2013. január 26., szombat

7. fejezet - Leeteuk tettei

Leeteuk
A Personal Tastet néztük négyen: In Jung, Ji Won, Yesung és én. Már hamar felébredtünk, direkt azért, hogy tovább nézzük. Éppen egy izgalmas rész jött: Gae In Jin Ho után rohant, aki éppen Chang Ryullal beszélt. Ekkor megkérdezte Chang Ryul Jin Hot, hogy tényleg meleg-e. A srác megpillantotta Choi igazgatót, és megsajnálhatta, ezért mondta azt, hogy meleg.
- Hát nem hiszem el! Mekkora hülye vagy - ültem fel hirtelen, és a combomra csaptam.
- SSSHH! - csitítottak mind a hárman, én pedig elmosolyodtam..

Kyuhyun
Értelmesebbnél értelmesebb videókat nézegettem a youtube-on, hogy lefoglaljam magam, annyira unatkoztam. Egy idő után már nagyon meguntam.
- Hogy ezek mekkora idióták.. - sóhajtottam fel, majd kiléptem a böngészőből, lecsuktam a laptopom fedelét, és elterültem az ágyamon. Lehunytam a szemem, és azon gondolkodtam, amin mindig szoktam: Mi lenne, ha In Jung az enyém lehetne, akár egy percre is?
Valószínűleg el sem tudnám engedni - gondoltam magamban, majd felsóhajtottam, és kinyitottam a szemem. Egy ideig csak a fehér plafont néztem, aztán előszedtem a telefonomat, és elkezdtem rajta játszani. Szokás szerint csak felidegesítettem vele magam.. Dühösen és unottan dobtam le magam mellé a készüléket, és újra behunytam a szemem. Egyszerűen nem tudtam magammal mit csinálni. Unatkoztam, és nem tudtam, mit csináljak. Végképp nem.. Unalmamban újra elkezdtem a plafont bámulni - de nem vált be. Nem sokkal később - kb. egy-két perc múlva - újra felhajtottam laptopom fedelét, és újra kutakodni kezdtem az interneten.

In Jung
Éppen megnéztük a sorozat utolsó részét (már az én szobámban), mikor Leeteuk telefonja csörögni kezdett. Rögtön odaszaladt, és felvette.
- Igen? - szólt bele bizonytalanul.
- ...
- Jó, rendben. Mikor?
- ...
- MICSODA?!
- ...
- Huhh. Értem. Mikor indul?
- ...
- Rendben. Ott leszek. Viszontlátásra! - mondta, és lerakta. Arca egy cseppnyi szomorúságot tükrözött. Fürkészően néztem rá, mire lesütötte szemeit.
- Mi a baj?
- Öhm, izé.. El kell mennem egy óra múlva, mert.. Mert valami tárgyalás, vagy mi az ég lesz a bandával kapcsolatban.
- Óh, hát rendben! Mikor jössz? - mosolyogtam rá, mire ő szomorúan nézett fel rám.
- Hát éppen ez az.. Még én sem tudom pontosan. Talán már két nap múlva, de az is lehet, hogy egy hónapig elhúzódik az egész.. Fogalmam sincs, mit akarnak, ne nézz így rám! - tette fel védekezően a kezeit maga elé.
Ledöbbentem. Ennyi időre elválasztják őt tőlem? Ez nem igazságos! ...
Nekirohantam, és sírva átöleltem. Ő is átölelt, és éreztem, ahogy könnyek hullanak a fejemre.
- De aztán vigyázz magadra, jó? - suttogtam a fülébe, mire ő erősebben szorított magához.
- Megígérem - suttogta nekem. - De most mennem kell pakolni.
Utoljára megcsókolt, és mikor kilépett az ajtómon, utoljára visszanézett. Szemében könnyek ültek. Olyan érzés volt, mintha soha többé nem látnám őt.. Mintha meghalni menne. Elöntött a bánat, és csak sírtam és sírtam, megállíthatatlanul. Szemeim már nagyon fájtak, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Ekkor két ember bejött a szobámba, és mindketten átöleltek.
- Sshh, nyugodj meg.. - csitítgatott Yesung, a hátamat simogatva.
- Nincs semmi baj.. Na, mosolyogj! Kérlek.. - mondta vékonyka hangon Ji Won, amiből arra következtettem, hogy ő is sírt. Hirtelen rossz előérzetem támadt.
- O-olyan.. Olyan rossz.. Rossz előérzetem van - szipogtam Yesung vállába.
- Na és.. Mi az?
- Olyan, mintha.. Mintha örökre vesztettem vo-volna.. El őt..
- Ne beszélj már hülyeségeket! Nem fog megtörténni, nyugodj meg.
Ekkor hirtelen kipattantak a szemeim, és felegyenesedtem. Yesung és Ji Won öleléséből kibogoztam magam, és a telefonomhoz rohantam. Tárcsáztam Leeteukot, de nem vette fel.. Még egyszer megpróbáltam, de már nem volt elérhető.

Leeteuk
Éppen a repülőtérre értem, mikor a telefonom csörögni kezdett. Megnéztem, ki az: In Jung. Nem akartam felvenni, mert tudtam, hogy milyen fájdalommal váltunk el. Amint letette, kiszedtem az aksit a telefonból, és a zsebem mélyére rejtettem a készülékkel együtt. Még egyszer, utoljára visszanéztem. Most itt hagyok mindent, akit-amit ismerek és szívemből szeretek.. De nemsokára visszatérek! Kérlek, várjatok rám!
Szememből elindultak a könnyek, ezért elfordultam, és a gépem felé vettem az irányt. Hirtelen rossz előérzetem támadt. Már fordultam meg, hogy hazarohanjak, de..
- Mr. Park! Hova óhajt menni, ha megkérdezhetem? - nézett rám furcsán az egyik emberke, akit azért küldtek, hogy feljussak a gépre.
- Sehova.. - horgasztottam le a fejem, és újra a gép felé araszoltam a "testőreimmel" együtt. Felszállás előtt még egyszer, utoljára visszanéztem, majd egy könnycseppet elengedve felléptem az első lépcsőfokra.

In Jung
Többször is próbálkoztam, hogy felhívjam Leeteukot, de soha nem volt elérhető. Bizonyára felszállt a gépre. Olyan egyedül éreztem magam.. Sírva lerohantam, gyorsan felhúztam a cipőm, felvettem a kabátom, a sálam, a sapkám, majd a kulcsaimat felkapva kirohantam. A kaput szinte feltéptem, úgy rohantam a végtelenbe.. Nem tudtam, merre megyek, csak a fájó szívemet éreztem. Ki akartam szakítani magamból, de nem tudtam. Miért tette ezt velem? Miért nem vette fel a telefont? Talán már nem szeret, és elege van belőlem? A sírás úrrá lett rajtam, ezért leültem egy padra. De hiszen visszajön.. Gondolkodj már értelmes ember módjára, In Jung! - korholtam magamat. - De olyan rossz előérzetem van.. Mi van, ha valami balul sül el, és mégsem jön vissza? Na, akkor mit csinálsz egyedül? Hiszen ő az, akit úgy akartál, akit úgy szeretsz.. Talán még az életednél is jobban! De ő nem hagyna egyedül téged..
Ilyenfajta gondolatok jártak a fejemben még egy ideig, mikor hirtelen megláttam egy felém igyekvő alakot. Magas volt és vékony.. Pont, mint Kyuhyun és Siwon.
- Csakhogy megtaláltalak! Úgy aggódtunk érted.. Hát mit csinálsz te ilyen hidegben itt, egyedül? - kérdezte Kyu. Ránéztem, és.. Elsírtam magam. Ő magához ölelt. - Értem. Nyugodj meg, visszajön.. Addig meg itt vagyunk mi mindannyian neked. Mosolyogj, jó?
Halványan elmosolyodtam, és felnéztem rá. Igazából ő mindig fel tudott vidítani, amióta ismerem.. Nem is tudnám nélküle elképzelni az életem, ahogy a többiek nélkül sem. Főleg nem Leeteuk nélkül..
Újra sírhatnékom támadt. Nem tudtam megállni, megint kicsordultak a könnyeim.
- Ne sírj már! Minden rendben lesz. Vedd úgy, hogy ez egy szokásos utazás, jó?
Bólintottam, de a könnyeim akkor sem álltak el. Elkezdtem dideregni, mire Kyu levette a kabátját, és rám terítette.
- Te.. te bolond! Vedd gyorsan vissza, mert.. Mert te is megfázol - mondtam neki, de nem hatott. Minél jobban próbáltam rávenni arra, hogy vegye vissza, annál jobban takargatott be vele engem.
- Nem! Neked jelenleg nagyobb szükséged van rá - makacskodott. Elmosolyodtam.
- Köszönöm - mondtam neki, és egy puszit nyomtam az arcára. Még a sötétben is jól látszott, hogy az arca elvörösödik. Megint elmosolyodtam, és boldogabban mentem haza a legjobb barátom oldalán.

Leeteuk
Szomorúan zenét hallgattam és az ablakon bámultam ki, gondolataimba mélyedve. Annyira fájt, hogy külön leszünk egy meghatározhatatlan ideig In Junggal, hogy csak rá tudtam gondolni. Szeretem őt, és minél hamarabb vissza szeretnék menni hozzá. Ő az az ember, akit egész életemben kerestem; ő volt az életemben a szerelem első látásra. Megígértem neki, hogy vigyázni fogok magamra, és remélem, sikerül is betartanom..
Ekkor megszólalt a hangosbemondó.
- Kedves Utasaink! Közérdekű közleményt kell megosztanunk. A repülőgéppel gondok akadtak, ezért minél hamarabb el kell hagynunk a gépet. Kérünk mindenkit, hogy legyen toleráns és elővigyázatos! Megértésüket köszönjük.
Micsoda?! Gondok a géppel?! Hogy jutok el akkor én oda arra a tárgyalásra? Várjunk csak.. Az a hang a telefonban.. Nem volt egyáltalán ismerős! Talán direkt el akartak tenni láb alól?
Idegességemben a fejemet ütöttem az öklömmel. Hogy én milyen hülye voltam! Nem is sejtettem, hogy valaki áll a háttérben.. De vajon ki lehet az? Már úgy is édes mindegy, mert meghalok..
A könnyek ömlöttek a szememből. Szegény In Jung, mit fog tenni, ha megkapja a halálhírem? NEM! Nem fogom csak így hagyni, hogy meghaljak! Küzdök az életemért bármi áron! Csak azért, mert én SZERETEM azt a lányt, és megígértem neki, hogy nem esik bántódásom!
- Kérlek, atyám, csak éljük túl ezt az egészet.. Adj hozzá elég erőt! - imádkoztam, majd minden bátorságomat összeszedtem, és a pilótafülkébe siettem..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése