In Jung
Egész éjszaka semmit sem aludtam, mert gyötört egy rossz álom, ami arról szólt, hogy Leeteuk gépe lezuhan, és egyedül Leeteuk testét nem találják meg. Amint már körülbelül huszonhatodszorra felriadtam, megelégeltem a dolgot, és bekapcsoltam a tévét. Ott pont a hét órai hírek mentek.
- "..Egy hatalmas repülőgép-baleset történt Tokiótól nem messze. Tudósítónk szerint a gépen 285 utas utazott, köztük a Super Junior vezetője, Leeteuk is..." - a név hallatán majdnem szívinfarktust kaptam. De ami ezután következett, az rosszabb volt a halálnál is.. - "..továbbá azt is megtudtuk, hogy a járaton utazók közül 15 halott van, köztük a pilóta, a másodpilóta és egy stuardess is. A további 270 ember közül 170-en súlyosan sérültek, ebből 100 válságos állapotú. A további 99 utas sikeresen túlélte kisebb sérülésekkel, de egyetlen embert nem találtak csak meg a 285 utasból: a Super Junior vezetőjét, Leeteukot. Nem tudják, hogy él-e még, de nagy valószínűséggel nem. Kutatásokat kezdtek meg a tengerben, hátha ott megtalálják őt. Köszönjük, hogy figyelemmel követte mai híreinket! Most pedig következzen az időjárás-jelentés.."
A szívem mintha darabokra tört volna. Egy pillanatig azt sem tudtam, hol vagyok, csak ültem, és magam elé meredtem. Leeteuk valószínűleg meghalt.. Az nem lehet! Lehetetlen! ...
Kyuhyun
Ekkor eszembe jutott In Jung. Rohantam, amilyen gyorsan csak tudtam át hozzá. Amikor berontottam, ő még mindig ugyan úgy ült, mint mielőtt bementem volna: kidülledt szemekkel és remegő kezekkel. Rögtön leültem az ágyra, és magamhoz öleltem. Gondolom, ekkor engedett fel, mert rögtön sírva fakadt.
- Nem hiszem el.. Lehetetlen.. NEM LEHET!! - zokogta, és a vállamba kapaszkodott.
- Jól van, semmi baj.. - próbáltam nyugtatni, de én is sírva fakadtam. Szemeimből úgy csorogtak a könnyek, mintha kisebb patakok lennének. Ekkor berontott a szobába mindenki, és zokogva átöleltük egymást. Mégis In Jung fájdalma volt a legnagyobb. Éreztem, ahogy kezei erősen szorítják a vállamat. Én csak simogattam a fejét, és csak sírtam a többiekkel együtt. Ryeowook szemei már most vöröslöttek a sírástól, Eunhyuk meg úgy remegett, mint a kocsonya. Mintha valamiféle vihar söpört volna keresztül a csapaton: Mindenki sírt, mint valami kisbaba. Ji Won és Yesung egymást ölelték és úgy zokogtak mindketten.
- Miért teszi ezt velem az Isten? MIÉRT?! - ordított fel hirtelen In Jung, és még jobban sírni kezdett.
- Nyugodj meg, semmi baj nem lesz.. Itt vagyunk veled - mondtam, furcsán rekedt hangon. A lelkemben egy űr keletkezett, jelezve, hogy egy barátom elment.. Elment, és talán soha nem látom viszont.
- El sem köszöntem tőle.. Miféle szívtelen nőszemély vagyok én? Istenem, miért teszed ezt velem?
- In Jung, nyugodj meg, itt vagyunk veled!
Mindannyian sírtunk még egy ideig, aztán úgy döntöttünk, elmegyünk aludni. Mikor beértem a szobámba, lerogytam az ajtó elé, fejemet az ajtónak támasztottam, és úgy ültem ott, fájó szívvel. Ekkor hirtelen olyan hangot hallottam, mint mikor valami eltörik. Rögtön kirohantam, és az volt az első, hogy megnézzem, In Jung jól van-e. A szobájában halványan világított az íróasztali lámpa, amit még én kapcsoltam fel, a sarokban pedig.. Nos, ott pedig In Jung kuporgott egy éles cserépdarabbal a kezében.
- NE TEDD! - ordítottam rá, mire rögtön eldobta a törött cserepet.
- Én nem.. Nem azt..
Elöntött a düh. Az a fajta düh, amit akkor érez az ember, ha magát okolja, és úgy gondolja, hogy miatta van minden..
- Persze! Ezt el is kellene hinnem?! Ne nevettess!
Ekkor a sarokban kuporgó lány zokogva a kezébe temette arcát. Megsajnáltam, hiszen most már az én önzőségem miatt is sír.. Az önzőségem miatt, amely azt diktálja, hogy ne essen rajta egyetlen karcolás sem.. Ami azt mondja, hogy egyetlen haja szála sem görbülhet meg. Tétován odamentem hozzá, megfogtam a kezét, magamhoz húztam és átöleltem.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani..
Eltolt magától, és a szemembe nézett, úgy válaszolt.
- Én nem haragszom, csak meg kellett volna hallgatnod.. Tudod, hogy utálom ezt - mondta, és az utolsó mondata után a mellkasomba temette arcát. Szegénykém, teljesen ki van..
- Sajnálom - mondtam, és lehajtottam a fejem. Bár ne tettem volna..
Az arcom így pont In Jung-éval volt szemben, aki éppen akkor emelte fel a fejét. Alig volt közöttünk tíz centi. Csak néztem a szép arcát és könnyes szemeit, és..
Már csak annyit vettem észre, hogy szám az ő szájára tapad. Tehát késő volt, az érzéseim elragadtak.. In Jung hirtelen eltolt magától és már készült lekeverni egy pofont, mikor tőlem tizenöt centire megállt a keze.
- Ne haragudj az előbbi mozdulatért, de ez nekem így.. Túl gyors és fájdalmas. Kérlek.. Meg kell értened. Nagyon jó, hogy itt vagy mellettem, de akkor meg kell értened engem is.. - mondta zavarában a mondatokat össze-vissza. Én se lehettem valami túl összeszedett, mert nem bírtam kinyögni egyetlen szót se.
- Ha nem haragszol, szeretnék most egyedül lenni..
- Pe-persze, értem.
Tétován az ajtó felé tántorogtam, és átvánszorogtam a saját szobámba. Gondolataim csak úgy cikáztak fejemben. Átvettem a pizsamámat, és bebújtam az ágyamba. Gondolataim csak úgy kergették egymást a fejemben. Talán, ha nem találkozott volna vele.. Talán akkor minden szép és jó lenne. Nem lenne ilyen szomorú senki, és nem lenne ilyen rossz érzés, hogy szomorú az, akit a világon a legjobban szeretek..
***Késő este***
Este tizenegy órakor hirtelen felébredtem. Ahogy számoltam, átaludtam több, mint tíz órát. Megdörzsöltem a szemeimet és felültem az ágyamban. Volt egy furcsa érzésem, miszerint Leeteuk nem halt meg, hanem még mindig él, csak eltévedt. Bíztam benne, hogy így van.. Így is mind annyira aggódtunk érte. Hirtelen sikítást hallottam In Jung szobájából. Rögtön kikászálódtam az ágyamból, feltéptem az ajtót és átmentem a lányhoz. Ő csapkodott maga körül és értelmetlen szavakat ordibált. Amint odaértem hozzá, lefogtam, mire kinyitotta a szemét. Egy ideig semmire sem emlékezett..
- Leeteukról álmodtam.. A repülőtéren láttam utoljára.. Felszállt a gépre.. A gép lezuhant.. Én annyira félek, Kyu! - hadarta el, és a végén sírva fakadt. Újra magamhoz öleltem, és simogatni kezdtem a hátát.
- Sssh, semmi baj, csak egy álom volt.. Nyugodj meg, semmi baj!
Ekkor az ajtóban hirtelen megjelent Yesung.
- Mi történt? Ne segítsek valamiben?
- Ha megkérhetlek, hozz légyszíves egy pohár vizet és egy nyugtatót - utasítottam, mire ő rögtön szaladt az imént említett dolgokért. Percekkel később In Jung még mindig olyan szívszaggatóan sírt, mint korábban.. Nemsokára Yesung is megérkezett, kezében egy pohár vízzel és egy gyógyszerrel.
- Bocsi, csak nem tudtam, hol a nyugtató.. De végül megtaláltam. Valamit még segíthetek? - mondta, és a kezembe adta a dolgokat.
- Köszönöm szépen, de így is megtettél mindent, amire szükség volt. Innentől már átveszem.
Bólintott, majd kiment.. De előtte még az ajtóból visszanézett.
- Hát akkor.. Jó éjt!
- Jó éjt - köszöntem én is, és halványan elmosolyodtam. Yesung még visszamosolygott, majd bezárta az ajtót.
- In Jung, nézd.. Ezt vedd be, légyszíves - mondtam neki. Előtte még leraktam az éjjeliszekrényre a gyógyszert és a vizet, hogy meg tudjam támasztani a lány testét. Sejtettem, hogy semmi ereje sem marad majd ennyi sírás és ilyen nehéz nap után. Segítettem neki feljebb ülni, és odaadtam neki a gyógyszert meg a vizet. Nem sokkal később már be is vette. Pár perc múlva már nem is sírt.
- Jobban vagy már?
- Igen.. Csak kicsit álmos vagyok.
Már éppen indulni készültem, mikor hirtelen megragadta a kezem.
- Ne! Maradj.. Kérlek - kérte, és keze egyre erősebben markolta az enyémet.
Bólintottam, majd segítettem neki lefeküdni.
- Énekelj nekem valamit, kérlek!
Gondolkodtam, hogy mi lehet a legjobb dal. Aztán eszembe is jutott:
- *Geunyeoga dolaoneyo mianhadago haneyo iksukhaetdeon geuriun geu songilro eorumanjyeoyo..
Amikor a dal végére értem, ő már aludt, mint a bunda. Mosolyogva néztem, és megláttam egy hajtincset, ami - a többivel ellentétben - nem a füle mögött foglalta el helyét. Megigazítottam, majd tovább néztem, ahogy alszik..
***Reggel***
Ryeowook
Éjszaka alig tudtam valamit aludni. Amint reggel lett, kipattantam az ágyamból, és benéztem Kyuhyun szobájába. Az üres volt. Benéztem In Junghoz is: Hát a lány betakarózva ott feküdt Kyuhyun mellkasán, aki viszont nem volt betakarózva. Amint benyitottam, a srác rögtön felébredt.
Elöntött a düh. Csúnya dolgokat mondtam neki.
- Te ezt mégis hogy képzelted?! Csak úgy lenyúlod az egyik barátod barátnőjét? Ő ehhez mit szólna?..
Elöntöttek az érzések, és nem tudtam magamon uralkodni.. Sarkon fordultam, és a saját szobámba zárkóztam. Ott megint elkezdtem sírni. Nem akartam kimenni, nem akartam találkozni Kyuhyunnal, se In Junggal, se senkivel. Ekkor valaki leült mellém az ágyra, amitől hirtelen összerándultam.
- Mit akarsz? - néztem Yesungra, aki halálos nyugodtsággal nézett a szemembe.
- Tegnap In Jung sikoltozva ébredt fel. Kyuhyun csak azért maradt mellette, mert félt, hogy kárt tesz magában. In Jungnak nyugtatót kellett adnunk, olyan rosszul volt. Szóval, ne aggódj, semmi nincsen köztük - mosolygott rám, majd letörölte a könnyeimet.
- Biztos? - néztem rá bizonytalanul.
Bólintott, én pedig a nyomában elhagytam a szobát. Pont akkor jött ki Kyuhyun és In Jung is, és a lány nem akart enni. Vagyis én ezt hallottam a veszekedésükből..
- De muszáj enned! Nem lehetsz egész nap éhen!
- De Kyu, nem vagyok éhes..
- Ez nem annak a kérdése, hogy az vagy-e vagy nem!
- Mi vagy te, az apám?! - háborodott fel hirtelen In Jung.
- Nem, csak szeretném, ha nem..
Oó. Ideje közbelépnem. Ryeowook közlegény előállt!
- Hé, hé, hé, nyugalom, skacok! In Jung, az én kedvemért legalább menj le enni, kérlek.. Kyuhyun, veled meg beszélni szeretnék - kezdtem meg a békítőakciómat. In Jung bólintott, majd szótlanul elindult lefelé.
- Mit akarsz? - lökte oda nekem a mondatot Kyuhyun, nem éppen kedvesen.
- Csak annyit, hogy ne haragudj rám az előbbiért. Nem tudtam, hogy tegnap éjjel In Jung rosszul volt..
- Igen, rosszul volt, és ha nem fogom le, kárt tett volna magában! Éppen ezt akartam elkerülni, azért maradtam vele egész éjszaka. Érted már? Egyébként meg nem haragszom.
- Értem, és még egyszer bocsi.. Szent a béke? - kérdeztem, és a kezemet nyújtottam felé. Ő megfogta, és elmosolyodott. Visszamosolyogtam, és lementünk enni.
- Huuh, de kajás vagyok! ..
* A Super Junior - In my dream c. dalából a kezdő sorok, amit Kyuhyun énekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése