Yesung
Amint hallottam Ryeowooktól, hogy mi történt, rögtön elöntött a méreg. Dühös voltam Leeteukra, aki még fel sem bírt hívni, hogy életben van, mi meg itt szenvedtünk.. dühös voltam In Jungra, aki - mint utólag megtudtam - Kyuhyunon töltötte ki a Leeteuk iránt érzett dühét.. és nem utolsó sorban dühös voltam Kyuhyunra, aki ész nélkül el akarta mesélni egy kisgyereknek, hogy a halott apja hirtelen megjelent náluk.. Milyen bizarr, nem?Úgy gondoltam, most segítek elintézni ezeket a dolgokat hármójuk közt, de legközelebb nem lesz ilyen. Fogtam Ryeowookot, és tiltakozása ellenére felfelé vonszoltam a lépcsőn, egyenesen Kyuhyun szobájához.
- Cho Kyuhyun! Azonnal nyisd ki az ajtót - dörömböltem és megpróbáltam visszafogni a dühömet, de csak nagyon nehezen sikerült.
- Mit akarsz, Yesung? - dörmögte oda nekem unottan a nyitott ajtónál. Láttam rajta, hogy mennyire dühös, de megpróbálja nem kimutatni.
- Engedj be - utasítottam, de nem állt félre. - Légyszíves.
Na, erre bezzeg már megmozdult. Félreállt az ajtóból, így lehetőségünk volt beljebb fáradni. Amint beléptem, azt hittem, szívinfarktust kapok.
- Te jó ég.. Megőrültél, Kyuhyun?! .. Ryeowook, te meg gyere már be és csukd be az ajtót, légyszíves!
Az utólag említett fiú lemondóan felsóhajtott, belépett a szobába és leült az ágyra.. Ugyanis csak ott volt szabad hely. A többit mind elborították a törött vagy felborított tárgyak. A szoba Kyuhyun jelenlegi érzéseit tükrözte.
- Ezt gyorsan rendbe kell tennünk.. Segítsetek! Na, mire vártok még? Tapsra? Egy-kettő, munkára! - utasítottam a többieket, mire felvont szemöldökkel néztek rám. - Mi van?
- Mióta parancsolgatsz nekünk, ha szabad kérdeznem? - tudakozódott nyers hangnemben Kyuhyun. Elfordítottam a fejem, nehogy meglássa a savanyú nézésem. Ebben a pillanatban nehezen tudtam megállni, hogy vissza ne szóljak valamit.. Mert igenis megérdemelte volna. Mosolyt erőltettem az arcomra, de olyan gúnyosat, amilyet csak tudtam, és visszafordultam a többiekhez.
- Kedves Cho Kyuhyun, ugye tudod, hogy ha ezt a többiek megtudják, ki fognak akadni? Ne akard, hogy így lássák a szobát..
- Ne fenyegess engem, Kim Jong Won!
- Én ugyan nem fenyegetlek, csak azt mondom, amit látok. Neked tényleg ilyen lassú felfogásod van? Nem veszed észre, hogy segíteni próbálok? Aissh..
Döbbenetemre Kyu nem szólt semmit, csak csendben elkezdett rendet rakni. Mi is segítettünk neki.
Körülbelül olyan tíz perc múlva újra megszólalt.
- Igazad van, Yesung, ne haragudj, csak..
Ránéztem, várva a folytatást, de láttam, hogy egy könnycsepp hullik az egyik törött lámpára. Ahogy ezt megláttam, rögtön megfogtam a vállát, és szembe fordítottam magammal.
- Kyuhyun, te.. Te sírsz?
- Nem, ez nem az.. Én csak.. - kezdett mentegetőzni, miután letörölte kézfejével a könnyeit. Biztatóan megveregettem a vállát.
- Semmi baj nincs azzal, ha sírsz.. Én is sírnék a helyedben.
Halk szipogást hallottam magam mögött, és láttam, hogy Ryeowook ugyanúgy sír, mint Kyuhyun. Elmosolyodtam, mire ők is halványan elmosolyodtak.. Csak a kettőjük mosolya között volt egy kis különbség. Ryeowook azon nevetett, hogy úgy meghatódott, Kyuhyun meg azon - későbbi elmondása szerint -, hogy milyen szerencsétlen tud lenni.
- Kyuhyun, kérdezhetek tőled valamit? - szólalt meg mellettem hirtelen 'Wook. Tekintete furcsa volt.
- Ühüm.
- Te szereted In Jungot ABBAN az értelemben? ...
Kyuhyun
Éppen azon töprengtem, hogyan lehetek ilyen szerencsétlen, mikor Ryeowook megszólított.- Kyuhyun, kérdezhetek tőled valamit?
- Ühüm.
- Te szereted In Jungot ABBAN az értelemben?
Amikor ezt kimondta, megfagyott bennem a vér is. Honnan a fenéből tudhatja?! .. és akkor megláttam a kezében a naplómat.
- Add ide! - kaptam ki az említett tárgyat a kezei közül, de már késő volt. Mindketten ugyanúgy vigyorogva néztek rám.
- Az arckifejezésedből ítélve igen - szólalt meg hirtelen Yesung. Elképedve néztem rá, aztán magyarázkodni kezdtem.
- Az úgy volt, hogy.. Izé.. Öhm.. Mikor először megláttam, már akkor..
.. De Yesung leintett és csak mosolygott. Aztán elkomorodott.
- Akkor lesz egy nehéz feladatod.. Beszélned kell vele, mielőtt halálosan megharagszik rád.
Na, nem! Azt az egy dolgot nem teszem meg. Mindent, csak ezt ne! Ez kínzás.. Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem fogom megtenni.
.. Végül, olyan negyed óra múlva már In Jung szobája felé araszoltam, mögöttem a KRY két másik tagjával. Hogyan egyezhettem ebbe bele?..
Hirtelen azon kaptam magam, hogy a szoba ajtaján kopogok. Annak a szobának az ajtaján, amiben Ő lakik. Ahol alszik és öltözik. Ahol él.
- Mit akarsz? - ébresztett fel egy unott hang mély töprengésemből. In Jungé volt.
- Öhm, izé.. Khhm..
- Beszélni akar veled - segített ki a hátam mögül Ryeowook. Hálásan pillantottam rá, majd visszafordultam a lány felé. Meglepetésemre megengedte, hogy bemenjek.
- Mi magunkra hagyunk titeket - mondta Yesung, és a (rá) döbbenten néző Ryeowookot karon ragadva elsietett.
- Csukd be az ajtót, légyszíves. Gyorsan mondd, mit szeretnél - hadart In Jung, és közben téblábolt. Megtettem, amit kért, és belekezdtem a mondókámba.
- Öhm, csak annyit szerettem volna, hogy ne haragudj a fenyegetésért..
- Nem. Ez teljesen jogos volt. Te ne haragudj, amiért felpofoztalak és olyanokat mondtam neked.. Kihasználtam, hogy nem ütnél meg, mert nő vagyok és mert szeretsz..
Az utolsó mondat hallatán leblokkoltam. Hitetlenül néztem rá, elkerekedett szemekkel.
- Te honnan tudsz arról, hogy még mindig..? - kezdtem, de nem bírtam befejezni a mondatot. Olyan szédülés kerített hatalmába, hogy le kellett ülnöm. A könyökömet a térdemen támasztottam, és a fejemet a kezeim közé fogtam. Elkerekedett szemekkel néztem magam elé, mikor hirtelen egy meleg kezet éreztem az enyémen.
- Ugye, tudod, hogy az érzések szinte soha nem változnak meg? Főleg, ha szerelemről van szó.. Egyébként pedig látom rajtad. Ahogy rám nézel, ahogyan törődsz velem.. Én mindezt köszönöm, nagyon jól esik. Éppen ezért nem volt szép tőlem, hogy így bántam veled. Szóval, ne haragudj rám..
- Én, én.. Nem tudnék rád soha haragudni - néztem In Jungra könnyes szemekkel. Nem tudom, mikor, de sírva fakadtam, ami rám nem nagyon jellemző. Ő letörölte az arcomról a könnyeket. Majd, ami ezután következett, csak egy pillanat töredéke volt, de nagyon sokat jelentett..
In Jung közelebb hajolt hozzám, én pedig a közelségétől leblokkoltam.. A lány ezt kihasználva megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink egymástól, szinte kétkedve néztem rá. Erre persze ő rögtön zavarba jött.
- Öhm, izé, ne haragudj, én csak.. - kezdte volna, és már állt fel az ágy széléről, mikor megfogtam a karját és visszahúztam. A lendülettől elvesztette az egyensúlyát, és az ölembe esett.
Én szó nélkül, újra megcsókoltam. Az izmai egy pillanatig megrándultak, aztán ellazultak. Percek kérdése volt az egész, de később már ő az ágyában feküdt, én pedig.. nos, én mellette feküdtem, és még mindig csókolóztunk. Éppen a nyakához értem, mikor hirtelen felült.
- Ne! Kyu, lehetséges, hogy én is többet érzek irántad? - töprengett, majd a kérdő pillantásomra rögtön megmagyarázta, miért ült fel. - Öhm, izé.. Ugye, valószínű, hogy én is többet érzek irántad, de erre még nem vagyok felkészülve. Szerinted lehetséges lenne?
Egy pillanatig nem tudtam, mit tegyek, tehát ugyanúgy ültem, mint eddig. Aztán megindultam kifelé, de In Jung megszólított.
- Ha lehet, ez maradjon köztünk, rendben?
Bólintottam, mire elmosolyodott. Én is az arcomra erőltettem egy mosolyfélét, de belül a szívem zokogott. Rettentően szomorú voltam, annak ellenére, hogy kibékültünk. Azt hittem, hogy végre összejöhet valami.. Erre megtudtam, hogy valószínűleg ő is többet érez irántam, mint sima barátság, de.. Ezek szerint még nem is szerelem. Most meg mi a fenét tegyek? ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése