In Jung
Évek teltek el azóta, amióta Leeteukot utoljára láttam. Már régen beletörődtem abba, hogy nem fogjuk soha megtalálni, bár ha erre gondolok, még tompán érzem a fájdalmat a szívemben. Azóta megszületett a kislányom, akinek a neve Soo Young lett. A családneve természetesen az édesapjáé után Park lett.Nagyon szeret a srácokkal játszani. Ryeowooknak mindig a fülét huzigálja, Yesungnak mindig az orrát birizgálja.. A többiekkel meg mindig nevet. Nagyon aranyos kislány, nincs vele sok gondom. Mégis, talán az a srác, akit a legjobban szeret, az Kyuhyun. Ha nem látja, mindig megkérdezi, hol van; ha nem játszik vele, mert hirtelen dolga akadt, szomorú lesz és abbahagyja a játékot. De Kyu is szereti ám ezt a kis angyalkát: folyamatosan ölelgeti, viccelődik és játszik vele, elviszi magával a boltba.. Egy szóval: egész jól megvagyunk, bár Leeteuk hiánya még mindig érezhető.
Ma arra keltem fel, hogy a kislányom sír. Nem szokott annyit sírni, mint egy átlagos kisgyerek, nagyon nyugodt típus. Most mégis sír.. Rögtön szaladtam, hogy megnézzem, mikor észrevettem, hogy elcsendesedik. Mikor benyitottam, láttam, hogy Kyuhyun az ölében tartotta az ágyon ülve. Csendesen bementem és leültem melléjük. Nemsokára Soo Young visszaaludt. Kyu és én csendesen távoztunk a szobából.
- Hogyan kerültél hamarabb a szobába, mint én? - mondtam ki hangosan, amin már vagy öt perce járt az agyam.
- Este még egyszer bementem megnézni őt, és véletlenül elaludtam az ágyon, ami ott volt.
- Jaa, értem.
Csendesen haladtunk tovább a folyosón, egészen addig, ameddig le nem értünk a konyhába. Megnéztem az időt. Hajnali kettő.. Remek. Hirtelen szédülni kezdtem, és ha Kyuhyun nem fog meg, összeesek. Gyorsan leültetett egy székre, elém guggolt, és a lábaimra tett kezeiben fogta az enyéimet.
- Mi a baj? - kérdezte aggodalmaskodva.
- Semmi.. Nincs baj. Csak.. A szokásos..
Be sem tudtam fejezni, mert minden elsötétült.
***Délelőtt 11 óra körül***
Amint felébredtem, azt vettem észre, hogy Kyuhyun idegesen fel-alá járkál. Felültem az ágyamon és körül néztem.
- Mi történt? - kérdeztem. A hangom erőtlen visszhangnak tűnt a halk csendben.
- Elájultál. Az orvos azt mondta, kimerültél. Mondd, In Jung, miért nem mondtad el, hogy napok óta nem tudsz aludni? Egyáltalán, ennek mi az oka? Ugye, nem vagy beteg? Nincs olyan dolog, amit ne mondtál volna el, ugye?
- Nyugodj már meg, Cho Kyuhyun! Semmi bajom nincs, amint mondtad, csak kimerültem. Semmi eltitkolt betegségem nincs! De abban igazad van, hogy eltitkoltam, hogy nem alszok valami jól mostanában. Csak nem akartam, hogy te vagy Soo Young feszültek legyetek miattam..
- De mi az oka ennek?
- Van egy furcsa érzésem napok óta. Nem tudom, mi, de napok óta gyötör.. Mintha valami, ami elveszett, hirtelen visszatért volna, és.. Ez aggaszt. Egyszerűen..
Ebben a pillanatban ok nélkül sírva fakadtam. Nem tudom, mi van velem mostanában.. Képes vagyok elsírni magam egy olyan dolgon, amiről nem tehetek. Kyuhyun leült mellém és átölelt, amitől biztonságban éreztem magam.
- Ssh, nincs semmi baj.. Nyugodj meg, minden rendben lesz.
Ekkor hirtelen berontott a szobába a kislányom, nyomában a lihegő Ryeowookkal.
- Ne haragudjatok, csak.. - kezdett volna bele, mikor felnézett, és azt látta, hogy Kyuhyun megölelt. - Öh.. Semmi. Bocsi, hogy megzavartalak..
- Mit beszélsz itt össze-vissza, Ryeowook?! - hallottam Kyu méltatlankodását a fülemnél. Akármennyire is felbosszantotta a másik srác, ő akkor sem engedett el engem.
- Semmi baj, én voltam a hibás - szóltam Ryeowookhoz, Kyuhyun nem kis döbbenetére. - Elájultam, aztán meg sírva fakadtam. Egyszerűen nem tudom, mi van velem..
Ebben a pillanatban csengettek. Ryeowook leszaladt kinyitni az ajtót.
- Szerinted ki lehet az ilyenkor? - érdeklődtem Kyu szemébe bámulva. Ő csak értetlenül megrázta a fejét.
- Nem tudom.. De remélem, nyomós oka van rá, hogy ilyenkor zavarjon.
- Megnézzük?
- Nézzük.
Felkeltem az ágyamból, és Kyu nyomában elindultam az ajtóhoz. Amit láttam, attól a földbe gyökerezett a lábam..
Kyuhyun
Amint In Junggal együtt leértem a földszintre, szemben találtam magam.. LEETEUKKAL. Azt hittem, káprázik a szemem. Miután megdörzsöltem, óvatosan kinyitottam a szemem, de Leeteuk képe még mindig nem tűnt el. Ott állt teljes életnagyságban előttem, és ami a legfontosabb: ÉLVE.- Mi van, már be sem engedtek?
Mikor megszólalt, azt hittem, sírva fakadok az örömtől, hogy újra látom. Szaladni kezdtem felé, de In Jung megelőzött. Először is üdvözölte, de nem a megszokott módon..
- Ezt most miért kaptam? - nézett dühösen Leeteuk a szerelme szemébe. Aki ezt látta, mindegyikünknek leesett az álla, ugyanis.. In Jung felpofozta Leeteukot.
- Mert itt hagytál minket csak úgy! Éveken keresztül azt hittük, hogy meghaltál! Nem vagy képes legalább felhívni, hogy jól vagy?! Utolsó szemét.. - szidta In Jung, és újra fel akarta pofozni, de Leeteuk elkapta a kezét. Közelebb tolta a lányéhoz a saját arcát, és mélyen a szemébe nézett.
- Vigyázz magadra, mert nagyon megbánod. Ezt is meg fogod még bánni.
Ezekkel a szavakkal eleresztette a meglepett In Jung kezét, és otthagyta őt, ahol volt. Bizonyára elszomorította és feldühítette a lány reakciója. Teuk mérgesen haladt a lépcsőn a szobája felé, és mikor felért, bevágta maga után az ajtót. In Jung pislogni sem tudott a döbbenettől. Mikor felfogta, mi történt, elordította magát.
- A francba mindennel!
In Jung is felrohant. Valaki elkezdte rángatni a pólómat. Ekkor jutott eszembe, hogy Soo Young is lejött velünk együtt.
- Kyuhyun, ki az a bácsi? - kérdezte gyermeki ártatlansággal. Fájt a szívem, mert nem tudtam, mit mondjak neki. Végül úgy döntöttem, hogy az igazat. Felsóhajtottam, és belekezdtem.
- Tudod, Soo Young, az a bácsi az apukád.
A kislány döbbenten nézett rám, aztán elmosolyodott.
- Kyu, vicces vagy! A mami azt mondta, hogy az apukám már fent van az égben.
- Tudod, Soo Young, az a helyzet, hogy.. - kezdtem volna bele, de ekkor In Jung jött le a lépcsőn.
- Mit beszélsz te a gyereknek?! - ordította le a fejem. - Soo Young, légyszíves, menj fel, a mami beszélni szeretne Kyuhyunnal.
- De mami..
- Azt mondtam, menj fel!
Szegény kislány szomorúan felfelé baktatott a lépcsőn. In Jung felém fordult.
- Hogy te mekkora bunkó vagy! Hogy vagy képes elmondani ennek a gyereknek, hogy ez a bolond az apja?! - ordibált rám In Jung, pattanásig feszült idegekkel. Azután olyan sértéseket vágott a fejemhez, amitől kedvem lett volna felpofozni őt, de nem tehettem, mivel egy úriember soha nem ütne meg egy nőt.
- Állj már le! Ne rajtam töltsd már ki, ha ideges vagy Leeteuk miatt! Menj fel és pofozd fel őt megint, ha csak ezt tudod! Különben is, ha megkérdezett, már csak elmondom neki! Ha az anyja eddig nem volt képes arra, hogy őszinte legyen a saját gyerekével..
Lépteket hallottam a lépcsőről, és abban a pillanatban én is kaptam egy pofont, amit látott Soo Young is.. Talán ez volt az oka, hogy odaszaladt hozzám, átölelte a lábamat és hangosan sírni kezdett.
- Mami, ne bántsd Kyuhyunt! Ő csak viccelt velem! Ne bántsd ezért!
In Jung a saját kislánya láttán megenyhült, és végre rájött, mit tett. Nem is igazán a pofon, hanem az fájt, hogy rajtam tölti ki a Leeteuk iránt érzett dühét. Leguggoltam Soo Younghoz, és elmagyaráztam neki, mi történt.
- Én most fel fogok menni a szobámba, te pedig menj a tiedbe. A mami most kicsit feszült. Köszönöm, hogy megvédtél, aranyos vagy - magyaráztam neki és rámosolyogtam. Amit mondtam, rögtön teljesítette: felszaladt a szobájába. De előtte még kaptam egy puszit tőle. Amikor felegyenesedtem, In Junggal találtam szemben magam.
- Nem fogsz többé ilyet csinálni.. Legalábbis velem. Figyelmeztetlek: ha meglátom vagy meghallom, hogy Soo Youngot bántod, félreteszem minden udvariasságomat, és elbánok veled. Remélem, most boldog vagy - szűrtem fogaim közt a szavakat, és felmentem a szobámba. Amint felértem, kulcsra bezártam az ajtót, és leültem az ágyamra. Nagy volt bennem a feszültség, ezért inkább ordítani kezdtem. Utána a sírás is rám jött. Így sikerült kicsit lenyugodnom, de teljesen nem. Mindennek az oka Leeteuk! Ha ő nem jelenik meg, nem történik meg ez! Utálom ezt az egészet! És annak, hogy nem akarom megütni In Jungot, bár most megérdemelte volna, az a hülye szerelem az oka.. Gyűlölöm! ...
Ryeowook
Döbbenten álltam a földszinten, a bejárat előtt. Egy perccel ezelőtt felrohant In Jung is.. Megint. Az összes megtörtént dolgot láttam.. Mivel tudomást sem vettek rólam, és amúgy sem tudtam volna mozdulni, az egészet végig néztem. Döbbenten összerogytam és sírni kezdtem. Ekkor valaki megfogta a vállam.- Ssh, semmi baj nem lesz.. Nyugodj meg - hallottam egy hangot. Rögtön felismertem. Yesung volt az. Amint megnyugodtam, kérdezgetni kezdett. - Mi történt?
Összeszedtem magam, és elmeséltem neki töviről-hegyire mindent.
- Először megjelent itt Leeteuk.. Nem sokkal azután, hogy ajtót nyitottam, megjelent a lépcsőn Kyuhyun, In Jung és Soo Young is. Kyun láttam, hogy mindjárt sírva fakad attól, hogy újra látja Teukot, de mielőtt megölelhette volna, In Jung megelőzte, és.. Pofon vágta őt. Mármint Leeteukot. Aztán ő dühösen felment a saját szobájába, és ide lentre lehetett hallani, hogy becsapja az ajtót. Utána In Jung is felrohant. Soo Young elkezdte húzgálni Kyuhyun pólóját, és megkérdezte, hogy "ki volt az a bácsi". Kyu majdnem elmondta neki.. Először Soo Young nem hitte el, utána meg In Jung kezdett el ordítozni, hogy Kyu miért mond ilyeneket a gyereknek. Aztán felküldte őt a szobájába, és mivel Soo Young nem akart menni, ráordított. Utána Kyuhyunt felpofozta In Jung, mire az megfenyegette, hogy elbánik vele, ha bántani meri a kislányt. És most mindkettő fent duzzog a szobájában. Annyira nem hiszem el.. - magyaráztam, és a végén megint sírva fakadtam.
- Várj, várj, várj! Akkor most.. Leeteuk.. Itt van?!
Bólintottam, és éreztem, ahogy Yesung talpra rángat.
- Gyűjtsd össze az összes erődet, bemegyünk azokhoz, akik idegesek, vagyis meglátogatjuk Leeteukot, In Jungot és Kyuhyunt.
- Nem, én..
- De, igen, jössz! - makacskodott Yesung, és maga után vonszolt.
Nos, így kezdődött minden újra..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése