvastunk, nevettünk és megnéztünk egy filmet, aminek a címe 100 days with Mr. Arrogant volt. Nagyon aranyos volt, nekem tetszett. Közben végig a fiú mellkasán feküdtem. Éreztem heves szívdobogását, mellkasának le-fel mozgását.. És nagyon örültem, hogy itt van nekem. A film után megnéztem, mennyi az idő.- Jesszusom! Délután négy óra van - döbbentem le, és az egyik szekrény beépített, egész alakos tükre elé álltam. A pólóm és a hajam igazgatása pár percbe került. Ekkor a fiú, akit szeretek, mögém állt, átölelte a derekamat, és a fülembe súgott két szót: "Gyönyörű vagy". Teljesen elpirultam, majd szembe fordultam Leeteukkal. Szemében láttam azt a furcsa csillogást, ami jelezte, hogy igazán szeret engem. Aztán megcsókoltam, amit ő örömmel fogadott. Ekkor nyitott be a szobába Donghae. Rögtön szétrebbentünk. A fiú felhúzta a szemöldökét, és a barátomra nézett.
- Nocsak, nocsak! Ezt mikor óhajtottátok közölni? - vonta kérdőre viccesen.
Mi - természetesen mindketten paprikavörösre gyúlt arccal - elkezdtünk hablatyolni ilyen-olyan közbejött dolgokról. Végül is Donghae leintett, és ő szólalt meg.
- No, mindegy. Majd a többieknek is elmondhatnátok. Végül is nem ezért jöttem be. Két fontos dolgot kellene megbeszélnünk.
- Az, amit tegnap mondtam neked, benne van? - kérdezte izgatottan Leeteuk. Érdekesen néztem rá, mire ő angyali fejjel rám mosolygott.
- Nyugi, mindent a maga idejében - intette le újra Donghae. - Na, belekezdhetek?
Bólogattunk mindketten, mire a barátunk közölte az újdonságokat.
- Szóval, akkor első fontos dolog: most jöttem rá, hogy ti együtt vagytok.
- Ne mondd már - néztem felfelé, mire elmosolyodott, aztán folytatta.
- Második dolog: van még egy párunk!
Én csak döbbenten néztem, Leeteuk pedig.. Máshogy reagált.
- Igen! Igen! Tudtam, hogy elintézed - ujjongott, és már majdnem Donghae nyakába ugrott.
- Kik azok? - néztem rájuk gyanúsan. Elmosolyodtak.
- Yesung éééééééééééééés.. - húzta az agyamat Leeteuk. Egy picit megijedtem, mert tudtam, hogy a húgom szereti az említett fiút.
- ÉS?! Bökd már ki!
- Ji Won!
Először teljesen lesokkolódtam, aztán elmosolyodtam, majd én is elkezdtem ujjongani.
- Úristen! De örülök! Le is megyek sok boldogságot kívánni..
Már éppen indultam, mikor Leeteuk a derekamnál fogva leültetett maga mellé az ágyra, majd intett barátjának, hogy folytathatja.
- Harmadik dolog: ma jönne ide karácsonyra a U-Kiss, de mivel dolguk volt, ezért nem tudnak jönni. De Kevin azt mondta, beugrik, viszont a többiek nem nagyon tudnak. Ezt nem részletezném, mert semmit nem tudok róla.
Újra ledöbbentem. A többi k-pop ikont nem nagyon ismertem, csak az SNSD-t, egy véletlen folytán.
- Ezen kívül G-Dragon is beugrik a Big Bang-ből. Neki ma van fellépése a közelben, azért tud eljönni, a többiek meg valahol Szöultól két-három órányira vannak.. Na, de mindegy. Szóval, ma beugrik Kevin és G-Dragon. Na, de most gyertek le, gratuláljatok a Yesung-Ji Won párosnak, és jelentsétek be ti is! - vigyorgott Donghae, mikor látta, hogy ásítok egyet a hosszú monológja miatt.
Lementünk Donghae nyomában a többiekhez. Négyen egymás hegyén-hátán voltak, mert twistereztek, a többiek tévéztek, ettek, zenét hallgattak, táncoltak vagy beszélgettek. Yesung és Ji Won egymás mellett ültek és nevetgéltek. Látszott köztük az a szerelem, amit már mi is láttunk, mikor még külön voltak. De mivel a mi kultúránkban a többiek előtt illetlenség szerelmeskedni, ezért megmaradtunk normális felekként. Így lehetett az is, hogy nem fogtam Leeteuk kezét, miközben jöttünk lefelé a lépcsőn.
- Khhm, mindenkitől figyelmet kérnék - köszörülte meg a torkát Leeteuk. Mindenki elhallgatott, és rá figyelt. Biztosan hozzászoktak, hogy a vezetőjükre hallgassanak. - Egy nagyon fontos dolgot szeretnék bejelenteni.. Igen, Ryeowook?
- Csak nem együtt vagytok In Junggal? - húzogatta a szemöldökét. Leeteuk elvigyorodott.
- Juuj, milyen aranyooos - csinálta a szokásos "aegyo"-it Sungmin.
Csörömpölés hallatszott. Ekkor megpillantottam Kyuhyunt. Az üvegpohár kiesett a kezéből, de a keze ugyan úgy maradt, mint mikor még egyben volt a pohár. Arcán döbbenet és fájdalom elegye látszott. Ekkor felállt, és felment a szobájába. Mindenki őt nézte. Nem törődve semmivel, utána rohantam.. Vagyis csak próbáltam, mert Leeteuk megragadott.
- Ne menj utána. Ezzel tulajdonképpen megsértett téged - fogta meg a kezem, de én kirántottam, és már csak a lépcsőről szóltam vissza neki.
- Sajnálom, de ő a legjobb barátom.. Meg kell értened! Különben sem tudnék rá máshogy tekinteni.. Jól tudod, kié a szívem - mosolyogtam rá halványan, és egy percig farkasszemet néztünk. Majd, alig láthatóan bólintott.
Felrohantam, de nem tudtam bemenni Kyuhyun ajtaján. Teljes erőmből dörömböltem az ajtón, és üvöltöttem, mint egy idióta. Teljesen hülyén viselkedtem, de nem érdekel. A legjobb barátomat nem akarom elveszíteni.
- KYU, NYISD KI! KÉRLEK, NYISD KI! NE CSINÁLD EZT! NINCS ÉRTELME.. CHO KYUHYUN, AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT! - üvöltöttem teli torokból, és kitartóan ütöttem az ajtót. Ekkor hirtelen kivágódott az ajtó, és megjelent a dühös Kyuhyun.
- Mit szeretnél?! - kérdezte idegesen.
Kicsit megszeppentem, de azért visszavágtam.
- Csak beszélni szeretnék veled, vagy már azt sem lehet?!
Ekkor egy picit visszafogottabban mondta, hogy "Gyere be", és félreállt az utamból. Bent leültem az ágyára, és vártam, hogy mellém üljön. De ő ehelyett az ablakhoz állt, ami előttem volt. A fény miatt nem láttam arcát. Biztos erre játszott rá.
- Figyelj.. - sóhajtottam. Nem igazán tudtam, hogyan kezdjek bele. - Én nem akartalak téged megbántani. Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom, és örökre az is maradsz. Ha megutálsz is, mindig az maradsz.. De meg kell értened engem is. Nem tudok rád másképp tekinteni.. Csak mint egy barátra, érted? Nem tehetek róla.. Leeteukot szeretem, bárhogy is fáj. És kérlek, miattam ne utáld meg, hiszen ő nem tett semmi rosszat..
Hiába beszéltem, Kyu mintha meg se hallotta volna. "Jó, ha te így, akkor én is így" gondolattal elindultam az ajtó felé..
- Várj!
Megfordultam, és pont farkasszemet néztem a szoba másik végében álló Kyuhyunnal. Arca fájdalmat tükrözött.
- Én.. Nem is tudom, mit mondjak. Tudod, hogy szeretlek.. Igen, ÚGY is. De nem tehetek ellene, ha te Leeteukot szereted.. Szóval, ne haragudj rám - mondta, és lehajtotta a fejét. Elindultam felé, és átöleltem. Ő is átölelt.
- Akkor most már minden rendben, ugye? - mosolyogtam rá.
- Igen. És még egyszer, ne haragudj - mosolygott vissza rám.
Elindultunk lefelé. Mikor leértünk, mindenki kérdezgette, hogy rendben vagyunk-e. Bólintottunk, válaszoltunk igennel.. Én pedig rögtön odamentem Leeteukhoz.
- Na, mi újság van? - kérdezte tőlem félhangosan.
- Semmi.. Kicsit meg volt sértődve, de megpuhítottam - mosolyogtam, mire barátom felvonta a szemöldökét. - Egy öleléssel, nyugi.
Láthatóan megkönnyebbült. Odabújtam hozzá, mivel tudtam, hogy a többiek úgy sem figyelnek.
- Úgy szeretlek!
- Én is, In Jung, én is téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése