8. fejezet - Szomorú hír / Bánat a négyzeten

In Jung

Egész éjszaka semmit sem aludtam, mert gyötört egy rossz álom, ami arról szólt, hogy Leeteuk gépe lezuhan, és egyedül Leeteuk testét nem találják meg. Amint már körülbelül huszonhatodszorra felriadtam, megelégeltem a dolgot, és bekapcsoltam a tévét. Ott pont a hét órai hírek mentek.
- "..Egy hatalmas repülőgép-baleset történt Tokiótól nem messze. Tudósítónk szerint a gépen 285 utas utazott, köztük a Super Junior vezetője, Leeteuk is..." - a név hallatán majdnem szívinfarktust kaptam. De ami ezután következett, az rosszabb volt a halálnál is.. - "..továbbá azt is megtudtuk, hogy a járaton utazók közül 15 halott van, köztük a pilóta, a másodpilóta és egy stuardess is. A további 270 ember közül 170-en súlyosan sérültek, ebből 100 válságos állapotú. A további 99 utas sikeresen túlélte kisebb sérülésekkel, de egyetlen embert nem találtak csak meg a 285 utasból: a Super Junior vezetőjét, Leeteukot. Nem tudják, hogy él-e még, de nagy valószínűséggel nem. Kutatásokat kezdtek meg a tengerben, hátha ott megtalálják őt. Köszönjük, hogy figyelemmel követte mai híreinket! Most pedig következzen az időjárás-jelentés.."
A szívem mintha darabokra tört volna. Egy pillanatig azt sem tudtam, hol vagyok, csak ültem, és magam elé meredtem. Leeteuk valószínűleg meghalt.. Az nem lehet! Lehetetlen! ...

Kyuhyun

Amint kikapcsoltam a tv-t a szörnyű híradóval együtt, szívemben mintha valami eltört volna. Leeteuk.. Nem! Nem lehet!
Ekkor eszembe jutott In Jung. Rohantam, amilyen gyorsan csak tudtam át hozzá. Amikor berontottam, ő még mindig ugyan úgy ült, mint mielőtt bementem volna: kidülledt szemekkel és remegő kezekkel. Rögtön leültem az ágyra, és magamhoz öleltem. Gondolom, ekkor engedett fel, mert rögtön sírva fakadt.
- Nem hiszem el.. Lehetetlen.. NEM LEHET!! - zokogta, és a vállamba kapaszkodott.
- Jól van, semmi baj.. - próbáltam nyugtatni, de én is sírva fakadtam. Szemeimből úgy csorogtak a könnyek, mintha kisebb patakok lennének. Ekkor berontott a szobába mindenki, és zokogva átöleltük egymást. Mégis In Jung fájdalma volt a legnagyobb. Éreztem, ahogy kezei erősen szorítják a vállamat. Én csak simogattam a fejét, és csak sírtam a többiekkel együtt. Ryeowook szemei már most vöröslöttek a sírástól, Eunhyuk meg úgy remegett, mint a kocsonya. Mintha valamiféle vihar söpört volna keresztül a csapaton: Mindenki sírt, mint valami kisbaba. Ji Won és Yesung egymást ölelték és úgy zokogtak mindketten.
- Miért teszi ezt velem az Isten? MIÉRT?! - ordított fel hirtelen In Jung, és még jobban sírni kezdett.
- Nyugodj meg, semmi baj nem lesz.. Itt vagyunk veled - mondtam, furcsán rekedt hangon. A lelkemben egy űr keletkezett, jelezve, hogy egy barátom elment.. Elment, és talán soha nem látom viszont.
- El sem köszöntem tőle.. Miféle szívtelen nőszemély vagyok én? Istenem, miért teszed ezt velem?
- In Jung, nyugodj meg, itt vagyunk veled!
Mindannyian sírtunk még egy ideig, aztán úgy döntöttünk, elmegyünk aludni. Mikor beértem a szobámba, lerogytam az ajtó elé, fejemet az ajtónak támasztottam, és úgy ültem ott, fájó szívvel. Ekkor hirtelen olyan hangot hallottam, mint mikor valami eltörik. Rögtön kirohantam, és az volt az első, hogy megnézzem, In Jung jól van-e. A szobájában halványan világított az íróasztali lámpa, amit még én kapcsoltam fel, a sarokban pedig.. Nos, ott pedig In Jung kuporgott egy éles cserépdarabbal a kezében.
- NE TEDD! - ordítottam rá, mire rögtön eldobta a törött cserepet.
- Én nem.. Nem azt..
Elöntött a düh. Az a fajta düh, amit akkor érez az ember, ha magát okolja, és úgy gondolja, hogy miatta van minden..
- Persze! Ezt el is kellene hinnem?! Ne nevettess!
Ekkor a sarokban kuporgó lány zokogva a kezébe temette arcát. Megsajnáltam, hiszen most már az én önzőségem miatt is sír.. Az önzőségem miatt, amely azt diktálja, hogy ne essen rajta egyetlen karcolás sem.. Ami azt mondja, hogy egyetlen haja szála sem görbülhet meg. Tétován odamentem hozzá, megfogtam a kezét, magamhoz húztam és átöleltem.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani..
Eltolt magától, és a szemembe nézett, úgy válaszolt.
- Én nem haragszom, csak meg kellett volna hallgatnod.. Tudod, hogy utálom ezt - mondta, és az utolsó mondata után a mellkasomba temette arcát. Szegénykém, teljesen ki van..
- Sajnálom - mondtam, és lehajtottam a fejem. Bár ne tettem volna..
Az arcom így pont In Jung-éval volt szemben, aki éppen akkor emelte fel a fejét. Alig volt közöttünk tíz centi. Csak néztem a szép arcát és könnyes szemeit, és..
Már csak annyit vettem észre, hogy szám az ő szájára tapad. Tehát késő volt, az érzéseim elragadtak.. In Jung hirtelen eltolt magától és már készült lekeverni egy pofont, mikor tőlem tizenöt centire megállt a keze.
- Ne haragudj az előbbi mozdulatért, de ez nekem így.. Túl gyors és fájdalmas. Kérlek.. Meg kell értened. Nagyon jó, hogy itt vagy mellettem, de akkor meg kell értened engem is.. - mondta zavarában a mondatokat össze-vissza. Én se lehettem valami túl összeszedett, mert nem bírtam kinyögni egyetlen szót se.
- Ha nem haragszol, szeretnék most egyedül lenni..
- Pe-persze, értem.
Tétován az ajtó felé tántorogtam, és átvánszorogtam a saját szobámba. Gondolataim csak úgy cikáztak fejemben. Átvettem a pizsamámat, és bebújtam az ágyamba. Gondolataim csak úgy kergették egymást a fejemben. Talán, ha nem találkozott volna vele.. Talán akkor minden szép és jó lenne. Nem lenne ilyen szomorú senki, és nem lenne ilyen rossz érzés, hogy szomorú az, akit a világon a legjobban szeretek..

***Késő este***

Este tizenegy órakor hirtelen felébredtem. Ahogy számoltam, átaludtam több, mint tíz órát. Megdörzsöltem a szemeimet és felültem az ágyamban. Volt egy furcsa érzésem, miszerint Leeteuk nem halt meg, hanem még mindig él, csak eltévedt. Bíztam benne, hogy így van.. Így is mind annyira aggódtunk érte. Hirtelen sikítást hallottam In Jung szobájából. Rögtön kikászálódtam az ágyamból, feltéptem az ajtót és átmentem a lányhoz. Ő csapkodott maga körül és értelmetlen szavakat ordibált. Amint odaértem hozzá, lefogtam, mire kinyitotta a szemét. Egy ideig semmire sem emlékezett..
- Leeteukról álmodtam.. A repülőtéren láttam utoljára.. Felszállt a gépre.. A gép lezuhant.. Én annyira félek, Kyu! - hadarta el, és a végén sírva fakadt. Újra magamhoz öleltem, és simogatni kezdtem a hátát.
- Sssh, semmi baj, csak egy álom volt.. Nyugodj meg, semmi baj!
Ekkor az ajtóban hirtelen megjelent Yesung.
- Mi történt? Ne segítsek valamiben?
- Ha megkérhetlek, hozz légyszíves egy pohár vizet és egy nyugtatót - utasítottam, mire ő rögtön szaladt az imént említett dolgokért. Percekkel később In Jung még mindig olyan szívszaggatóan sírt, mint korábban.. Nemsokára Yesung is megérkezett, kezében egy pohár vízzel és egy gyógyszerrel.
- Bocsi, csak nem tudtam, hol a nyugtató.. De végül megtaláltam. Valamit még segíthetek? - mondta, és a kezembe adta a dolgokat.
- Köszönöm szépen, de így is megtettél mindent, amire szükség volt. Innentől már átveszem.
Bólintott, majd kiment.. De előtte még az ajtóból visszanézett.
- Hát akkor.. Jó éjt!
- Jó éjt - köszöntem én is, és halványan elmosolyodtam. Yesung még visszamosolygott, majd bezárta az ajtót.
- In Jung, nézd.. Ezt vedd be, légyszíves - mondtam neki. Előtte még leraktam az éjjeliszekrényre a gyógyszert és a vizet, hogy meg tudjam támasztani a lány testét. Sejtettem, hogy semmi ereje sem marad majd ennyi sírás és ilyen nehéz nap után. Segítettem neki feljebb ülni, és odaadtam neki a gyógyszert meg a vizet. Nem sokkal később már be is vette. Pár perc múlva már nem is sírt.
- Jobban vagy már?
- Igen.. Csak kicsit álmos vagyok.
Már éppen indulni készültem, mikor hirtelen megragadta a kezem.
- Ne! Maradj.. Kérlek - kérte, és keze egyre erősebben markolta az enyémet.
Bólintottam, majd segítettem neki lefeküdni.
- Énekelj nekem valamit, kérlek!
Gondolkodtam, hogy mi lehet a legjobb dal. Aztán eszembe is jutott:
- *Geunyeoga dolaoneyo mianhadago haneyo iksukhaetdeon geuriun geu songilro eorumanjyeoyo..
Amikor a dal végére értem, ő már aludt, mint a bunda. Mosolyogva néztem, és megláttam egy hajtincset, ami - a többivel ellentétben - nem a füle mögött foglalta el helyét. Megigazítottam, majd tovább néztem, ahogy alszik..

***Reggel***

Ryeowook

Éjszaka alig tudtam valamit aludni. Amint reggel lett, kipattantam az ágyamból, és benéztem Kyuhyun szobájába. Az üres volt. Benéztem In Junghoz is: Hát a lány betakarózva ott feküdt Kyuhyun mellkasán, aki viszont nem volt betakarózva. Amint benyitottam, a srác rögtön felébredt.
Elöntött a düh. Csúnya dolgokat mondtam neki.
- Te ezt mégis hogy képzelted?! Csak úgy lenyúlod az egyik barátod barátnőjét? Ő ehhez mit szólna?.. 
Elöntöttek az érzések, és nem tudtam magamon uralkodni.. Sarkon fordultam, és a saját szobámba zárkóztam. Ott megint elkezdtem sírni. Nem akartam kimenni, nem akartam találkozni Kyuhyunnal, se In Junggal, se senkivel. Ekkor valaki leült mellém az ágyra, amitől hirtelen összerándultam. 
- Mit akarsz? - néztem Yesungra, aki halálos nyugodtsággal nézett a szemembe.
- Tegnap In Jung sikoltozva ébredt fel. Kyuhyun csak azért maradt mellette, mert félt, hogy kárt tesz magában. In Jungnak nyugtatót kellett adnunk, olyan rosszul volt. Szóval, ne aggódj, semmi nincsen köztük - mosolygott rám, majd letörölte a könnyeimet.
- Biztos? - néztem rá bizonytalanul.
Bólintott, én pedig a nyomában elhagytam a szobát. Pont akkor jött ki Kyuhyun és In Jung is, és a lány nem akart enni. Vagyis én ezt hallottam a veszekedésükből..
- De muszáj enned! Nem lehetsz egész nap éhen!
- De Kyu, nem vagyok éhes..
- Ez nem annak a kérdése, hogy az vagy-e vagy nem!
- Mi vagy te, az apám?! - háborodott fel hirtelen In Jung.
- Nem, csak szeretném, ha nem..
Oó. Ideje közbelépnem. Ryeowook közlegény előállt!
- Hé, hé, hé, nyugalom, skacok! In Jung, az én kedvemért legalább menj le enni, kérlek.. Kyuhyun, veled meg beszélni szeretnék - kezdtem meg a békítőakciómat. In Jung bólintott, majd szótlanul elindult lefelé. 
- Mit akarsz? - lökte oda nekem a mondatot Kyuhyun, nem éppen kedvesen.
- Csak annyit, hogy ne haragudj rám az előbbiért. Nem tudtam, hogy tegnap éjjel In Jung rosszul volt..
- Igen, rosszul volt, és ha nem fogom le, kárt tett volna magában! Éppen ezt akartam elkerülni, azért maradtam vele egész éjszaka. Érted már? Egyébként meg nem haragszom.
- Értem, és még egyszer bocsi.. Szent a béke? - kérdeztem, és a kezemet nyújtottam felé. Ő megfogta, és elmosolyodott. Visszamosolyogtam, és lementünk enni.
- Huuh, de kajás vagyok! ..

* A Super Junior - In my dream c. dalából a kezdő sorok, amit Kyuhyun énekel.

7. fejezet - Leeteuk tettei

Leeteuk

A Personal Tastet néztük négyen: In Jung, Ji Won, Yesung és én. Már hamar felébredtünk, direkt azért, hogy tovább nézzük. Éppen egy izgalmas rész jött: Gae In Jin Ho után rohant, aki éppen Chang Ryullal beszélt. Ekkor megkérdezte Chang Ryul Jin Hot, hogy tényleg meleg-e. A srác megpillantotta Choi igazgatót, és megsajnálhatta, ezért mondta azt, hogy meleg.
- Hát nem hiszem el! Mekkora hülye vagy - ültem fel hirtelen, és a combomra csaptam.
- SSSHH! - csitítottak mind a hárman, én pedig elmosolyodtam..

Kyuhyun

Értelmesebbnél értelmesebb videókat nézegettem a youtube-on, hogy lefoglaljam magam, annyira unatkoztam. Egy idő után már nagyon meguntam.
- Hogy ezek mekkora idióták.. - sóhajtottam fel, majd kiléptem a böngészőből, lecsuktam a laptopom fedelét, és elterültem az ágyamon. Lehunytam a szemem, és azon gondolkodtam, amin mindig szoktam: Mi lenne, ha In Jung az enyém lehetne, akár egy percre is?
Valószínűleg el sem tudnám engedni - gondoltam magamban, majd felsóhajtottam, és kinyitottam a szemem. Egy ideig csak a fehér plafont néztem, aztán előszedtem a telefonomat, és elkezdtem rajta játszani. Szokás szerint csak felidegesítettem vele magam.. Dühösen és unottan dobtam le magam mellé a készüléket, és újra behunytam a szemem. Egyszerűen nem tudtam magammal mit csinálni. Unatkoztam, és nem tudtam, mit csináljak. Végképp nem.. Unalmamban újra elkezdtem a plafont bámulni - de nem vált be. Nem sokkal később - kb. egy-két perc múlva - újra felhajtottam laptopom fedelét, és újra kutakodni kezdtem az interneten.

In Jung

Éppen megnéztük a sorozat utolsó részét (már az én szobámban), mikor Leeteuk telefonja csörögni kezdett. Rögtön odaszaladt, és felvette.
- Igen? - szólt bele bizonytalanul.
- ...
- Jó, rendben. Mikor?
- ...
- MICSODA?!
- ...
- Huhh. Értem. Mikor indul?
- ...
- Rendben. Ott leszek. Viszontlátásra! - mondta, és lerakta. Arca egy cseppnyi szomorúságot tükrözött. Fürkészően néztem rá, mire lesütötte szemeit.
- Mi a baj?
- Öhm, izé.. El kell mennem egy óra múlva, mert.. Mert valami tárgyalás, vagy mi az ég lesz a bandával kapcsolatban.
- Óh, hát rendben! Mikor jössz? - mosolyogtam rá, mire ő szomorúan nézett fel rám.
- Hát éppen ez az.. Még én sem tudom pontosan. Talán már két nap múlva, de az is lehet, hogy egy hónapig elhúzódik az egész.. Fogalmam sincs, mit akarnak, ne nézz így rám! - tette fel védekezően a kezeit maga elé.
Ledöbbentem. Ennyi időre elválasztják őt tőlem? Ez nem igazságos! ...
Nekirohantam, és sírva átöleltem. Ő is átölelt, és éreztem, ahogy könnyek hullanak a fejemre.
- De aztán vigyázz magadra, jó? - suttogtam a fülébe, mire ő erősebben szorított magához.
- Megígérem - suttogta nekem. - De most mennem kell pakolni.
Utoljára megcsókolt, és mikor kilépett az ajtómon, utoljára visszanézett. Szemében könnyek ültek. Olyan érzés volt, mintha soha többé nem látnám őt.. Mintha meghalni menne. Elöntött a bánat, és csak sírtam és sírtam, megállíthatatlanul. Szemeim már nagyon fájtak, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Ekkor két ember bejött a szobámba, és mindketten átöleltek.
- Sshh, nyugodj meg.. - csitítgatott Yesung, a hátamat simogatva.
- Nincs semmi baj.. Na, mosolyogj! Kérlek.. - mondta vékonyka hangon Ji Won, amiből arra következtettem, hogy ő is sírt. Hirtelen rossz előérzetem támadt.
- O-olyan.. Olyan rossz.. Rossz előérzetem van - szipogtam Yesung vállába.
- Na és.. Mi az?
- Olyan, mintha.. Mintha örökre vesztettem vo-volna.. El őt..
- Ne beszélj már hülyeségeket! Nem fog megtörténni, nyugodj meg.
Ekkor hirtelen kipattantak a szemeim, és felegyenesedtem. Yesung és Ji Won öleléséből kibogoztam magam, és a telefonomhoz rohantam. Tárcsáztam Leeteukot, de nem vette fel.. Még egyszer megpróbáltam, de már nem volt elérhető.

Leeteuk

Éppen a repülőtérre értem, mikor a telefonom csörögni kezdett. Megnéztem, ki az: In Jung. Nem akartam felvenni, mert tudtam, hogy milyen fájdalommal váltunk el. Amint letette, kiszedtem az aksit a telefonból, és a zsebem mélyére rejtettem a készülékkel együtt. Még egyszer, utoljára visszanéztem. Most itt hagyok mindent, akit-amit ismerek és szívemből szeretek.. De nemsokára visszatérek! Kérlek, várjatok rám!
Szememből elindultak a könnyek, ezért elfordultam, és a gépem felé vettem az irányt. Hirtelen rossz előérzetem támadt. Már fordultam meg, hogy hazarohanjak, de..
- Mr. Park! Hova óhajt menni, ha megkérdezhetem? - nézett rám furcsán az egyik emberke, akit azért küldtek, hogy feljussak a gépre.
- Sehova.. - horgasztottam le a fejem, és újra a gép felé araszoltam a "testőreimmel" együtt. Felszállás előtt még egyszer, utoljára visszanéztem, majd egy könnycseppet elengedve felléptem az első lépcsőfokra.

In Jung

Többször is próbálkoztam, hogy felhívjam Leeteukot, de soha nem volt elérhető. Bizonyára felszállt a gépre. Olyan egyedül éreztem magam.. Sírva lerohantam, gyorsan felhúztam a cipőm, felvettem a kabátom, a sálam, a sapkám, majd a kulcsaimat felkapva kirohantam. A kaput szinte feltéptem, úgy rohantam a végtelenbe.. Nem tudtam, merre megyek, csak a fájó szívemet éreztem. Ki akartam szakítani magamból, de nem tudtam. Miért tette ezt velem? Miért nem vette fel a telefont? Talán már nem szeret, és elege van belőlem? A sírás úrrá lett rajtam, ezért leültem egy padra. De hiszen visszajön.. Gondolkodj már értelmes ember módjára, In Jung! - korholtam magamat. - De olyan rossz előérzetem van.. Mi van, ha valami balul sül el, és mégsem jön vissza? Na, akkor mit csinálsz egyedül? Hiszen ő az, akit úgy akartál, akit úgy szeretsz.. Talán még az életednél is jobban! De ő nem hagyna egyedül téged..
Ilyenfajta gondolatok jártak a fejemben még egy ideig, mikor hirtelen megláttam egy felém igyekvő alakot. Magas volt és vékony.. Pont, mint Kyuhyun és Siwon.
- Csakhogy megtaláltalak! Úgy aggódtunk érted.. Hát mit csinálsz te ilyen hidegben itt, egyedül? - kérdezte Kyu. Ránéztem, és.. Elsírtam magam. Ő magához ölelt. - Értem. Nyugodj meg, visszajön.. Addig meg itt vagyunk mi mindannyian neked. Mosolyogj, jó?
Halványan elmosolyodtam, és felnéztem rá. Igazából ő mindig fel tudott vidítani, amióta ismerem.. Nem is tudnám nélküle elképzelni az életem, ahogy a többiek nélkül sem. Főleg nem Leeteuk nélkül..
Újra sírhatnékom támadt. Nem tudtam megállni, megint kicsordultak a könnyeim.
- Ne sírj már! Minden rendben lesz. Vedd úgy, hogy ez egy szokásos utazás, jó?
Bólintottam, de a könnyeim akkor sem álltak el. Elkezdtem dideregni, mire Kyu levette a kabátját, és rám terítette.
- Te.. te bolond! Vedd gyorsan vissza, mert.. Mert te is megfázol - mondtam neki, de nem hatott. Minél jobban próbáltam rávenni arra, hogy vegye vissza, annál jobban takargatott be vele engem.
- Nem! Neked jelenleg nagyobb szükséged van rá - makacskodott. Elmosolyodtam.
- Köszönöm - mondtam neki, és egy puszit nyomtam az arcára. Még a sötétben is jól látszott, hogy az arca elvörösödik. Megint elmosolyodtam, és boldogabban mentem haza a legjobb barátom oldalán.

Leeteuk

Szomorúan zenét hallgattam és az ablakon bámultam ki, gondolataimba mélyedve. Annyira fájt, hogy külön leszünk egy meghatározhatatlan ideig In Junggal, hogy csak rá tudtam gondolni. Szeretem őt, és minél hamarabb vissza szeretnék menni hozzá. Ő az az ember, akit egész életemben kerestem; ő volt az életemben a szerelem első látásra. Megígértem neki, hogy vigyázni fogok magamra, és remélem, sikerül is betartanom..
Ekkor megszólalt a hangosbemondó.
- Kedves Utasaink! Közérdekű közleményt kell megosztanunk. A repülőgéppel gondok akadtak, ezért minél hamarabb el kell hagynunk a gépet. Kérünk mindenkit, hogy legyen toleráns és elővigyázatos! Megértésüket köszönjük.
Micsoda?! Gondok a géppel?! Hogy jutok el akkor én oda arra a tárgyalásra? Várjunk csak.. Az a hang a telefonban.. Nem volt egyáltalán ismerős! Talán direkt el akartak tenni láb alól?
Idegességemben a fejemet ütöttem az öklömmel. Hogy én milyen hülye voltam! Nem is sejtettem, hogy valaki áll a háttérben.. De vajon ki lehet az? Már úgy is édes mindegy, mert meghalok..
A könnyek ömlöttek a szememből. Szegény In Jung, mit fog tenni, ha megkapja a halálhírem? NEM! Nem fogom csak így hagyni, hogy meghaljak! Küzdök az életemért bármi áron! Csak azért, mert én SZERETEM azt a lányt, és megígértem neki, hogy nem esik bántódásom!
- Kérlek, atyám, csak éljük túl ezt az egészet.. Adj hozzá elég erőt! - imádkoztam, majd minden bátorságomat összeszedtem, és a pilótafülkébe siettem..

6. fejezet - Hiszti és a következmények / Nézzünk sorozatot!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Az a helyzet, hogy most készülök a házivizsgákra meg amúgy is tanulnom kell sokat, és ezért nem túl gyakran tudok a géphez ülni és írni a sztorit.. De azért megpróbálom. Csak közöltem, hogy megérthessétek :)

Leeteuk

Mérgemben a földhöz vágtam a kezemben lévő tányért. Mit képzel magáról Yesung, hogy csak úgy beleszól abba, mit csináljak?! Majd én tudom, hogy utána megyek-e vagy sem. Gyorsan megtöröltem a kezeimet.
- Ezt takarítsd fel, kisapám! - vágtam az arcába, és felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Bevágtam az ajtót, bezártam kulcsra, és nem jöttem ki onnan egy ideig. Közben elgondolkodtam. Mi van, ha Yesungnak igaza volt, és én vagyok a hibás? Mi van, ha a saját hülyeségem miatt elveszítem a barátnőmet? Nem bírtam tovább, felrántottam az ajtómat, és In Jung szobájához siettem. Mivel nem volt nyitva, ezért dörömbölni kezdtem.
- In Jung, kérlek, engedj be! Meg kell ezt beszélnünk.. - kérleltem, de nem jött válasz. - Kérlek! Nagyon fontos.. Muszáj megbeszélnünk! Kérlek.. Kéérlek..
Az utolsó szónál már szinte minden lélekjelenlétem elvesztettem. Leroskadtam az ajtó melletti falhoz, és sírva fakadtam. Zokogtam, mert nagyon fájt: tudtam, hogy ha így megy tovább, elvesztem Őt. Pedig nagyon szeretem, és nem bírnám elviselni, ha szakítanánk.. Felhúztam a térdeimet, és fejemet a kezeim közé temettem. Ekkor valaki megfogta a karomat. Nem női érintés volt, tehát nem In Jung az. Mikor megszólalt, alig hittem a fülemnek.
- Nyugi.. Figyelj, tudom, hogy nem vagyunk valami jóban, de tudnod kell, hogy In Jung mindennél jobban szeret téged.. Nem fog elhagyni, ne félj - mondta KYUHYUN. A hangja megnyugtatott egy kicsit, de még mindig rázott a zokogás. Ekkor éreztem, hogy keze elválik az én karomtól, és hallottam léptei hangját. Tehát bement a saját szobájába. Én pedig csak sírtam és vártam, hogy kijöjjön a lány, akit szeretek..

In Jung

Hajnali egy körül felébredtem. Kimentem az ajtón, s a fal mellett megpillantottam egy ismerős alakot. Oldalra néztem, és láttam, hogy Leeteuk az, felhúzott térdekkel, fejét a kezeire hajtva. Leguggoltam hozzá, és láttam, hogy alszik. Tehát ő itt várt rám, hogy kijöjjek, de közben elaludt.. Vajon mióta várhatott?
- Leeteuk, Leeteuk - ébresztgettem, de semmi hatása nem volt. Kicsit megbökdöstem az oldalát, mire felébredt. Amint kinyitotta a szemét, láttam, hogy vöröslik a sok sírástól.
- In Jung, ne haragudj rám - mondta fáradtan, és megint könnyek szöktek a szemébe.
- Sssh! Nyugodj meg, nincs semmi baj - töröltem le kedvesem könnyeit. - Nincs semmi baj.
- De én.. Én olyan rosszul viselkedtem veled, holott.. Holott neked volt igazad, és.. - próbálta elmondani, de ujjam a szájára tettem.
- Sssh! Mondtam, hogy semmi baj. Ne haragudj, amiért olyanokat vágtam a fejedhez..
Ő egy pillanatig csak a szemembe nézett, majd magához húzott, és megcsókolt.
- Akkor minden rendben van? - kérdezte meg félve.
- Ha még egyszer megkérdezed, büntetés lesz belőle - viccelődtem vele, és újra megcsókoltam. - Most pedig gyere szépen, menjünk aludni.
- De.. Még bocsánatot kell kérnem Yesungtól és Kyuhyuntól..
- Azt majd holnap elintézed.

*** Másnap reggel ***

Következő nap már hamar felkeltünk. Leeteuk nem bírt lenyugodni. Amint meghallotta, hogy valaki megy a folyosón, kinézett, és általában csalódottan visszajött a szobába. A hetedik próbálkozása már bejött, ugyan is a folyosón Kyuhyun sétált.
- Kyu, gyere már légyszíves! - hallottam a barátom hangját. A legjobb barátom bejött, és rögtön az ágyamon foglalt helyet. Ekkor Leeteuk felém fordult.
- Kicsim, megkérhetlek valamire?
Bólintottam.
- Csak annyit szeretnék, hogy ha Yesung jönne, akkor behívnád légyszíves? Köszönöm!

Kyuhyun

Mikor In Jung az ajtóhoz állt, hogy figyelje Yesungot, Leeteuk leült mellém az ágyra. Egy darabig nem szólalt meg, de sejtettem, mit akart. Egy éve, még mielőtt volt az a bizonyos buli, amin feltűnt In Jung és Ji Won.. Egy éve még teljesen más volt. Senkivel sem tudott volna veszekedni, nem volt senkire sem dühös, és mindig figyelembe vette mások érzéseit.. Teljesen más volt. Most pedig, mintha teljesen kicserélték volna.. Mindent megtett azért, hogy In Jung belé szeressen, még az én érzéseimen is keresztül ment.. Ezért sem voltunk olyan jóban. De én is változtam ám, mert én sem vagyok tökéletes..
Ebben a pillanatban Leeteuk hangja zökkentett ki gondolkodásomból.
- Figyelj.. Én tudom, hogy te is szereted In Jungot.. És azt is tudom, hogy sokszor keresztbe tettem neked.. De a tegnapi dolog észhez térített. Mikor meghallottam a hangod, és amiket mondtál nekem.. Hidd el, én irtózatosan szégyellem magam.. Szóval.. Ne haragudj. Megpróbálok olyan lenni, mint azelőtt, hogy ne ártsak senkinek - mondta nekem Leeteuk, amitől tágra nyíltak a szemeim. Csak nem..? Felfogta, milyen hülyén viselkedett?
- Felejtsd el, semmi baj - mondtam, és ránéztem Leeteukra.
- Akkor, szent a béke?
Bólintottam, mire a nyakamba ugrott.
- Hiányzott már ez az ölelés - vigyorogtam rá, majd megszorítottam a kezét. - Na, de én most lépek, ezernyi dolgom van.. Majd találkozunk!
..és ki is mentem a szobából. Útban a saját szobám felé láttam Yesungot kijönni..
Yesung
Éppen mentem volna le reggelizni és valamit felvinni Ji Wonnak, mikor Kyuhyun megállított.
- Beszélni akarnak veled In Jungék.
- In Jungék? Akkor ezek szerint..?
- Igen. Kibékültek.
Ennek hallatán belül örültem, de rögtön el is ment a kedvem, mert eszembe jutott a tegnapi veszekedés Leeteukkal.
- Menj be. Hidd el, nem bánod meg - kacsintott rám Kyu, majd bement a saját szobájába. Elindultam In Jung szobája felé, mire ő megszólalt.
- Már vártunk. Bejönnél egy percre?
Bólintottam, és beléptem. Leeteuk az ablaknál állt, én pedig leültem az ágyra. In Jung kuncogott.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem kedves hangnemben. Szinte rögtön válaszolt is.
- Olyan vagy, mint Kyu: ő is rögtön az ágyamra ült le, amint bejött.
Elmosolyodtam, majd kérdőn Leeteukra néztem. Ő addigra már megfordult, de még mindig nem nézett rám.
- Őszintén szólva nem is tudom, hogy merjek a szemedbe nézni a tegnapi után.. Igazából csak bocsánatot akarok kérni, de azt is megértem, ha megutáltál emiatt..
Mi baja van?! Elment az a maradék esze is? ..
- Miféle sületlenségeket hordassz itt össze?! Én már rég elfelejtettem az egészet, nem hogy megharagudnék érte az egyik legjobb barátomra..
 Észre sem vettem, hogy közben felálltam az ágyról. Leeteuk nekem szaladt, és átölelt. Egy pillanatra lefagytam, aztán megöleltem én is. Pár perc múlva kibontakoztunk az ölelésből.

In Jung

- Nem megyünk le a többiekhez? - kérdeztem, hogy leplezzem zavaromat. Igazából egy ilyen béküléstől mindig zavarba jövök.
- Menjünk - bólintottak a fiúk. Megfogtam Leeteuk kezét, és úgy mentünk le enni.
- Mit kérsz? - mosolygott rám a barátom. Elkezdtem gondolkozni, de semmi értelmes nem jutott eszembe.
- Hmm.. Amit adsz!
Leeteuk erre röhögni kezdett, és maga elé pillantott. Egy pillanatra ilyen "Mostmivan?" fejet vágtam, aztán rájöttem. Uhh..
- Te idióta, perverz állat - forgattam a szemeimet, és elvigyorodtam. A többiek is mind röhögtek. Felálltam, és űzgélni kezdtem Leeteukot. Ő elkezdte játszani az ijedtet: elkezdett körbe-körbe futkározni az asztal körül, és maga elé tette a kezét.
- Héé, nem adom!
- Istenem..
A többiekre pillantva majdnem röhögő görcsöt kaptam: Kangin feje vöröslött a sok röhögéstől, Yesung az asztalon, kezeibe temetve arcát röhögött hangosan.. A többieket meg már nem is kommentelem.
Hirtelen egy hatalmas csattanást hallottam, majd a hang irányába nézve Ryeowookot láttam a földön fetrengeni önkívületi állapotban a sok nevetéstől. Bizonyára leesett a székről.
Mindenki szinte sírt a röhögéstől, még én is összeestem, és úgy röhögtem. Nagyon vicces volt.
Öt perc múlva már mindenki a könnyeit törölgette, de már nyugodtak voltunk. Senki nem mondta volna meg, hogy előtte olyanok voltunk, mint valami rossz részeges idióták.
Még mielőtt végeztünk volna a reggelivel, eszembe jutott egy jó ötlet.
- Ji Won, Yesung, Leeteuk! Mi lenne, ha reggeli után felmennénk és megnéznénk valami jó sorozatot?
- Hát.. Jó ötlet, de azok elég sokáig szoktak tartani. Egyébként tudjuk már, mit néznénk? - nézett rám Ji Won, szokás szerint értetlenkedve. Megforgattam a szemeimet.
- Tudok néhány olyan honlapot, ahol elég sok jó sorozat van..
- Rendben, legyen - bólintott Yesung is.
Nem sokkal később már be is fejeztük a reggelinket, majd siettünk fel Leeteuk szobájába sorozatot keresni. Amint felértem, rögtön a laptopomért kaptam, és ledobtam az ágyra. Aztán elkezdtem keresni a töltőjét is, de sehol nem sikerült ráakadnom..
Nemsokára már mindannyian a gépem körül ültünk, és válogattunk a jobbnál jobb sorozatok közül.
- You're beautiful.. Hmm - húzogattam a szemöldököm Jang Geun Suk láttán (az egyik szereplőt játssza - szerkesztői megj.), és Ji Wonra pillantottam.
- Nem rossz, el kell ismerni.. De csak utánad - pillantott Yesungra, aki bosszús-döbbenten figyelte a nyáladzásunkat. Leeteuk csak köhintett egyet. Ismertem már a köhögését. Bosszús volt, mert nem szerette, ha más pasikat nézegetek.
- Szeretlek - bújtam oda hozzá bociszemekkel, mire megenyhült, elmosolyodott, és még puszit is kaptam tőle.
- Én is, te kis bajkeverő.. Én is!
Végül újra belekezdtünk a keresgélésbe. Ekkor megakadt a szemem valamin..
- Personal Taste! - kiáltottunk fel egyszerre a húgommal, és nevetni kezdtünk. A fiúk nem túl bizalomgerjesztően nézték a leírását..
- Naaaaaaaaa, légysziiii - könyörögtünk nekik. Én személy szerint alig bírtam ki nevetés nélkül.
Öt perc után elértük, amit akartunk: a Personal Taste-t néztük meg. Az eleje nem volt annyira hűű-de-izgi, de a vége felé már egyre jobb lett. A gond csak az volt, hogy mire megnéztük a felét, addigra este lett..
- Úristen! Most nézem.. Ennek egy epizódja 64 perces volt?! - méltatlankodott Leeteuk.
- Igen.. De legalább megnéztünk hetet, örüljön már a fejed!
- Én azt hiszem, elteszem magam holnapra. Jóéjt! - ballagott ki a szobából a húgom.
- Jó éjt!
Leeteukkal ketten maradtunk. Igazából mi is fáradtak voltunk, ezért csak beestünk az ágyba, és már aludtunk is szinte.. Félálmomban jutott eszembe, hogy át kéne venni a pizsamát.
- Psszt, Teuk! Fent vagy még? - szólongattam a barátomat.
- Mi vaaan..?
- Vedd át a pizsit!
- Oké..
..mondanom sem kell, visszaaludt. Fogtam magam, és nagy nehezen letoltam az ágyról. Erre már felkelt.
- Ezt most miért kellett?!
- Vedd át a pizsamád!
..és én is átvettem gyorsan, majd együtt lefeküdtünk aludni. Az aznapi Personal Taste-részekbe annyira beleéltem magam, hogy arról álmodtam.. Hogy is mondjam? Kicsit jó pasi a főszereplő. Ha nem hiszed, nézd meg! ;)

5. fejezet - Kyuhyun a ruhaboltban/ Yesung nyomoz / Volt-nincs süti / Takarítás

In Jung

Délután kettőkor ébredtünk fel, legalábbis mi ketten Leeteukkal. Szokás szerint egy puszival köszöntött. Felöltöztünk, és lementünk enni. A többiek már mind lent voltak.
- Jó reggelt, álomszuszékok! Vagyis.. Kellemes délutánt - köszönt Kangin.
- Hosszú volt az éjszaka, mi? - kiáltotta Eunhyuk. Leeteuk elvigyorodott, majd odament hozzá, és egy barackot nyomott a fejére.
- És ha igen? - vigyorogtam én is rá, mire mindenki "ÓÓ!"-zni kezdett. Alaposabban körbe néztem, és rájöttem, hogy nem mindenki van lent.. Kyuhyun, Yesung és Ji Won nem voltak ott.
- Kyuhyunnal mi van?
- Elküldtük bevásárolni, de már másfél órája távol van - válaszolt Ryeowook.
- Nem tartjátok ezt furcsának? - ráncoltam a homlokomat. Mindenki nemlegesen rázta a fejét.
Elgondolkodtam. Vajon hova mehetett? Hiszen nem messze tőlünk van egy kis élelmiszerbolt. Leeteuk a hátam mögé állt, és átölelte a derekam.
- Mit kérsz enni? - suttogta a fülembe, amitől megborzongtam, de csak kellemesen.
- Amit te is - fordultam vele szembe, és az arcára nyomtam egy puszit.
- Megjöttem! - szólalt meg a hátam mögött Kyuhyun. Hátra fordultam, és megpillantottam a hatalmas szatyrokat cipelő legjobb barátomat.
- Adj valamit, segítek - mentem oda hozzá, mire ő a kezembe nyomott két olyan szatyrot, amiben elég kevés cucc volt. Akkor oda ment hozzá Leeteuk is.
- Adj nekem is valamit - bökte neki oda, és már ki is vette a maradék négy szatyrot Kyuhyun kezéből. A legjobb barátom elengedett egy halk "chö"-t, majd - mint aki jól végezte dolgát - leült egy székre.
- Hol jártál ennyi ideig? - faggatta Shindong.
- Csak benéztem még egy pár ruhaboltba.. Azt add ide! - vette ki Heechul kezéből az egyik szatyrot, de már késő volt: a fiú egy boxert vett ki onnan. A gatya fehér alapon piros szívecske mintás volt.
- Nicsak, de cukik lettünk hirtelen - poénkodott a kis "tolvaj".
- Ezt.. Ajándékba vettem valakinek - szedte ki Heechul kezéből a fehérneműt Kyuhyun. - Ha megbocsátotok..
Azzal felviharzott a szobájába.
- Úgy tűnik, felbosszantottad - nézett az "elkövetőre" Sungmin, aki most szólalt meg először. Mindenki nevetett, de csak halkan, mert nem szerettek volna összeveszni Kyuhyunnal.
- Pedig tök cuki volt az a boxer - jött le a lépcsőn vigyorogva Yesung, kéz a kézben Ji Wonnal. - Amúgy sziasztok.
- De még mennyire.. Férfias darab - vigyorgott Leeteuk is.
- Jaj, hagyd már - szóltam rá, de azért mosolyogtam.
- És ha nem hagyom? Megbüntetsz? - nézett rám, miközben a szemöldökeit húzogatta.
Mindenki elengedett egy "ÓÓ!"-t, mire Yesung is megszólalt.
- Te is büntethetnél néha így engem - vigyorgott a húgomra, mert látta, hogy magamhoz öleltem Leeteukot.
- Oké, majd ha befagy a pokol - kacsintott Ji Won a párjára.
- Na, gyere csak ide!
Elkezdtek kergetőzni, és kifutottak az udvarra is. Mikor kinéztünk, csak annyit láttunk, hogy Yesung fekszik a hóban, rajta Ji Won, és csókolóznak.
- Úúúú! Hallgassuk ki őket - futott át Kangin agyán.
Mindenki az ajtóra tapasztotta a fülét, és úgy hallgatózott.
- Megvolt a büntetésed, örülsz? - mondta Ji Won. Együtt nevettek, majd Yesung megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ha ezzel büntetsz, nagyon sokszor leszek rossz kisfiú?
Erre mindenkiből kitört a nevetés, mert Yesung olyan vicces hangon mondta ezt a mondatot. Ezt bizonyára meghallották, mert elkezdtek befelé futni. Mire beértek, mi már a helyünkön ültünk, és angyali arccal néztünk Yesungra. Majdnem elnevettem magam.
- Melyikőtök ötlete volt a hallgatózás? - mondta, egyre vöröslő arccal, de vigyorogva.
- Milyen hallgatózás? Mi soha nem csinálnánk olyat - mondta, bevetve az "Aegyo"-ját Sungmin. Ekkor Ryeowook mindenkit lebuktatott, mert elnevette magát..
- Ryeowook! Ki ötlete volt?
- Én azt nem tudhatom.. Kérdezd a többieket - mondta a fiú, fulladozva a nevetéstől. Már ezt is alig bírta kinyögni, mert szinte röhögőgörcsöt kapott.
- Kié volt az ötlet? - nézett ránk Yesung.
Ekkor valahogy rájött, és megindult Kangin felé. A srác felállt, és elkezdett futni körbe-körbe az asztal körül. Yesung utána. Olyanok voltak, mint két kisgyerek. Mindenki nevetett, mire Kyuhyun álmos fejjel felbukkant a lépcsőn.
- Mi ez a hangzavar?
- Szórakozunk. Talán baj, hogy nem zárkózunk be, mint te? - válaszolt nyersen Leeteuk, mire megütöttem a vállát. Persze nem fájt neki, de tudomásul vette, hogy ne mondjon ilyeneket.
Szerencsére Kyuhyun nem törődött a megjegyzésével, de azért egy "Szánalmas vagy" nézést ki nem hagyhatott volna. Megcsóváltam a fejem, és "Unom már ezt" fejjel néztem rájuk. Ekkor megint átvette a szót Yesung.
- Szóval te voltál! Ezt még visszakapod - nevetett Yesung, és sokáig még űzte Kangint. Még talán Kyuhyun is mosolygott rajtuk egy kicsit. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Figyeljetek, van egy jó ötletem! Süthetnénk egy kicsit, de nem a megszokott módon - vettem át a szót a két bolondtól.
A többiek figyeltek rám, ezért mertem folytatni.
- Csapatokra kellene oszlanunk. Azt hiszem, egy csapatba elég lesz négy fő.. Akkor lesz két négy fős csapatunk és egy öt fős. A tagokat megint kisorsoljuk, mint tegnap, hogy élvezetes legyen a játék.
Leeteuk már hozta is a nevekkel teli kalapot, és kevergette őket. Vártunk egy fél percet, majd kihúztam az első nevet.
- Az első csapat első tagjaa.. IN JUNG! Vagyis én.
- A második csapat első tagjaa.. LEETEUK! .. Ne már - közöltem, és a végét már halkan mondtam.
- A harmadik csapat első tagjaa.. RYEOWOOK!
- Az első csapat második tagjaa.. SHINDONG!
- A második csapat második tagjaa.. YESUNG!
- A harmadik csapat második tagjaa.. KANGIN!
- Az első csapat harmadik tagjaa.. SUNGMIN!
- A második csapat harmadik tagjaa.. SIWON!
- A harmadik csapat harmadik tagjaa.. DONGHAE!
- Az első csapat negyedik tagjaa.. EUNHYUK!
- A második csapat negyedik tagjaa.. KYUHYUN!
- A harmadik csapat negyedik tagjaa.. JI WON!
- Az első csapat ötödik tagjaa.. HEECHUL!
- Ééés.. Ennyi! Akkor a csapatokat kéretik felírni egy papírra!
- Első csapat: In Jung, Shindong, Sungmin, Eunhyuk, Heechul. Második csapat: Leeteuk, Yesung, Siwon, Kyuhyun. Harmadik csapat: Ryeowook, Kangin, Donghae, Ji Won. Sok sikert mindenkinek!
Belekezdtünk a főzőcskézésbe. Én hoztam az alapanyagokat, Heechul és a fiúk az edényeket és az eszközöket.
- Na, akkor most mi egy könnyű sütit fogunk készíteni. Hol vannak a száraz alapanyagok?
- Mint például? - kérdezett vissza érdeklődve Sungmin.
- Liszt, só, cukor, sütőpor - mondtam, miközben folyamatosan adagoltam az említett anyagokat. Aztán beleraktam a tojást, az olvasztott vajat és a tejet. Elégedetten kevergettem a masszát, mikor meghallottam Kyuhyun hangját.
- In Jung úgy is elbénázza - mondta vigyorogva, és direkt figyelt a szeme sarkából. Elvigyorodtam, és a fakanállal, amivel kevertem a tésztát, rámutattam. De véletlenül volt rajta egy kicsi tészta is, ami ráment Kyu felsőjére..
- Igen, így állunk? Na ezt kapd ki - mondta, és dobott rám egy kicsit a tésztájukból. Leeteuk röhögött, de nem segített volna.. Ekkor beszállt a harmadik csapat is.
Egy kisebb tésztacsata alakult ki közöttünk, és mire észbe kaptunk volna, mindent eldobálóztunk. Mindenki tiszta tésztás volt. A földön fekve nevettünk. Én Kyuhyun mellé kerültem.
- Olyan hülye vagy - fogtam meg a kezét, és tovább nevettem. Alig bírtam abbahagyni.
- Csak, mint te - szorította meg a kezem, és ő is nevetett. Szinte már fuldokoltunk a röhögéstől. És nem csak mi ketten, hanem a banda többi tagja, és a húgom is. Ekkor hirtelen felálltam, és előkerítettem pár rongyot és egy felmosóvödröt is a felmosóval együtt.
- Nos, most meg takarítanunk kell - mondtam, és elnevettem magam. A pillanatnyi csendből hirtelen hatalmas hahotázás lett.
- Szóval, ezt is ki kell sorsolnunk - nevetett Leeteuk is, és hozta a kalapot. - Akkor kell mosogatni, felmosni és a ruhákat a mosógépbe tenni. Mindenki menjen, és öltözzön át! Öt perc múlva itt. Mozgás!
Mindenki szaladt a szobájába. Mi is felmentünk, és gyorsan átkaptuk a cuccainkat, a koszosakat pedig kivittük a fürdőszobába, ahol a mosógép is volt.
Öt perc se telt el, mindenki lent volt, immár tiszta ruhában.
- Most pedig egy három fős és két öt fős csapatot sorsolunk ki, hogy ki melyik munkát csinálja. Hajrá!
Megkeverte a neveket Leeteuk, majd húztam az elsőt.
- Az első dolog a feltakarítás, és oda egy ötfős csapat kell. Az első pedig.. DONGHAE!
- A második.. YESUNG!
Mikor ezt kimondtam, Ji Won elkezdett nevetni, mire Yesung magához húzta, és az arcára nyomott egy puszit.
- Ne félj, te is ide kerülsz - kacsintott a húgomra a barátja. Elmosolyodtam, majd húztam következőt.
- A harmadik.. KANGIN!
- A negyedik.. A francba, én vagyok - nevettem el magam, mire Leeteuk az arcomra nyomott egy puszit.
- Az ötödik pedig.. - mikor elolvastam a nevet, hatalmas vigyor ült ki a számra. - KYUHYUN!
- Nos, a feltakarítós csapattal megvolnánk. Jöjjenek a mosogatók, akik szintén öten lesznek!
- Az első.. JI WON!
- A második.. EUNHYUK!
- A harmadik.. RYEOWOOK!
- A negyedik.. SUNGMIN!
- Az ötödik.. LEETEUK!
- A többiek mosogatnak. Akkor elmondom újra. Donghae, Yesung, Kangin, Kyuhyun és én feltakarítunk. Ji Won, Eunhyuk, Ryeowook, Sungmin és Leeteuk mosogat.. és Siwon, Shindong és Heechul a ruhákat pakolják a mosógépbe. Mindenki a helyére!
A többiek mind megfogtak egy rongyot, de eggyel kevesebb volt. Amint odaértem, hallottam, hogy azon veszekszenek, ki mosson fel.
- Donghae, te mosol fel - mondta Kangin, kicsit dühösen.
- Én nem! Majd Yesung - kiabált vissza Donghae ingerülten.
- Nem. Majd Kyuhyun megcsinálja, úgy is ő a legfiatalabb - mondta hatalmas nyugalommal Yesung. Elnevettem rajta magam.
- Nem én vagyok a legfiatalabb, mert.. - kezdett bele Kyu, de nem hagytam, hogy végig mondja.
- Tudom, tudom. Na, menjetek innen, és törölgessetek fel, majd én felmosok - vettem ki az ingerült legjobb barátom kezéből a felmosó végét, és elkezdtem a munkám. Ő még mindig ott állt mellettem bambán.
- Mire vársz? Tépjétek ketté Yesunggal azt a rongyot, és csináld már te is! Megáll az eszem..
Fél óra alatt sikerült feltakarítanunk. A mosogató fiúkra többször is rá kellett szólnom, csak a húgom tudott normálisan dolgozni. Jellemző..
Mikor már a vizet pocsolták egymásra, elfogyott a türelmem.
- Leeteuk! Tudnál normálisan dolgozni?! - szóltam, a kelleténél kicsit ingerültebben a barátomra.
- Mi van, nem lehet szórakozni?! Ne legyél már Kyuhyun.. - vágott vissza, de nem hagytam magam.
- Szállj már le róla! Az az ő dolga, ha nem szeret veled viccelődni!
- Oké, de akkor te is hagyj békén engem - sértődött meg, és ez már egyáltalán nem tűnt viccnek. Begurultam, és visszavágtam.
- Ha te csak ennyit tudsz mondani, akkor gratulálok. Olyan vagy, mint egy gyerek, nem vetted még észre? Sértődékeny és makacs.
- Te beszélsz, aki azt sem hagyja, hogy normálisan szórakozzak a barátaimmal, akiket már évek óta ismerek? Szállj már le a magas lóról, kislány - ezt olyan flegmán és gúnyosan mondta, hogy az már sértő volt. Döbbenten néztem rá, de ő csak elfordult, és tovább mosogatott. Csapot-papot otthagyva felrohantam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót. Leültem az ágyamra, és csak néztem magam elé. Nemsokára megindultak a könnyek a szememből, de én még mindig csak döbbenten néztem magam elé..

Yesung

Amint In Jung felrohant, a hangulat a viccesből rögtön átváltott a fagyosba. Leeteuk nem törődve semmivel tovább mosogatott. Bizonyára megsértődött. Hiszen ő volt a hibás.. Ő pocsolta a vizet, semmibe nézve más munkáját. Mert a padlóra is jutott, és Eunhyuk ruhájára is.. Akkor meg dupla annyit kell dolgozni. Tudtam, hogy ilyenkor nem szabad Leeteukhoz szólni, de én - hülye fejjel - megpróbálkoztam azért vele.
- Teuk.. - szóltam tétován.
- Mi van? - kérdezte rosszkedvűen. Nyilván nem volt túl sok kedve beszélgetni.
- Nem gondolod, hogy utána kéne menned?
- Még is miért?
- Azért, mert a barátnőd!
- És?
- Mit és?! Ha elveszíted, azzal jobban fogod magad érezni? Különben is, te voltál a hibás! - csattantam fel. Látszik, hogy a düh elveszi az eszét..
- Ne avatkozz bele az életembe, Kim Jong Woon!
- Ne hívj így, Park Jung Soo!
- Ne okoskodj, törpe!
- Mit beszélsz? Még is magasabb vagyok nálad..
- De fiatalabb is, és az idősebbnek meg kell adni a tiszteletet! Szóval..
Elöntött a düh. Felálltam, és úgy, ahogy voltam, vizes kézzel megkocogtattam a vállát. Ő megfordult, és szembe nézett velem. A düh csak úgy lángolt a szemében.
- Te ennyire nem bírod felfogni, hogy csak segíteni akarok?
- Ez hatalmas segítség, hogy kioktatsz, mit kellene tennem! - förmedt rám, majd olyat tett, amire nem számítottam..

Közlemény

Sziasztok!

Mostantól nem lesz olyan, hogy egy fejezetnek "A" és "B" verziója is legyen. Helyette inkább címeket adok a részeknek, és egy fejezetben leírom a két fél gondolatait. Lehet, hogy sokkal hosszabb lesz, de legalább nem kell külön 620 fejezetet olvasni :)
Megértéseteket köszönöm!

Barby

4. fejezet - "A" verzió

In Jung
Teltek a napok, és december huszonötödikéről gyorsan harmincegyedikére léptünk, vagyis Szilveszter napjára. Azóta nem történt semmi túl érdekes dolog. A ma reggel is ugyan úgy indult, mint a többi. Leeteuk mellett ébredtem, a héten már sokadszorra.
- Jó reggelt - nyomott egy puszit a számra. Gondolom, megérezte a mocorgást a mellkasán.
- Neked is - mosolyogtam rá, és elhalmoztam csókokkal.
- Lemegyünk reggelizni? Korog a gyomrom.
Bólintottam, és feltápászkodtam, majd elindultam felöltözni. Éppen a hajamat fésültem, mikor a barátom átölelte a derekamat. Elmosolyodtam. Eszembe jutott az első találkozásunk..
~ Majdnem egy évvel ezelőtt történt. Február eleje volt. Odakint hideg szél fújt, a járdák enyhén havasak voltak. Én, In Jung, a húgom, Ji Won és apánk, Lee Young Won, aki történetesen a k-pop sztárok majdnem mindegyikének jó barátja és segítője volt, elindultunk a Super Junior tagjaihoz. Meghívtak minket bulizni. Én már nagyon izgatott voltam, mert - attól függetlenül, ki is volt az apám - nem találkoztam még k-pop sztárral, de még a húgom se. Apánk féltett minket a médiától.
Délelőtt indultunk, olyan tíz-tizenegy óra magasságában. Kicsit ködös idő volt, de meg lehetett szokni. A kocsiban viccelődtünk és zenét hallgattunk, hogy leplezzük izgatottságunkat. Apánk elmondása szerint a Super Juniornak tizenegy plusz kettő tagja van jelenleg, de az állandó tagok száma tizenegy.. És mind, majdnem velem egykorú fiú! Még azt is mondta, hogy a legidősebb 1983-as, a legfiatalabb 1988-as születésű. Ha összevetjük ezt a két adatot, akkor a legfiatalabbal egy évben születtem, a húgom pedig öt évvel fiatalabb, vagyis 1993-as. Amint ezt kiszámoltam, az adrenalin-szintem rögtön megnövekedett. Azt hittem, hogy nagyon sokkal idősebb srácokkal fogunk bulizni, de ha velünk egykorúak, akkor semmi baj nincs.
Dél körül már oda is értünk. Amint leparkoltunk, elkezdett remegni a lábam. Még soha sem voltam körülvéve ennyi fiúval, szóval ez nekem még új volt. Amint kiszálltam a kocsiból, a lélegzetem is elállt: egy hatalmas, kétemeletes házhoz érkeztünk! Mikor apánk megcsörgette az egyikőjük telefonját, rögtön kitört a házból mind a tizenegy tag. Szemem-szám elállt a csodálkozástól, mert majdnem mindenki jól nézett ki közülük. Egymás után jöttek ki: először egy nagyon vékony, alacsonyabb, mint a többiek.. én olyan 173 centi magasnak néztem volna. Ahhoz képest elég jól nézett ki. A következő egy izmosabb és magasabb srác volt, mint az előző. Nagyon aranyos arca volt. A harmadik srácnak olyan maciszerű alkata és arca volt, de nagyon aranyosan festett. A negyedik is izmosabbnak tűnt, és az arcát nézve úgy gondoltam, hogy az ő "Aegyo"-i hatásosak lehetnek. Az ötödik srác egy kicsit magasabbnak és lányosabbnak tűnt a többieknél. Arcról ítélve helyes volt. A hatodik teste elég izmos volt, arca pedig egy mosómedvére emlékeztetett. De nem volt csúnya, sőt! Nagyon is helyes volt. De nem az esetem.. A hetedik srác magas volt, de nagyon izmos is. Ő tűnt a csapat legizmosabb tagjának eddig. Helyes volt, de nekem nem tetszett. A nyolcadik srác is izmosnak tűnt, és az arca is nagyon aranyos volt. Talán az ő arca volt az egyik legcukibb idáig. A kilencedik egy nagyon magas, vékony, de ettől függetlenül izmosnak látszó fiú volt. A szemei kicsit nagyobbak voltak a megszokottnál. Nagyon sokáig nézett engem. A tizedik srác kisebb volt az előzőnél. Nagyon helyes volt. Hallottam, hogy a húgom szaporábban vette a levegőt, mikor meglátta őt. A srác először velem nézett farkasszemet, aztán Ji Wonnal. Láttam, hogy nem tudja róla levenni a szemét: rögtön megtetszett neki. És ekkor..
A tizenegyedik srác is kilépett az ajtón. Amint megpillantottam, rögtön átfutott rajtam egy bizsergés, és ahogy rám nézett, rögtön kirázott a hideg. Nagyon izmos és helyes volt, léptei határozottságot sugároztak, mosolya tündöklő volt. Először a húgomra nézett, aztán rám. Amint a szemembe nézett, rögtön elkaptam a pillantásom, mert nem bírtam tovább a szemébe nézni: féltem, hogy összeesek. Még mindig magamon éreztem a pillantását, mikor elém állt az első srác, aki kijött az ajtón, hogy bemutatkozzon.. ~
- Min mosolyogsz így? - húzta fel a szemöldökét Leeteuk mögöttem.
- Mi? .. Ó, ne haragudj, csak eszembe jutott az első találkozásunk - válaszoltam neki mosolyogva, mire ő szembe fordított magával.
- Az volt a szerelem első látásra - mondta, és egy pillanatig a szemembe nézett, majd megcsókolt.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Még egyszer megcsókolt, majd hirtelen megkordult a gyomrom.
- Menjünk le, együnk valamit. Hallom, te is éhes vagy - nevetett fel Leeteuk, majd a kezemet fogva lementünk együtt enni.
Mikor leértünk, már ott találtuk Donghaet, Sungmint, Shindongot, Heechult, Kyuhyunt és - legnagyobb meglepetésünkre - Yesungot is. Amint megláttam, megijedtem.
- Hát te? - kérdeztem összehúzott szemekkel. A fiú kicsit megdöbbent, de rögtön tudott válaszolni a kérdésemre.
- Ji Won még alszik, és ágyba akarom neki vinni a reggelit - vigyorgott, majd elfordult, és tovább folytatta a dolgát. Ha jól láttam, éppen sushit csinált.
- Japán kaja?
Yesung csak bólintott, majd felvágta az elkészült sushit, és a megrakott tálcára tette. Mikor elkészült, összecsapta a tenyerét és elvigyorodott.
- Kész!
Megfogta a nagy tálcát, és felfelé indult vele. Nem sokkal később már eltűnt a lépcsőfordulóban.
- Na, mit szólsz? - néztem Leeteukra.Ő elvigyorodott, és magához ölelt.
- De kis követelőzős vagy!
Ekkor köhögést hallottam, és akkor tudatosult bennem, hogy mindenki itt van. Zavaromban elkezdtem vakargatni a fejem.
- Ja, amúgy jó reggelt! Bocsi - vigyorogtam kínosan. A többiek mind nevettek, kivéve Kyuhyunt. De legalább nem szólt semmi rosszat..
Leeteukkal leültünk reggelizni. Mivel az asztalon már volt kint néhány alapanyag, ezért abból megcsináltuk a reggelinket, és megoldottuk a problémát.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem, miközben lenyeltem az utolsó falat reggelimet is. Értetlenül néztek rám.
- De hiszen Szilveszter van!
- De az majd csak este lesz.. Addig meg ülünk és nézzük a falat?
Láttam a többiek arcán, hogy kicsit elgondolkodtak. Ekkor eszembe jutott valami.
- Játszhatnánk olyan card kiss game-t! Tudjátok, mikor szájjal kell átadni a kártyákat.. - javasoltam, mire mindenki, aki lent volt, rám nézett hitetlenkedve.
- Ez jó ötlet! Akkor hívjuk le a többieket is! De Siwonhoz ne menj, mert ő elment edzeni.
- Értem! Már megyek is.
Felfutottam a lépcsőn, és a szobák felé vettem az irányt. Elsőként Ryeowook szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, de nem érkezett válasz. Újra megpróbáltam, de még mindig nem érkezett válasz. Benyitottam, és Ryeowook éppen akkor jött ki a fürdőszobából, egy törölközővel a teste alsó részén. Mikor meglátott, mosolyogva köszönt, mintha megszokott látvány lenne, hogy a meztelen felsőtestét látom.
- Ó, szia, In Jung!
- Szia - köszöntem neki, és kicsit zavarban voltam, de azért mosolyogtam. - Csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy gyere le játszani velünk card kissing game-t.. Tudod, mikor szájjal kell átadni a kártyákat.
Ryeowook elgondolkodott, de már nem vártam meg a válaszát. Villámgyorsan becsuktam az ajtót, majd siettem tovább, Kanginhez. Bekopogtam. Semmi válasz. Másodszorra is kopogtam. Ekkor ajtót nyitott Kangin. Ő is félmeztelen volt, de volt rajta nadrág.
- Jó reggelt, In Jung - vigyorgott rám, mintha neki is természetes lenne az, hogy egy lány előtt félmeztelen.
- Jó reggelt, Kangin. Csak azért jöttem, mert a többiekkel card kissing game-t játszunk.. Mikor szájjal kell átadni a kártyát a másiknak. Lejöhetnél te is.
- Oké, megyek.
- Én pedig szólok a többieknek.. Na, szia, lent találkozunk - mosolyogtam rá, majd elhagytam a szobát. Már csak Eunhyuk és a Yesung-Ji Won páros van hátra. Bekopogtam Eunhyukhoz.
- Mindjáárt! - ordibált ki. Vártam egy picit, mire két perc múlva ajtót is nyitott a fiú.. Mint mindenki más, ő is félmeztelenül. Majdnem nevetésben törtem ki. - Jó reggelt, In Jung.
- Neked is, Eunhyuk. Nem jössz ki velünk játszani card kissing game-t? Tudod, mikor szájjal kell átadni a kártyát. Már majdnem mindenki ott lesz.
- De, megyek, csak még felöltözöm. Köszi, hogy szóltál! - mosolygott rám, majd miután bólintottam, becsukta a szobaajtót. Most pedig hátra van a lehető legnehezebb feladatom.. Yesung és Ji Won. Csak nem zavarom meg őket akkor, mikor.. Na jó, nem részletezném.
Szóval, tovább mentem Yesung szobája felé. Valahogy sejtettem, hogy ott vannak. Bekopogtam, de semmi válasz. Megint bekopogtam, és megint semmi. Harmadszorra is bekopogtam, de semmi. Ekkor a szomszéd szobából - ami történetesen a húgom szobája - előbukkant Yesung. Mit ad Isten, hát félmeztelenül.. De ez a dolog már furcsa volt nekem.
- Szia, Yesung. Ugye, nem zavartalak meg titeket.. khhm.. aközben? - kérdeztem, kicsit zavarban. A fiú arca rögtön lángvörösre gyúlt.
- De-de-de-dehogy is - hebegett, és végig kerülte a tekintetem, amiből sejtettem, hogy megzavartam őket. - Mit szeretnél?
- Csak annyi, hogy a többiek felküldtek szólni, hogy játszhatnánk card kiss game-t.. Tudod, mikor szájjal kell átadni a kártyákat. Benne vagytok? A többiek Siwonon kívül mind benne vannak. Siwon edzeni ment..
Yesung bólintott, majd a háta mögül hallottam a húgom hangját.
- Én is benne vagyok!
Elvigyorodtam, majd még néhány búcsúszót intéztem hozzájuk.
- Na, folytassátok csak nyugodtan, amit elkezdtetek.. Jó mulatást! - kacsintottam Yesungra, aki, ha lehet, még jobban elvörösödött, majd behajtotta az ajtót. Én elindultam lefelé. Mikor leértem, közöltem mindenkivel, hogy a megkérdezettek benne vannak a játékban.

*** Mikor mindenki leért ***
Yesung és Ji Won elég jókedvűnek tűntek. Ji Won végig Yesunghoz bújt, aki ezt viszonozta. Ekkor végeztem a nevek felírásával. Úgy döntöttünk, hogy sorsolunk, kik lesznek egy csapatban. A papírokat beletettem egy kalapba, és - miközben Leeteuk keverte őket - elkezdtem beszélni.
- Felírtam a neveket a papírokra, tehát most a szerencse dönt arról, ki kivel van! Hajrá!
.. És kihúztam az első nevet.
- Az első csapat vezetőjeeee.. HEEEEEEEEECHUL! - hírdettem ki, mire a név tulajdonosa örömében felugrott, és leült az általunk kijelölt egyes csapat részén lévő hat szék egyikére. Letettem a kis papírt az asztalra, majd újra kihúztam egyet.
- A második csapat vezetőjeeee.. RYEOWOOOOOOOK!
Az említett felugrott, és vigyorogva átment a kettes csapat részére.
- Az első csapatba kerüüüül.. YEEEEEEEEEESUNG!
A fiú mosolyogva leült az egyik székre.
- A második csapatba kerüüüüül.. IIIIN JUUUNG! Vagyis én - nevettem el magam, és a papíromat letettem az egyik székre. Ryeowook még pacsit is adott.
- Szóval, az első csapat harmadik tagjaaa.. DOOOOONGHAE!
A fiú odarohant a csapathoz, és sorban megölelgette őket. Elnevettem magam, majd újra húztam.
- A második csapat harmadik tagjaaa.. LEEEEEEEEETEUK!
A fiú adott egy puszit az arcomra, és vigyorogva kevergette a megmaradt neveket.
- Az első csapat negyedik tagjaaa.. EUUUUUNHYUUK!
- A második csapat negyedik tagjaaa.. SUUUUUNGMIN!
- Az első csapat ötödik tagjaaa.. SHIIIINDOOONG!
- A második csapat ötödik tagjaaa.. JII WOOON!
A húgom kicsit csalódottan jött oda hozzánk, de adtam az arcára egy puszit, és picit jobban érezte magát.
- Nyugi, ez csak egy játék - suttogtam a fülébe, mire elmosolyodott. Aztán folytattam.
- Az első csapat hatodik tagjaaa.. KYUUHYUUN!
Ő is kicsit csalódott volt, de hát ez van, ez a szerencse.
- A második csapat hatodik tagjaaa.. KAAANGIIIN!
Mindenki elhelyezkedett, majd én kiálltam, és elsoroltam a csapatok tagjait.
- Szóval, az első csapat tagjai sorrendben: Heechul, Yesung, Donghae, Eunhyuk, Shindong és Kyuhyun. A második csapat tagjai sorrendben: Ryeowook, In Jung (én), Leeteuk, Sungmin, Ji Won és Kangin. A játékot az a csapat kezdi, amelyik gyorsabban tud felelni a másik kérdésére, ami csak matematikai lehet. Jó szórakozást!
- Előzőleg kiválogattuk a csapatok szerint a neveket, így tehát az első csapat tagjainak neve visszakerül a kalapba, amiből kisorsoljuk, ki teszi fel a matematikai kérdést. Maximum három művelet lehet a kérdésben, és a legnagyobb szám is háromjegyű lehet! Egy művelet egyszer használható fel, ami osztás és szorzás nem lehet! .. És az első kérdést feltesziii.. EUUUUNHYUUK!
A fiún láttam, hogy elgondolkozott. Közben a második csapat tagjainak nevét tettük bele a kalapba.
- Most pedig kisorsoljuk, kinek kell megadnia a választ. Súgni nem ér, vagy pedig automatikusan a másik csapat kezd. És a kérdésre válaszoool.. KAAANGIIIN!
Láttam, hogy Eunhyuk elmosolyodik.
- Egy, két, há.. RAJT!
- Mennyi 765-549+163? - kérdezte Eunhyuk, és elvigyorodott. Kangin egy percre sem vesztette el hidegvérét. A stopper szerint alig másfél perc telt el, mire kibökte a választ.
- 379!
Gyorsan kiszámoltam számológépen, és bólintottam, hogy jó.
- Köszönöm, üljetek le. Most pedig a második csapat kérdez! És a kérdezőő.. SUUUNGMIIIN!
A fiú kicsit megszeppent, de rögtön elkezdett gondolkodni.
- És a választ adóó.. HEEEEEEECHUL!
Kicsit megijedtem, mert tudtam, hogy Heechul nagyon jó matekból. A fiú elmosolyodott.
- Egy, két, há.. RAJT!
- Mennyi 963+453-786?
Alig telt el egy perc, mire Heechul már válaszolt is.
- 630!
Kiszámoltam, és alig hittem a szememnek: tényleg annyi volt!
- Tehát Kangin másfél perc alatt válaszolt, de Heechul egy perc alatt! Szóval, az első csapat kezd!
Felálltak sorba, és vártak a kártyákra. Kyuhyun volt elől, utána jött Heechul, aztán Eunhyuk, Donghae, Shindong és úgy Yesung.
- Vigyázz, kész, RAJT! - számoltam be, mire Kyuhyun fel is vette az első lapot. Elkezdődött a játék. Hihetetlen gyorsan haladtak. Végül, mikor letelt a megszabott idő, ami két perc volt, megszámolták, mennyi kártyát sikerült gyűjteni.
- Ötvenkettőből Huszonegy! Ez tök jó - lelkendezett Heechul, majd átvette tőlem a szót.
- Nos, akkor jöjjön a második csapat!
Felálltunk sorba. Ryeowook elől, utána Sungmin, aztán Kangin, Leeteuk, én és a húgom, Ji Won. Direkt azért álltunk be így, mert nem akartuk, hogy Yesung féltékeny legyen.
- Vigyázz, kész, RAJT! - mondta az "új műsorvezetőnk", majd elkezdtük.
Iszonyatosan gyorsan adták a lapokat. Leeteuk elnevette magát egyszer, és leesett a lap.
- Jaj, figyelj már oda - korholtam, de én is elmosolyodtam.
Mikor találkozott a tekintetünk, elmosolyodtunk, de végül is sikerült átadni a lapot. Éppen akkor jöttünk bele a játékba, mikor meghallottuk Heechul hangját.
- Letelt az idő! Számoljátok össze.
Mivel a húgom volt az utolsó, ezért számoltam vele együtt. Egy, kettő, három, négy.. Végül egyszerre kiáltottuk a számot.
- Huszonkettő!
Mindenki diadalittasan felkiáltott, majd mi az első csapathoz fordultunk.
- Nyertünk! Nyertünk!
- Csak eggyel - sértődött meg Heechul. Oda mentem hozzá.
- Jaj, nyugi már, ez csak egy játék! Bocsi - simogattam a vállát. Rám vigyorgott.
- Semmi baj!
Ekkor mindenkihez fordultam.
- Nos.. Játszunk még egyet?
Mikor mindenki "IGEEEN"-t ordított, vigyorogva megszólaltam.
- Akkor sorsoljunk új csapatokat! Kezdem!
Leeteuk gyorsan megkeverte a neveket, majd újra húztunk.
- Első csapat vezetője.. RYEOWOOK!
- Második csapat vezetője.. YESUNG!
- Első csapat második tagja.. IN JUNG! Vagyis én.
- Második csapat második tagja.. KYUHYUN!
- Első csapat harmadik tagja.. KANGIN!
- Második csapat harmadik tagja.. HEECHUL!
- Első csapat negyedik tagja.. LEETEUK!
- Második csapat negyedik tagja.. JI WON!
A húgom eszméletlenül boldogan rohant barátjához, és megölelte.
- Első csapat ötödik tagja.. SUNGMIN!
- Második csapat ötödik tagja.. SHINDONG!
- Első csapat hatodik tagja.. DONGHAE!
- Második csapat hatodik tagja.. EUNHYUK!
- Szóval, csapatok: Első csapat. Ryeowook, In Jung (én), Kangin, Leeteuk, Sungmin és Donghae. Második csapat. Yesung, Kyuhyun, Heechul, Ji Won, Shindong és Eunhyuk. Játékra fel!
Egész délelőtt játszottunk. Mikor Siwon hazaért, ő is beszállt. Nagyon jól éreztük magunkat.

*** Éjfél előtt ***

Éppen beszélgettünk, mikor ránéztem az órára. 23:55. Már csak öt perc az új évig. Izgatottan odabújtam Leeteukhoz.
Öt perc múlva elkezdtük énekelni a himnuszt, majd pezsgővel köszöntöttük az új évet. Leeteuk és én még egy szájra puszit is adtunk egymásnak, csak úgy, mint Yesung és Ji Won. Ekkor Sungmin felkiáltott.
- És igyunk a két kedvenc párunk egészségére is: Leeteukra és In Jungra, meg Yesungra és Ji Wonra! Sok boldogságot!
Órákon át viccelődtünk, nevetgéltünk és beszélgettünk, majd bezuhantunk az ágyunkba.
- Na, most hol aludjunk? Nálad, vagy nálam? - kérdezte Leeteuk.
- Nálam, mert az közelebb van - kacsintottam rá, és kézen fogva bementünk a szobámba.
Amint beértünk, Leeteuk rögtön a falhoz szorított, és megcsókolt..