2013. január 2., szerda

5. fejezet - Kyuhyun a ruhaboltban/ Yesung nyomoz / Volt-nincs süti / Takarítás

In Jung
Délután kettőkor ébredtünk fel, legalábbis mi ketten Leeteukkal. Szokás szerint egy puszival köszöntött. Felöltöztünk, és lementünk enni. A többiek már mind lent voltak.
- Jó reggelt, álomszuszékok! Vagyis.. Kellemes délutánt - köszönt Kangin.
- Hosszú volt az éjszaka, mi? - kiáltotta Eunhyuk. Leeteuk elvigyorodott, majd odament hozzá, és egy barackot nyomott a fejére.
- És ha igen? - vigyorogtam én is rá, mire mindenki "ÓÓ!"-zni kezdett. Alaposabban körbe néztem, és rájöttem, hogy nem mindenki van lent.. Kyuhyun, Yesung és Ji Won nem voltak ott.
- Kyuhyunnal mi van?
- Elküldtük bevásárolni, de már másfél órája távol van - válaszolt Ryeowook.
- Nem tartjátok ezt furcsának? - ráncoltam a homlokomat. Mindenki nemlegesen rázta a fejét.
Elgondolkodtam. Vajon hova mehetett? Hiszen nem messze tőlünk van egy kis élelmiszerbolt. Leeteuk a hátam mögé állt, és átölelte a derekam.
- Mit kérsz enni? - suttogta a fülembe, amitől megborzongtam, de csak kellemesen.
- Amit te is - fordultam vele szembe, és az arcára nyomtam egy puszit.
- Megjöttem! - szólalt meg a hátam mögött Kyuhyun. Hátra fordultam, és megpillantottam a hatalmas szatyrokat cipelő legjobb barátomat.
- Adj valamit, segítek - mentem oda hozzá, mire ő a kezembe nyomott két olyan szatyrot, amiben elég kevés cucc volt. Akkor oda ment hozzá Leeteuk is.
- Adj nekem is valamit - bökte neki oda, és már ki is vette a maradék négy szatyrot Kyuhyun kezéből. A legjobb barátom elengedett egy halk "chö"-t, majd - mint aki jól végezte dolgát - leült egy székre.
- Hol jártál ennyi ideig? - faggatta Shindong.
- Csak benéztem még egy pár ruhaboltba.. Azt add ide! - vette ki Heechul kezéből az egyik szatyrot, de már késő volt: a fiú egy boxert vett ki onnan. A gatya fehér alapon piros szívecske mintás volt.
- Nicsak, de cukik lettünk hirtelen - poénkodott a kis "tolvaj".
- Ezt.. Ajándékba vettem valakinek - szedte ki Heechul kezéből a fehérneműt Kyuhyun. - Ha megbocsátotok..
Azzal felviharzott a szobájába.
- Úgy tűnik, felbosszantottad - nézett az "elkövetőre" Sungmin, aki most szólalt meg először. Mindenki nevetett, de csak halkan, mert nem szerettek volna összeveszni Kyuhyunnal.
- Pedig tök cuki volt az a boxer - jött le a lépcsőn vigyorogva Yesung, kéz a kézben Ji Wonnal. - Amúgy sziasztok.
- De még mennyire.. Férfias darab - vigyorgott Leeteuk is.
- Jaj, hagyd már - szóltam rá, de azért mosolyogtam.
- És ha nem hagyom? Megbüntetsz? - nézett rám, miközben a szemöldökeit húzogatta.
Mindenki elengedett egy "ÓÓ!"-t, mire Yesung is megszólalt.
- Te is büntethetnél néha így engem - vigyorgott a húgomra, mert látta, hogy magamhoz öleltem Leeteukot.
- Oké, majd ha befagy a pokol - kacsintott Ji Won a párjára.
- Na, gyere csak ide!
Elkezdtek kergetőzni, és kifutottak az udvarra is. Mikor kinéztünk, csak annyit láttunk, hogy Yesung fekszik a hóban, rajta Ji Won, és csókolóznak.
- Úúúú! Hallgassuk ki őket - futott át Kangin agyán.
Mindenki az ajtóra tapasztotta a fülét, és úgy hallgatózott.
- Megvolt a büntetésed, örülsz? - mondta Ji Won. Együtt nevettek, majd Yesung megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ha ezzel büntetsz, nagyon sokszor leszek rossz kisfiú?
Erre mindenkiből kitört a nevetés, mert Yesung olyan vicces hangon mondta ezt a mondatot. Ezt bizonyára meghallották, mert elkezdtek befelé futni. Mire beértek, mi már a helyünkön ültünk, és angyali arccal néztünk Yesungra. Majdnem elnevettem magam.
- Melyikőtök ötlete volt a hallgatózás? - mondta, egyre vöröslő arccal, de vigyorogva.
- Milyen hallgatózás? Mi soha nem csinálnánk olyat - mondta, bevetve az "Aegyo"-ját Sungmin. Ekkor Ryeowook mindenkit lebuktatott, mert elnevette magát..
- Ryeowook! Ki ötlete volt?
- Én azt nem tudhatom.. Kérdezd a többieket - mondta a fiú, fulladozva a nevetéstől. Már ezt is alig bírta kinyögni, mert szinte röhögőgörcsöt kapott.
- Kié volt az ötlet? - nézett ránk Yesung.
Ekkor valahogy rájött, és megindult Kangin felé. A srác felállt, és elkezdett futni körbe-körbe az asztal körül. Yesung utána. Olyanok voltak, mint két kisgyerek. Mindenki nevetett, mire Kyuhyun álmos fejjel felbukkant a lépcsőn.
- Mi ez a hangzavar?
- Szórakozunk. Talán baj, hogy nem zárkózunk be, mint te? - válaszolt nyersen Leeteuk, mire megütöttem a vállát. Persze nem fájt neki, de tudomásul vette, hogy ne mondjon ilyeneket.
Szerencsére Kyuhyun nem törődött a megjegyzésével, de azért egy "Szánalmas vagy" nézést ki nem hagyhatott volna. Megcsóváltam a fejem, és "Unom már ezt" fejjel néztem rájuk. Ekkor megint átvette a szót Yesung.
- Szóval te voltál! Ezt még visszakapod - nevetett Yesung, és sokáig még űzte Kangint. Még talán Kyuhyun is mosolygott rajtuk egy kicsit. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Figyeljetek, van egy jó ötletem! Süthetnénk egy kicsit, de nem a megszokott módon - vettem át a szót a két bolondtól.
A többiek figyeltek rám, ezért mertem folytatni.
- Csapatokra kellene oszlanunk. Azt hiszem, egy csapatba elég lesz négy fő.. Akkor lesz két négy fős csapatunk és egy öt fős. A tagokat megint kisorsoljuk, mint tegnap, hogy élvezetes legyen a játék.
Leeteuk már hozta is a nevekkel teli kalapot, és kevergette őket. Vártunk egy fél percet, majd kihúztam az első nevet.
- Az első csapat első tagjaa.. IN JUNG! Vagyis én.
- A második csapat első tagjaa.. LEETEUK! .. Ne már - közöltem, és a végét már halkan mondtam.
- A harmadik csapat első tagjaa.. RYEOWOOK!
- Az első csapat második tagjaa.. SHINDONG!
- A második csapat második tagjaa.. YESUNG!
- A harmadik csapat második tagjaa.. KANGIN!
- Az első csapat harmadik tagjaa.. SUNGMIN!
- A második csapat harmadik tagjaa.. SIWON!
- A harmadik csapat harmadik tagjaa.. DONGHAE!
- Az első csapat negyedik tagjaa.. EUNHYUK!
- A második csapat negyedik tagjaa.. KYUHYUN!
- A harmadik csapat negyedik tagjaa.. JI WON!
- Az első csapat ötödik tagjaa.. HEECHUL!
- Ééés.. Ennyi! Akkor a csapatokat kéretik felírni egy papírra!
- Első csapat: In Jung, Shindong, Sungmin, Eunhyuk, Heechul. Második csapat: Leeteuk, Yesung, Siwon, Kyuhyun. Harmadik csapat: Ryeowook, Kangin, Donghae, Ji Won. Sok sikert mindenkinek!
Belekezdtünk a főzőcskézésbe. Én hoztam az alapanyagokat, Heechul és a fiúk az edényeket és az eszközöket.
- Na, akkor most mi egy könnyű sütit fogunk készíteni. Hol vannak a száraz alapanyagok?
- Mint például? - kérdezett vissza érdeklődve Sungmin.
- Liszt, só, cukor, sütőpor - mondtam, miközben folyamatosan adagoltam az említett anyagokat. Aztán beleraktam a tojást, az olvasztott vajat és a tejet. Elégedetten kevergettem a masszát, mikor meghallottam Kyuhyun hangját.
- In Jung úgy is elbénázza - mondta vigyorogva, és direkt figyelt a szeme sarkából. Elvigyorodtam, és a fakanállal, amivel kevertem a tésztát, rámutattam. De véletlenül volt rajta egy kicsi tészta is, ami ráment Kyu felsőjére..
- Igen, így állunk? Na ezt kapd ki - mondta, és dobott rám egy kicsit a tésztájukból. Leeteuk röhögött, de nem segített volna.. Ekkor beszállt a harmadik csapat is.
Egy kisebb tésztacsata alakult ki közöttünk, és mire észbe kaptunk volna, mindent eldobálóztunk. Mindenki tiszta tésztás volt. A földön fekve nevettünk. Én Kyuhyun mellé kerültem.
- Olyan hülye vagy - fogtam meg a kezét, és tovább nevettem. Alig bírtam abbahagyni.
- Csak, mint te - szorította meg a kezem, és ő is nevetett. Szinte már fuldokoltunk a röhögéstől. És nem csak mi ketten, hanem a banda többi tagja, és a húgom is. Ekkor hirtelen felálltam, és előkerítettem pár rongyot és egy felmosóvödröt is a felmosóval együtt.
- Nos, most meg takarítanunk kell - mondtam, és elnevettem magam. A pillanatnyi csendből hirtelen hatalmas hahotázás lett.
- Szóval, ezt is ki kell sorsolnunk - nevetett Leeteuk is, és hozta a kalapot. - Akkor kell mosogatni, felmosni és a ruhákat a mosógépbe tenni. Mindenki menjen, és öltözzön át! Öt perc múlva itt. Mozgás!
Mindenki szaladt a szobájába. Mi is felmentünk, és gyorsan átkaptuk a cuccainkat, a koszosakat pedig kivittük a fürdőszobába, ahol a mosógép is volt.
Öt perc se telt el, mindenki lent volt, immár tiszta ruhában.
- Most pedig egy három fős és két öt fős csapatot sorsolunk ki, hogy ki melyik munkát csinálja. Hajrá!
Megkeverte a neveket Leeteuk, majd húztam az elsőt.
- Az első dolog a feltakarítás, és oda egy ötfős csapat kell. Az első pedig.. DONGHAE!
- A második.. YESUNG!
Mikor ezt kimondtam, Ji Won elkezdett nevetni, mire Yesung magához húzta, és az arcára nyomott egy puszit.
- Ne félj, te is ide kerülsz - kacsintott a húgomra a barátja. Elmosolyodtam, majd húztam következőt.
- A harmadik.. KANGIN!
- A negyedik.. A francba, én vagyok - nevettem el magam, mire Leeteuk az arcomra nyomott egy puszit.
- Az ötödik pedig.. - mikor elolvastam a nevet, hatalmas vigyor ült ki a számra. - KYUHYUN!
- Nos, a feltakarítós csapattal megvolnánk. Jöjjenek a mosogatók, akik szintén öten lesznek!
- Az első.. JI WON!
- A második.. EUNHYUK!
- A harmadik.. RYEOWOOK!
- A negyedik.. SUNGMIN!
- Az ötödik.. LEETEUK!
- A többiek mosogatnak. Akkor elmondom újra. Donghae, Yesung, Kangin, Kyuhyun és én feltakarítunk. Ji Won, Eunhyuk, Ryeowook, Sungmin és Leeteuk mosogat.. és Siwon, Shindong és Heechul a ruhákat pakolják a mosógépbe. Mindenki a helyére!
A többiek mind megfogtak egy rongyot, de eggyel kevesebb volt. Amint odaértem, hallottam, hogy azon veszekszenek, ki mosson fel.
- Donghae, te mosol fel - mondta Kangin, kicsit dühösen.
- Én nem! Majd Yesung - kiabált vissza Donghae ingerülten.
- Nem. Majd Kyuhyun megcsinálja, úgy is ő a legfiatalabb - mondta hatalmas nyugalommal Yesung. Elnevettem rajta magam.
- Nem én vagyok a legfiatalabb, mert.. - kezdett bele Kyu, de nem hagytam, hogy végig mondja.
- Tudom, tudom. Na, menjetek innen, és törölgessetek fel, majd én felmosok - vettem ki az ingerült legjobb barátom kezéből a felmosó végét, és elkezdtem a munkám. Ő még mindig ott állt mellettem bambán.
- Mire vársz? Tépjétek ketté Yesunggal azt a rongyot, és csináld már te is! Megáll az eszem..
Fél óra alatt sikerült feltakarítanunk. A mosogató fiúkra többször is rá kellett szólnom, csak a húgom tudott normálisan dolgozni. Jellemző..
Mikor már a vizet pocsolták egymásra, elfogyott a türelmem.
- Leeteuk! Tudnál normálisan dolgozni?! - szóltam, a kelleténél kicsit ingerültebben a barátomra.
- Mi van, nem lehet szórakozni?! Ne legyél már Kyuhyun.. - vágott vissza, de nem hagytam magam.
- Szállj már le róla! Az az ő dolga, ha nem szeret veled viccelődni!
- Oké, de akkor te is hagyj békén engem - sértődött meg, és ez már egyáltalán nem tűnt viccnek. Begurultam, és visszavágtam.
- Ha te csak ennyit tudsz mondani, akkor gratulálok. Olyan vagy, mint egy gyerek, nem vetted még észre? Sértődékeny és makacs.
- Te beszélsz, aki azt sem hagyja, hogy normálisan szórakozzak a barátaimmal, akiket már évek óta ismerek? Szállj már le a magas lóról, kislány - ezt olyan flegmán és gúnyosan mondta, hogy az már sértő volt. Döbbenten néztem rá, de ő csak elfordult, és tovább mosogatott. Csapot-papot otthagyva felrohantam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót. Leültem az ágyamra, és csak néztem magam elé. Nemsokára megindultak a könnyek a szememből, de én még mindig csak döbbenten néztem magam elé..

Yesung
Amint In Jung felrohant, a hangulat a viccesből rögtön átváltott a fagyosba. Leeteuk nem törődve semmivel tovább mosogatott. Bizonyára megsértődött. Hiszen ő volt a hibás.. Ő pocsolta a vizet, semmibe nézve más munkáját. Mert a padlóra is jutott, és Eunhyuk ruhájára is.. Akkor meg dupla annyit kell dolgozni. Tudtam, hogy ilyenkor nem szabad Leeteukhoz szólni, de én - hülye fejjel - megpróbálkoztam azért vele.
- Teuk.. - szóltam tétován.
- Mi van? - kérdezte rosszkedvűen. Nyilván nem volt túl sok kedve beszélgetni.
- Nem gondolod, hogy utána kéne menned?
- Még is miért?
- Azért, mert a barátnőd!
- És?
- Mit és?! Ha elveszíted, azzal jobban fogod magad érezni? Különben is, te voltál a hibás! - csattantam fel. Látszik, hogy a düh elveszi az eszét..
- Ne avatkozz bele az életembe, Kim Jong Woon!
- Ne hívj így, Park Jung Soo!
- Ne okoskodj, törpe!
- Mit beszélsz? Még is magasabb vagyok nálad..
- De fiatalabb is, és az idősebbnek meg kell adni a tiszteletet! Szóval..
Elöntött a düh. Felálltam, és úgy, ahogy voltam, vizes kézzel megkocogtattam a vállát. Ő megfordult, és szembe nézett velem. A düh csak úgy lángolt a szemében.
- Te ennyire nem bírod felfogni, hogy csak segíteni akarok?
- Ez hatalmas segítség, hogy kioktatsz, mit kellene tennem! - förmedt rám, majd olyat tett, amire nem számítottam..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése