Kyuhyun
Hiába haragudtam In Jungra, még mindig szerettem, és nagyon hiányzott nekem. Már legalább két hete nem láttam.
Közben a többiek is egész jól elvoltak: hála az égnek senki sem szenvedett még egy balesetet. Viszont Leeteuk egyre többször járt haza nagyon későn, sőt, volt olyan eset, amikor még reggel sem volt itthon. Valami nagyon furcsa dolgot tesz, úgy érzem..
Töprengésemet legjobb barátom, Ryeowook zavarta meg.
- Kyu, van egy hatalmas hírem számodra! In Jung ma délután ötkor jön ki a kórházból! - lelkendezett, én pedig rápillantottam az órámra. Fél öt volt.
- Kösz az infót, jó barát vagy! - köszöntem meg neki, majd elindultam a boltba venni üdvözlő ajándékot.
Az utcára érve nem tudtam, melyik boltba nézzek be. Tanácstalanul álldogáltam egy darabig, mikor valaki karon ragadott és vonszolni kezdett az egyik olyan ajándékbolt felé, ahol szinte csak szerelmes ajándékok voltak.
- Kezdjük akkor ott! - mutatott az üzletre Sungmin. Igen! Ő kell most ide. Neki volt már barátnője, tehát valószínűleg tudja, mit szeretnek a lányok.
A boltba belépve rögtön megtaláltuk azt, ami nekünk kellett: egy hatalmas plüssmacit, aki egy szívet tart a kezében, amibe bele van írva, hogy "szeretlek".
- Ez felér egy vallomással - kacsintott Sungmin, és letette a macit az eladó elé. Gyorsan kifizettem, majd hazafelé indultunk. Ekkor támadt egy újabb remek ötletem.
Hazaérve felrohantam In Jung szobájába mindennel együtt, majd megnéztem az időt. Háromnegyed öt múlt két perccel. Pontosan tizenhárom percem volt rá, hogy mindennel elkészüljek. Elmosolyodtam és nekiálltam a nagy munkának.
In Jung
Pontban öt órakor a kapuban álltam és örömmel pillantottam fel a gyönyörű házra, amit már legalább két hónapja nem láttam. Úgy siettem befelé, mint akit üldöznek, tehát Heechulra maradt a munka, hogy behozza a holmijaimat. Amint beléptem, mindenki a nyakamba ugrott. Egyetlen személy nem volt ott: Kyuhyun.
- Hát Kyuhyun merre van? - kérdeztem a többieket, de nem kaptam választ. Felvont szemöldökkel siettem felfelé. Mikor kinyitottam a szobám ajtaját, felsikkantottam örömömben.
A szobámban rózsaillat terjengett, az asztalomon vázák voltak, bennük rózsacsokrok, az ágyamon pedig ott ült Kyuhyun. Amikor meglátott, rögtön felém indult.
- Örülök, hogy itt vagy. Ez itt az én ajándékom.
- Köszönöm, Kyuhyun - néztem rá, majd a nyakába ugrottam. Mikor kibontakoztunk az ölelésből, ránéztem az ágyamra. Ott egy hatalmas plüssmackó ült, kezében szívvel, a szívbe pedig az volt beleírva, hogy "szeretlek". Mikor leültem az ágyamra, Kyuhyun leült mellém, én pedig az ölembe vettem a mackót és örömmel nézegettem.
- Tudod, ez a maci kifejezi azt, amit már régóta irántad érzek - mondta Kyuhyun, és.. MEGCSÓKOLT! Hirtelen nem tudtam hogyan reagálni, az egész testem leblokkolt. Kyuhyun ledöntött az ágyra, és miközben csókolt, beletúrt a hajamba. Ekkor hirtelen valami felsikított bennem, hogy "NE!", és észbe kaptam.
- Kyuhyun, ne! - toltam el magamtól, és kiszaladtam az ajtón. Ott egy picit elgondolkodtam. "Az utóbbi időben Leeteuk szinte soha nem jött be hozzám, mindig volt valami kifogása.. Emellett, ha tényleg annyira szeretem őt, akkor nem szerettem volna bele Kyuhyunba. Kyuhyun.. Én mindig is kedveltem őt, de most már tényleg teljes szívemből őt szeretem." Egy percig sem haboztam tovább, kinyitottam az ajtót, majd belépve megcsókoltam Kyut.
- Meggondoltam magam - vigyorogtam rá huncutul, majd ledöntöttem az ágyra. Nem tudom, miért váltam ilyen tüzessé hirtelen, de annyit tudtam, hogy mindennél jobban vágyom Kyuhyun érintésére, csókjára és szerelmére.
- Szeretlek - suttogta a fülembe.
- Mindennél jobban - válaszoltam neki, majd újra megcsókoltam.
Leeteuk
Éppen a szobámba tartottam és azon gondolkodtam, hogyan fogom megmondani In Jungnak, hogy nem őt szeretem, amikor kijött a saját szobájából egyetlen.. Törölközőben.
- Hát te? - kérdezte tőlem meglepetten, amikor megpillantott.
- Öhm.. Csak voltam.. Bevásárolni.
- Aha, értem.. Te este tízkor még bevásárolsz. Oké..
- In Jung, mondanom kell valami fontosat.. - kezdtem sóhajtva, de hirtelen kitárult In Jung szobájának ajtaja, és kilépett rajta.. - Kyu! Hát te?
- Tudod, Leeteuk, nem csak neked van fontos mondanivalód - szólt a lány, és hagyta, hogy Kyuhyun átölelje a fél vállát. - Tudod, rájöttem, hogy téged soha nem szerettelek ennyire, mint őt. Ha annyira szerettelek volna, nem szeretek bele Kyuhyunba.. Sajnálom, Leeteuk, de nekem ez nem megy.
Nem lepett meg, amit mondott. Ezt már a visszatérésem után észrevettem. Mégis, kicsit fájt a tudat, hogy sosem szeretett igazán.
- In Jung, én is ezt akartam mondani. Van egy lány, a volt barátnőm, Kim Cho Hee.. Nos, én pedig őt szeretem még mindig. Lehet, hogy téged is szerettelek, de nem úgy, mint Cho Hee-t. Sajnálom. Ja, és még valami: ő mostantól itt fog élni velünk.
Lenéztem a lépcsőre és bíztatóan rámosolyogtam a barátnőmre. Kinyújtottam felé a kezem, amit ő el is fogadott, és fellépett az emeletre.
- Nos, hadd mutassalak be titeket egymásnak. In Jung, ő itt Kim Cho Hee. Cho Hee, ő itt Lee In Jung.
- Szia - köszönt félénken a barátnőm, mire magamhoz szorítottam. In Jung mosolyogva nyújtotta felé a kezét. Tehát nem kell aggódnom, bírják egymást.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Cho Hee. Ha bármi problémád akadna, vagy csak beszélni szeretnél valakivel, szívesen segítek, ahogy Kyu is. Nem igaz?
- De, persze - bólogatott Kyuhyun, és mosolygott. Ő már ismerte Cho Heet régebbről.
- Na, jó, én elmentem tusolni. Kyu, akkor jössz vissza, jó? - mondta In Jung, én pedig csak mosolyogtam. Végtére is örültem, hogy így alakult. Amióta újra Cho Hee a barátnőm, azért szurkolok, hogy Kyuhyun és In Jung összejöjjenek. És lám, most megtörtént.
- Oké, mi is visszavonulunk. Jó éjt! De aztán ne túl hangosan - kacsintottam a fiúra, mire felnevetett.
- Késő bánat - vigyorgott In Jung is, mi pedig összenéztünk Cho Heevel, és elszaladtunk a szobámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése