Sziasztok! Meghoztam az új részt. Az a helyzet, hogy most készülök a házivizsgákra meg amúgy is tanulnom kell sokat, és ezért nem túl gyakran tudok a géphez ülni és írni a sztorit.. De azért megpróbálom. Csak közöltem, hogy megérthessétek :)
Leeteuk
Mérgemben a földhöz vágtam a kezemben lévő tányért. Mit képzel magáról Yesung, hogy csak úgy beleszól abba, mit csináljak?! Majd én tudom, hogy utána megyek-e vagy sem. Gyorsan megtöröltem a kezeimet.- Ezt takarítsd fel, kisapám! - vágtam az arcába, és felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Bevágtam az ajtót, bezártam kulcsra, és nem jöttem ki onnan egy ideig. Közben elgondolkodtam. Mi van, ha Yesungnak igaza volt, és én vagyok a hibás? Mi van, ha a saját hülyeségem miatt elveszítem a barátnőmet? Nem bírtam tovább, felrántottam az ajtómat, és In Jung szobájához siettem. Mivel nem volt nyitva, ezért dörömbölni kezdtem.
- In Jung, kérlek, engedj be! Meg kell ezt beszélnünk.. - kérleltem, de nem jött válasz. - Kérlek! Nagyon fontos.. Muszáj megbeszélnünk! Kérlek.. Kéérlek..
Az utolsó szónál már szinte minden lélekjelenlétem elvesztettem. Leroskadtam az ajtó melletti falhoz, és sírva fakadtam. Zokogtam, mert nagyon fájt: tudtam, hogy ha így megy tovább, elvesztem Őt. Pedig nagyon szeretem, és nem bírnám elviselni, ha szakítanánk.. Felhúztam a térdeimet, és fejemet a kezeim közé temettem. Ekkor valaki megfogta a karomat. Nem női érintés volt, tehát nem In Jung az. Mikor megszólalt, alig hittem a fülemnek.
- Nyugi.. Figyelj, tudom, hogy nem vagyunk valami jóban, de tudnod kell, hogy In Jung mindennél jobban szeret téged.. Nem fog elhagyni, ne félj - mondta KYUHYUN. A hangja megnyugtatott egy kicsit, de még mindig rázott a zokogás. Ekkor éreztem, hogy keze elválik az én karomtól, és hallottam léptei hangját. Tehát bement a saját szobájába. Én pedig csak sírtam és vártam, hogy kijöjjön a lány, akit szeretek..
In Jung
Hajnali egy körül felébredtem. Kimentem az ajtón, s a fal mellett megpillantottam egy ismerős alakot. Oldalra néztem, és láttam, hogy Leeteuk az, felhúzott térdekkel, fejét a kezeire hajtva. Leguggoltam hozzá, és láttam, hogy alszik. Tehát ő itt várt rám, hogy kijöjjek, de közben elaludt.. Vajon mióta várhatott?- Leeteuk, Leeteuk - ébresztgettem, de semmi hatása nem volt. Kicsit megbökdöstem az oldalát, mire felébredt. Amint kinyitotta a szemét, láttam, hogy vöröslik a sok sírástól.
- In Jung, ne haragudj rám - mondta fáradtan, és megint könnyek szöktek a szemébe.
- Sssh! Nyugodj meg, nincs semmi baj - töröltem le kedvesem könnyeit. - Nincs semmi baj.
- De én.. Én olyan rosszul viselkedtem veled, holott.. Holott neked volt igazad, és.. - próbálta elmondani, de ujjam a szájára tettem.
- Sssh! Mondtam, hogy semmi baj. Ne haragudj, amiért olyanokat vágtam a fejedhez..
Ő egy pillanatig csak a szemembe nézett, majd magához húzott, és megcsókolt.
- Akkor minden rendben van? - kérdezte meg félve.
- Ha még egyszer megkérdezed, büntetés lesz belőle - viccelődtem vele, és újra megcsókoltam. - Most pedig gyere szépen, menjünk aludni.
- De.. Még bocsánatot kell kérnem Yesungtól és Kyuhyuntól..
- Azt majd holnap elintézed.
*** Másnap reggel ***
Következő nap már hamar felkeltünk. Leeteuk nem bírt lenyugodni. Amint meghallotta, hogy valaki megy a folyosón, kinézett, és általában csalódottan visszajött a szobába. A hetedik próbálkozása már bejött, ugyan is a folyosón Kyuhyun sétált.
- Kyu, gyere már légyszíves! - hallottam a barátom hangját. A legjobb barátom bejött, és rögtön az ágyamon foglalt helyet. Ekkor Leeteuk felém fordult.
- Kicsim, megkérhetlek valamire?
Bólintottam.
- Csak annyit szeretnék, hogy ha Yesung jönne, akkor behívnád légyszíves? Köszönöm!
Kyuhyun
Mikor In Jung az ajtóhoz állt, hogy figyelje Yesungot, Leeteuk leült mellém az ágyra. Egy darabig nem szólalt meg, de sejtettem, mit akart. Egy éve, még mielőtt volt az a bizonyos buli, amin feltűnt In Jung és Ji Won.. Egy éve még teljesen más volt. Senkivel sem tudott volna veszekedni, nem volt senkire sem dühös, és mindig figyelembe vette mások érzéseit.. Teljesen más volt. Most pedig, mintha teljesen kicserélték volna.. Mindent megtett azért, hogy In Jung belé szeressen, még az én érzéseimen is keresztül ment.. Ezért sem voltunk olyan jóban. De én is változtam ám, mert én sem vagyok tökéletes..Ebben a pillanatban Leeteuk hangja zökkentett ki gondolkodásomból.
- Figyelj.. Én tudom, hogy te is szereted In Jungot.. És azt is tudom, hogy sokszor keresztbe tettem neked.. De a tegnapi dolog észhez térített. Mikor meghallottam a hangod, és amiket mondtál nekem.. Hidd el, én irtózatosan szégyellem magam.. Szóval.. Ne haragudj. Megpróbálok olyan lenni, mint azelőtt, hogy ne ártsak senkinek - mondta nekem Leeteuk, amitől tágra nyíltak a szemeim. Csak nem..? Felfogta, milyen hülyén viselkedett?
- Felejtsd el, semmi baj - mondtam, és ránéztem Leeteukra.
- Akkor, szent a béke?
Bólintottam, mire a nyakamba ugrott.
- Hiányzott már ez az ölelés - vigyorogtam rá, majd megszorítottam a kezét. - Na, de én most lépek, ezernyi dolgom van.. Majd találkozunk!
..és ki is mentem a szobából. Útban a saját szobám felé láttam Yesungot kijönni..
Yesung
Éppen mentem volna le reggelizni és valamit felvinni Ji Wonnak, mikor Kyuhyun megállított.
- Beszélni akarnak veled In Jungék.
- In Jungék? Akkor ezek szerint..?
- Igen. Kibékültek.
Ennek hallatán belül örültem, de rögtön el is ment a kedvem, mert eszembe jutott a tegnapi veszekedés Leeteukkal.
- Menj be. Hidd el, nem bánod meg - kacsintott rám Kyu, majd bement a saját szobájába. Elindultam In Jung szobája felé, mire ő megszólalt.
- Már vártunk. Bejönnél egy percre?
Bólintottam, és beléptem. Leeteuk az ablaknál állt, én pedig leültem az ágyra. In Jung kuncogott.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem kedves hangnemben. Szinte rögtön válaszolt is.
- Olyan vagy, mint Kyu: ő is rögtön az ágyamra ült le, amint bejött.
Elmosolyodtam, majd kérdőn Leeteukra néztem. Ő addigra már megfordult, de még mindig nem nézett rám.
- Őszintén szólva nem is tudom, hogy merjek a szemedbe nézni a tegnapi után.. Igazából csak bocsánatot akarok kérni, de azt is megértem, ha megutáltál emiatt..
Mi baja van?! Elment az a maradék esze is? ..
- Miféle sületlenségeket hordassz itt össze?! Én már rég elfelejtettem az egészet, nem hogy megharagudnék érte az egyik legjobb barátomra..
Észre sem vettem, hogy közben felálltam az ágyról. Leeteuk nekem szaladt, és átölelt. Egy pillanatra lefagytam, aztán megöleltem én is. Pár perc múlva kibontakoztunk az ölelésből.
In Jung
- Nem megyünk le a többiekhez? - kérdeztem, hogy leplezzem zavaromat. Igazából egy ilyen béküléstől mindig zavarba jövök.- Menjünk - bólintottak a fiúk. Megfogtam Leeteuk kezét, és úgy mentünk le enni.
- Mit kérsz? - mosolygott rám a barátom. Elkezdtem gondolkozni, de semmi értelmes nem jutott eszembe.
- Hmm.. Amit adsz!
Leeteuk erre röhögni kezdett, és maga elé pillantott. Egy pillanatra ilyen "Mostmivan?" fejet vágtam, aztán rájöttem. Uhh..
- Te idióta, perverz állat - forgattam a szemeimet, és elvigyorodtam. A többiek is mind röhögtek. Felálltam, és űzgélni kezdtem Leeteukot. Ő elkezdte játszani az ijedtet: elkezdett körbe-körbe futkározni az asztal körül, és maga elé tette a kezét.
- Héé, nem adom!
- Istenem..
A többiekre pillantva majdnem röhögő görcsöt kaptam: Kangin feje vöröslött a sok röhögéstől, Yesung az asztalon, kezeibe temetve arcát röhögött hangosan.. A többieket meg már nem is kommentelem.
Hirtelen egy hatalmas csattanást hallottam, majd a hang irányába nézve Ryeowookot láttam a földön fetrengeni önkívületi állapotban a sok nevetéstől. Bizonyára leesett a székről.
Mindenki szinte sírt a röhögéstől, még én is összeestem, és úgy röhögtem. Nagyon vicces volt.
Öt perc múlva már mindenki a könnyeit törölgette, de már nyugodtak voltunk. Senki nem mondta volna meg, hogy előtte olyanok voltunk, mint valami rossz részeges idióták.
Még mielőtt végeztünk volna a reggelivel, eszembe jutott egy jó ötlet.
- Ji Won, Yesung, Leeteuk! Mi lenne, ha reggeli után felmennénk és megnéznénk valami jó sorozatot?
- Hát.. Jó ötlet, de azok elég sokáig szoktak tartani. Egyébként tudjuk már, mit néznénk? - nézett rám Ji Won, szokás szerint értetlenkedve. Megforgattam a szemeimet.
- Tudok néhány olyan honlapot, ahol elég sok jó sorozat van..
- Rendben, legyen - bólintott Yesung is.
Nem sokkal később már be is fejeztük a reggelinket, majd siettünk fel Leeteuk szobájába sorozatot keresni. Amint felértem, rögtön a laptopomért kaptam, és ledobtam az ágyra. Aztán elkezdtem keresni a töltőjét is, de sehol nem sikerült ráakadnom..
Nemsokára már mindannyian a gépem körül ültünk, és válogattunk a jobbnál jobb sorozatok közül.
- You're beautiful.. Hmm - húzogattam a szemöldököm Jang Geun Suk láttán (az egyik szereplőt játssza - szerkesztői megj.), és Ji Wonra pillantottam.
- Nem rossz, el kell ismerni.. De csak utánad - pillantott Yesungra, aki bosszús-döbbenten figyelte a nyáladzásunkat. Leeteuk csak köhintett egyet. Ismertem már a köhögését. Bosszús volt, mert nem szerette, ha más pasikat nézegetek.
- Szeretlek - bújtam oda hozzá bociszemekkel, mire megenyhült, elmosolyodott, és még puszit is kaptam tőle.
- Én is, te kis bajkeverő.. Én is!
Végül újra belekezdtünk a keresgélésbe. Ekkor megakadt a szemem valamin..
- Personal Taste! - kiáltottunk fel egyszerre a húgommal, és nevetni kezdtünk. A fiúk nem túl bizalomgerjesztően nézték a leírását..
- Naaaaaaaaa, légysziiii - könyörögtünk nekik. Én személy szerint alig bírtam ki nevetés nélkül.
Öt perc után elértük, amit akartunk: a Personal Taste-t néztük meg. Az eleje nem volt annyira hűű-de-izgi, de a vége felé már egyre jobb lett. A gond csak az volt, hogy mire megnéztük a felét, addigra este lett..
- Úristen! Most nézem.. Ennek egy epizódja 64 perces volt?! - méltatlankodott Leeteuk.
- Igen.. De legalább megnéztünk hetet, örüljön már a fejed!
- Én azt hiszem, elteszem magam holnapra. Jóéjt! - ballagott ki a szobából a húgom.
- Jó éjt!
Leeteukkal ketten maradtunk. Igazából mi is fáradtak voltunk, ezért csak beestünk az ágyba, és már aludtunk is szinte.. Félálmomban jutott eszembe, hogy át kéne venni a pizsamát.
- Psszt, Teuk! Fent vagy még? - szólongattam a barátomat.
- Mi vaaan..?
- Vedd át a pizsit!
- Oké..
..mondanom sem kell, visszaaludt. Fogtam magam, és nagy nehezen letoltam az ágyról. Erre már felkelt.
- Ezt most miért kellett?!
- Vedd át a pizsamád!
..és én is átvettem gyorsan, majd együtt lefeküdtünk aludni. Az aznapi Personal Taste-részekbe annyira beleéltem magam, hogy arról álmodtam.. Hogy is mondjam? Kicsit jó pasi a főszereplő. Ha nem hiszed, nézd meg! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése