Közérdekű....

Szia(sztok)!

Mint már észrevehetted/észrevehettétek, az utóbbi időben egyre kevesebb poszt érkezett a blogra. Ennek több oka is van, olyan sok, hogy jövő hét hétfőig is itt ülve sorolhatnám őket, de inkább nem teszem. Többnyire a kissé instabil fizikai és lelki állapotom a fő oka a dolognak, na meg az a kevéske szabadidő, ami az egyre nehezebb suli miatt annyi, amennyi. Ezek mellett úgy érzem, hogy ehhez a történethez már nem tudnék túl sok mindent hozzátenni. Úgy is tudja mindenki a végét: az egész Super Juniorra rátalál a boldogság, és annak ellenére, hogy ezek képesek mindenen összekapni (de attól még nagyon édesek ^_^), nagyon jól megvannak egymás mellett. Mondhatnám, hogy szimbiózisban élnek egymással.
Nos, nem is húzom tovább az időt, helyette inkább csak összefoglalom ennek a posztnak a lényegét:
A blogot egy ideig megszüntetem, de ha ihletet kapok, lehetséges, hogy felkerül néhány új fejezet. Magát a blogot nem törlöm, a részek ugyanúgy megtalálhatók lesznek itt. Egyébként is, ez a történet már szinte befejezett volt, a részeket már csak erőltetett gondolkodással tudtam írni. Mindezek ellenére sajnálom is, hogy ilyen hamar véget ért... Szerettem volna évek múlva is itt ülni és ebbe a fránya kis blogocskába írni, mivel ez volt az első, amit tiszta fejjel* írtam. Sokszor ennek a blognak az írása segített át az érzelmi hullámvölgyeken, amikor fizikailag beteg voltam, akkor is írtam... Ha fájt, ha boldog voltam, ha csak semleges volt is a napom, akkor is csak írtam és írtam. Nehéz lesz "itt hagyni" ezt a környezetet, hiszen a szereplők olyannyira a szívemhez nőttek, mint a valóságos világban lévő megfelelőjük. Nos, hát...
Ez az utolsó bejegyzés. Az utolsó szavaim ebbe a blogba. Lehet, hogy egy kicsit túl érzelgős vagyok, de úgy érzem, muszáj illendően elbúcsúztatnom egy korszakot. Úgy érzem, a történet befejezésével lezárok egy időszakot az életemben. Boldog vagyok, hogy írhattam ezt a történetet és ezerszer is köszönöm, hogy olvastad/olvastátok az agyamból kipattanó balgaságokat :)
Köszönök mindent! ♥ :)

*régebben is írtam blogokat, csak azok teljesen mások voltak. Teljesen gyerekes szóhasználat, butaságokon történő összekapások és veszekedések... Nos, inkább nem részletezném.

18. fejezet - Egy esküvő következményei

Sziasztok! Elolvastam az előző fejezetet, és arra jutottam, hogy van benne egy ellentmondás. Amikor Ryeowook és Su Jeong először néznek szembe egymással, a lány azt mondja, hogy nem oda akart menni.. Később, mikor beszélgetnek, kiderül, hogy ide küldték. Nos, ez lehet, hogy nem egyértelmű, ezért elmagyarázom: csak zavarában mondja azt, hogy nem oda akart menni, és nem írtam félre! Ezért és a további hibákért is bocsánat! Jó olvasást! Lizzie-chan ^^

Ryeowook

Már több, mint két hét telt el azóta, mióta először megpillantottam Su Jeongot a szobámban. Mostanság egyre többször vagyunk együtt, egészen jó a kapcsolatunk. Annak ellenére, hogy alig ismertük egymást, mostanra már egész jó barátok lettünk... Sőt, talán még több is van ebben, mint barátság.
A mai egy különleges napnak ígérkezett. Yesung és Ji Won ezen a napon tartották az esküvőjüket. Több, mint kétszáz ember volt jelen. Én éppen egy számomra ismeretlen lánnyal táncoltam egy lassabb dalra, amikor Sungmin odajött hozzám és a fülembe súgott valamit, amitől meghűlt az ereimben a vér.
- Gyere gyorsan, valami történt Su Jeonggal. Fontos.
Ahogy volt, úgy otthagytam az ismeretlen lányt, és Sungmin után rohantam. Féltem, hogy valami súlyos dolog történt, például egy baleset, valami betegség... Bármi. Amit akkor láttam, mikor megérkeztünk a helyszínre, azt soha nem felejtem el.
Su Jeong egy teljesen idegen sráccal smárolt. Amikor megláttam, késztetést éreztem arra, hogy kiugorjak a legközelebbi ablakon. Nem értem, miért nem tettem ezt...
Aztán a lány észrevett, és rögtön eltolta magától a fiút, de akkor már késő volt. Amikor rám nézett, a szemei tele voltak megbánással, de már késő volt. Oda akartam menni hozzá, de tudtam, hogy nem szabad, mert ha tényleg szeret, utánam jön. Mielőtt megakadályozhatta volna, én sarkon fordultam és kirohantam az épületből, ahol az esküvőt tartották. Csak rohantam és rohantam, már az sem érdekelt, hogy a könnyeim is kicsordulnak, csak tovább futottam a végzetem elől. Miért olyan boldog mindenki? Yesung és Ji Won most házasodtak össze, Kyuhyun és In Jung is együtt vannak, Leeteuk az első és igaz szerelmével van együtt... Min Ji, a volt barátnőm, akit még Su Jeong előtt szerettem, az egyik legjobb barátommal van. És most egy újabb lány törte össze a szívem... Hát én soha nem lehetek boldog?
Kifulladva leültem egy padra, könyökömet a térdemre támasztva, kezeim között lehajtott fejemmel. A sírástól remegve ültem a hideg padon, az éjszaka sötétjében. Már fél tizenkettő is elmúlhatott akkor, de nem érdekelt.
Amikor Donghae és Min Ji járni kezdtek, én azért voltam boldogtalan, mert nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel. Sokáig szerettem Min Jit, és most, hogy már ő nem számít nekem, az a lány, aki sokat jelent, így ellenem fordul. Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
Hirtelen egy kéz fogta meg a hátam, majd jött a másik is, és az illető magához szorított. Ameddig sírtam, addig tartott a karjaiban az a valaki, aki utánam jött. Amikor végre képes voltam felnézni, nem hittem a szememnek.
Su Jeong volt az.
- Te... Te mit keresel itt? - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa könnyeimet. Tudtam, hogy késő, hiszen a karjai között sírtam, de valahogy úgy éreztem, hogy nem szabad kimutatnom neki az érzéseimet, mert annál jobban megsebez.
- Utánad jöttem... Úgy éreztem, muszáj.
- Nem kell vigasztalnod, megleszek egyedül is. Menj vissza a barátodhoz és csókolgasd tovább - mondtam neki olyan bántóan, ahogyan csak tudtam. Valószínűleg nem érdekelte, vagy csak tudta, hogy jogos a haragom, ezért nem reagált durván a dologra.
- De hiszen a barátom itt ül mellettem - nézett rám szemeivel. Tekintetében még több megbánást láttam, mint előtte, de észrevettem valami másat is...
... Nem tudom, miért bocsátottam meg neki, de... Amint ajkaink összeértek, tudatosult bennem, hogy én tényleg szeretem Su Jeongot, és ő is szeret engem. Ha nem így lenne, nem jött volna utánam és mondta volna azt, hogy a barátja én vagyok. Kézen fogva sétáltunk visszafelé, és amikor az esküvő helyszínére értünk, a többiek egy emberként elkezdtek felénk rohanni.
- Ti meg hova a francba tűntetek? - korholt Leeteuk, majd, amikor észrevette, hogy a kezeink össze vannak fonva, hatalmas örömkiáltás hagyta el a torkát.
- Ez igen! Ryeowook aztán tudja, hogyan kell felszedni egy lányt néhány hét ismeretség után! Gratulálok!
- Öhm, Leeteuk... Ki mondta, hogy mi együtt vagyunk? - nézett a csapatunk vezetőjére Su Jeong értetlenkedve. A kérdéstől kihagyott egy dobbanást a szívem.
- Te ezt komolyan...? - kezdtem volna, de a lány időközben rátapasztotta száját az enyémre. A csapat hangos füttyögésben tört ki. Karjaimmal átölelve a lány derekát szorítottam őt közelebb magamhoz. Amikor abbahagytuk a smárolást, a barátnőmre néztem.
- Komolyan gondoltad, hogy szeretnél velem járni? - néztem rá poker face-el.
- Igen! Miért, te nem? - válaszolt, majd a saját kérdése után riadt tekintettel nézett rám.
- Nem.
- De hát akkor...? - kezdett volna sírni, amikor befogtam a száját a számmal, majd újra beszélni kezdtem hozzá.
- Én egy életre veled szeretnék lenni, nem csak járni veled. Szeretlek, és ezt be is fogom bizonyítani!
... Hát, így történt, hogy néhány hetes ismeretségből lett egy hatalmas szerelem, és a szerelmem tárgya az enyém volt. Jut eszembe, kíváncsi vagy, hogy hogyan végződött az esküvő? Nos, azt sajnos nem tudom, kérdezz valaki olyat, aki a végéig ott volt, mert én és Su Jeong a szerelmi vallomásaink után hazamentünk... A történet teljes végét már rád és a fantáziádra bízom! ;)

Kyuhyun

Másnap reggelre mindenki totál K.O. volt, főleg én és Kangin. Az esküvőn annyit ittunk, hogy a végére már azt sem tudtuk, hol vagyunk. Arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem ágyba egyáltalán...
- Jó reggelt, te iszákos - köszöntött "kedvesen" a barátnőm. Hitetlenkedve rápillantottam, mire ő nem tudta elfojtani a vigyorát. Kaptam egy jó reggelt-csókot is.
- Fáj a fejem - nyögtem, amikor már végre képes voltam kikászálódni az ágyból. In Jung rosszalló tekintettel nézett rám.
- Nem is csodálkozom a tegnapi után...
- Miért, azon kívül, hogy ittunk, történt valami? - kérdeztem rosszat sejtve. In Jung reakciójából ítélve a sejtésem nem volt alaptalan.
- Hát, elég sok minden! Először még az asztalnál ittatok, aztán beálltatok táncolni, de olyan szinten, hogy te és Kangin mindenféle akrobata mutatványt megcsináltatok, például cigánykereket, szaltót... És ez még nem minden! A poharat mikrofonnak nézted, és elkezdtél bele énekelni, de amikor nem működött, földhöz vágtad. Aztán Kanginnal elkezdtetek kaja csatázni. Ennyi elég lesz már?
- Úristen! Utána mi történt?
- Amikor vége volt, hazaértünk, aztán te le akartál feküdni velem, de láttam rajtad, hogy teljesen kába vagy, ezért nemet mondtam. Erre te sírni kezdtél, hogy téged mindenki utál, beleértve Leeteukot és engem is... Aztán megláttad a laptopot, bekapcsoltad rajta a kamerát, és egy óráig azon röhögtél, hogy ott vagy a képen... Nem viccelek, még mértem is az egy órát! Aztán én megfürödtem és elküldtelek téged is fürödni. Öt perccel később kijöttél teljesen meztelenül, és keresnem kellett pizsamát neked. Amikor megparancsoltam, hogy vedd fel, nevetni kezdtél, de azt nem mondtad meg, hogy min. Nekem kellett feladnom rád a pizsamát... Utána az ágyba parancsoltalak, de téged nem érdekelt. Elkezdtél beszélni a fényképekhez, én pedig ideges lettem és behúztalak az ágyba. Aztán elaludtál, és most teljesen K.O.-n itt ülsz.
- In Jung, ölj meg - temettem az arcomat a kezembe, egy perccel később pedig nevetésben törtem ki. - Ne haragudj, csak... Olyan... Vicces ezt el... Elképzelni...
- Hát, eléggé feldobtátok az esküvőt, az biztos! Ha lesznek felvételek, majd megmutatom őket. De most menjünk enni! ...



szerzői megjegyzés: Az, hogy beleírjam a Kyu-s részt, ennek a bejegyzésnek köszönhető anno 2011-ből: http://greetandgreen.blogspot.hu/2011/04/kyuhyun-got-drunk-last-night.html a lényege, hogy Kyuhyun olyan részeg volt Eunhyuk szülinapján (04.04.), hogy kifelé menet azt mondta, vissza akar menni és választani valakit, akit elvisz Koreába és feleségül veszi. Amikor ezt elolvastam, legalább öt percig nevettem rajta :Đ

17. fejezet - Jól elsült haditerv (pikáns részletekkel!)

***Hetekkel később***

Ryeowook

Amióta Donghae és Min Ji járnak, egy boldog percem sincs. Valahányszor megpillantom őket, újra átélem a fájdalmat, ami azzal jár, hogy én még mindig szeretem a lányt. Most már egyáltalán nem érdeklem Min Jit, hiszen ő tovább lépett, és az egyik legjobb barátomat választotta párjául. Én pedig itt kínlódok az egyoldalú, de őszinte szerelmemmel..
Ez a nap sem indult másként. Szinte kínszenvedés volt arra ébredni, hogy megint együtt látom egy másik férfival a szerelmemet. Mint minden egyes nap, reméltem, hogy ez valami rossz álom, és szinte rutinszerűen csipkedtem magam. A mai reggelen is megcsíptem a vállam, és szinte már bőgve vettem tudomásul, hogy ez nem egy rossz álom.. Ez a kegyetlen valóság. Könnyeimmel küszködve levettem a pizsamámat, majd elbotorkáltam a fürdőszobáig és beálltam a zuhany alá. Ott már képes voltam elengedni az érzéseimet.
Egy bő fél óra múlva már felöltözve és megkönnyebbülten léptem ki a zuhanykabinból. A gond csak az volt, hogy gatyát nem hoztam magammal, így hát úgy, ahogy voltam, egy szál törölközőben kimentem a saját kis fürdőszobámból vissza a szobámba. Elkezdtem kutakodni a szekrényemben, ám nem számítottam arra, hogy valaki hirtelen bejön.. Márpedig ez történt.
Az ajtóm hirtelen kicsapódott, berohant rajta egy ember, majd újra bezárult. A hangra hirtelen felegyenesedtem, és a szekrényajtómat bezárva megpillantottam egy lányt.. Egy olyan gyönyörű lányt, hogy első látásra beleszerettem. A szám tátva maradt, ahogy végig néztem rajta, és azt, hogy tetszik nekem, lenti végtagjaim is rögtön jelezni kezdték. Amikor a teremtés megfordult, furcsán nézett rám.
- Öhm, bocsánat, rossz helyre jöttem.. - kezdte, és rögtön elpirult, amint meglátta, hogy csak egy törölköző fedi a testem. Elindult az ajtó felé, de én egy hirtelen elhatározástól vezérelve megragadtam a karját, és visszafordítottam magam felé.
- Ne menj még - mondtam neki, és kérdőn néztem rá, palástolva izgatottságomat. Amikor nem vette a lapot, szavakban érzékeltettem vele a dolgokat. - Legalább mutatkozz be!
- Oké, rendben.. Kwon Su Jeong vagyok. Kitalálom: te vagy Kim Ryeowook! Ismerlek téged. A Super Junior egyik főénekese vagy.
- Izé, mondhatjuk úgy is.. És, mi szél hozott erre, kedves Su Jeong?
- Megkértek, hogy jöjjek ide, de nem tudom, miért!
- Nos, akkor mondd el, ki kért meg rá!
- Azt.. nem tehetem - nézett rám bocsánatkérően. Barna szemeiben furcsa fény csillant. - De azt mondták, hogy próbáljam felvidítani azt, akit a szobában találok. Nos, mit tehetek érted?
- Szerintem semmit nem tudsz tenni, de azért kedves tőled, hogy ezt elvállaltad - mondtam neki kedvesen, és megpróbáltam elhajtani, de nem hagyta magát.
- Nem mehetek el addig, amíg nem tettem valamit!
Gondolkodóba estem. Ha mindenképpen fel akar vidítani, akkor lenne egy lehetőség.. Persze, ha ő is beleegyezne.
- Tudod, ha ennyire fel akarsz vidítani, akkor egy csúnya dolgot kellene hozzá megtenned.. - kezdtem el vele játszani. Először furcsán nézett rám, aztán vette a lapot, és csábosan mosolyogva közelített felém.
- Olyat, amit csak a rossz kislányok tesznek? Például.. Ezt? - araszolt felém, és mikor közel ért, egyszerűen csak megcsókolt. Ettől újra izgalomba jöttem, főleg lent.
- Igen, vagy.. Ezt - játszottam vele, miközben megcsókoltam, majd elmélyítettem azt. Kétségtelen, hogy nagyon jól csókolt a lány. Az már egyszer biztos, hogy a puszta jelenlétével fel tudott izgatni, de itt csókokról beszélünk!
További játszadozás közben megszabadítottam őt a pólójától, a nadrágjától, a melltartójától és a bugyijától. Ekkor jutott eszembe, hogy nem zártam be az ajtót. Felpattantam, és becsuktam a bejáratot. Aztán visszatértem az én kis "játékomhoz".
Elkezdtem izgatni, majd, amikor készen állt, levettem egy dobozt a szekrényem egyik polcáról, és rövid kotorászás után kiemeltem belőle egy óvszert. A védekezés biztosítása után nekikezdtem annak, ami egy férfi dolga, ha egy ilyen dolog történik éppen. Az aktus hosszú volt és éppen elég izgalmas. A végén mindketten fáradtan feküdtünk az ágyamban.
- Innentől kezdve nem tennéd meg ezt nekem akárhányszor, amikor csak szeretném? Tudod, ez a bizonyos alkalmi szex, csak kicsit másképp.
A lány furcsán néz rám, majd pajkosan elmosolyodik és megböki az orrom hegyét.
- Te kis rosszcsont! Mivel olyan jó volt most veled, ezért elvállalom. De ne várd el, hogy mindig jönni tudok majd!
- Oké, akkor a telefonszámodat, légyszíves...........

In Jung

Ahogy gondoltam, a tervem jól sikerült. Ryeowook és Su Jeong valószínűleg élvezték egymás társaságát - a szó szoros értelmében! Vigyorogva dörzsöltem össze a két tenyeremet, és már osontam volna el, amikor beleütköztem a barátomba.
- Mit csinálsz te itt, kicsim? - nézett rám kérdőn Kyuhyun azokkal a gyönyörű szép szemeivel.
- Öhm, semmi olyat, ami miatt aggódnod kellene - néztem rá ártatlanul. Tudtam jól, hogy éppen eléggé ismer ahhoz, hogy lássa, jelenleg nem mondok igazat.
- Megint sántikálsz valamiben, ugye? De remélem, nem rosszban!
- Hogyan feltételezhetsz rólam ilyet?! Én csak Ryeowook érdekében.. - háborodtam fel, és észre sem vettem, hogy elszóltam magam, amíg meg nem pillantottam Kyu diadalmas vigyorát. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, tudva, hogy úgy is el fogom neki árulni, mit csinálok. Sajnos, már megint túl jól ismer.. Mondjuk, ha már a kezdetektől szeretsz valakit, annak figyeled minden lépését és tudod, milyen a személyisége.
- Jól van, jól van, ne nézz rám így! Csak segítek Ryeowooknak elfelejteni Min Jit, ennyi az egész. Most boldog vagy? - kezdtem játszani a durcás kislányt, mire a barátom, karjaival a derekamat átfonva bevezetett a szobánkba.
Igen, azt még nem is meséltem, hogy egy ideje a Kyu szobájában lakunk mind a ketten. Az én szobám jelenleg üresen van, mert kiköltöztem belőle. Tudom, hogy Kyuval egészen a végéig együtt leszünk, ezért már nem is érdekel, hogy mi lenne akkor, ha vissza kellene költöznöm. Tényleg!
- Figyelj, el tudjuk intézni, hogy Su Jeong az én régi szobámban lakjon? Úgy Ryeowook is könnyen elfelejthetné Min Jit - morfondíroztam Kyu mellkasán fekve, miközben ő a karjaival ölelt engem.
- Persze, hogy el tudjuk intézni! De most ne ez érdekeljen - nézett rám még mindig oly' gyönyörű szemeivel. Tekintetében tüzes vágyat és szerelmet véltem felfedezni, ahogy rám nézett, majd felém gördült, és egy csókcsata folytatásaként a dolgok örvénylő fergetegébe pottyantunk..

Különlegesség!! In My Dream magyarul

Szia!

Lefordítottam egy dalszöveget, az In My Dream-et. Gondoltam, ezzel megköszönöm, hogy időt szántál a firkálmányaimra ^^ 
Hogy miért ez a dal lett? Nos, amióta meghallottam, azóta nagyon-nagyon a szívemhez nőtt. Szinte mindig segít, ha szomorú vagyok, bár most, hogy ismerem a jelentését, talán kicsit furcsának tűnik, hogy fel tud vidítani. Másrészt, van néhány füzetem, közöttük az egyik Super Junioros, amiben elkezdtem leírni koreai betűkkel a dalszöveget, de nem fejeztem be. Nem olyan régen kedvet kaptam hozzá, ezért leírtam, és szerencsére egy olyan honlapról néztem, ahol megvolt háromféleképpen, köztük angolul is :) Ezért kaptam az ötleten, és leírtam az angol szöveget, majd lefordítottam magyarra. Remélem, jó lett!
A szövegről: Legelső normális fordításom, ha hiba van benne, előre is bocsánat! Igyekeztem a legjobbat kihozni magamból :)
Íme:

Super Junior - In my dream (álmomban)/ I want to fall asleep (aludni akarok)
Visszajön
Azt mondja, sajnálja
Az ügyes kezek, amik hiányoznak, melyeknek cirógatása enyém volt
A bocsánatkérő szemek, amik rám néznek, a hang, amit hallani akarok
Gyengéden azt mondja, ne sírj

Ha a karomban tartalak, te eltűnsz, és
A könnyek lefolynak és a párnám nedves lesz
Végül felébredek
A reggelek mindig ilyenek.. Szerelmem

Remélem, örökké így fogok aludni
Az ő jelenlétével kelek fel még mindig...
Bár remélem, nem álmodok újra,
Ma is úgy tűnik, hogy a jelenlétével fogok elaludni

Mosolyog
Ez tényleg túl hosszú volt
Hiányzott ez a kifejezés, ő az én barátnőm, nem igaz
Elsétál
Mást karol át
A mellkasom összeszorul egy nehéz súly alatt

Újra álmodom, igaz?
Hideg verejték fut le rólam
Fáj, ez egy álom olyan dolgokkal, amikre utálok emlékezni is
Nem tudok mit csinálni egész nap
Együtt fogjuk tölteni az időt, igaz, szerelmem

Remélem, örökké így fogok aludni
Az ő jelenlétével kelek fel még mindig...
Bár remélem, nem álmodok újra,
Ma is úgy tűnik, hogy a jelenlétével fogok elaludni

Minden felhőssé válik, de az ő képe erősebb lesz
Mint a tegnapi álomban, ma eljön hozzám
Most nem alszom egyedül

Remélem, örökké így fogok aludni
Az ő jelenlétével kelek fel még mindig...
Bár remélem, nem álmodok újra,
Ma is úgy tűnik, hogy a jelenlétével fogok elaludni

Ha csak újra láthatnálak ma, ha visszajönnél...
Ha csak még egyszer mellettem aludnál, ha újra megtörténne...
Nem szeretnék felkelni
Ha el tudok aludni...

Még egyszer nagyon köszönöm, hogy időt szántál rám! :) ♥

16. fejezet - Meglepő bejelentés

Ji Won

- Jó reggelt, hasadra süt a nap - suttogta a fülembe Yesung. Ez volt a lehető legjobb ébresztés, amit valaha kaptam.
- Jó reggelt - adtam egy puszit a szájára, és ráfeküdtem a mellkasára, hogy ne tudjon felkelni. Hiába erőlködött, teljes súlyommal ránehezedtem. - Ne is próbálkozz, tőlem nem szabadulsz!
A barátom felnevetett. Nem volt mérges, sőt! Inkább boldog. Természetesen én is nagyon örültem, hogy mellettem van. Ekkor felötlött bennem egy kérdés, ami már elég régóta foglalkoztatott..
- Yesung, valamit meg kellene beszélnünk.
Az említett személy egy morgással jelezte, hogy figyel. Felsóhajtottam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele. Mi van, ha ő nem akarja a dolgot? ..
- Mennyi ideje vagyunk együtt?
- Körülbelül.. négy éve?
- Hmm, lehetséges.. és azóta egyszer sem futott át az agyadon a.. khhm.. a..
- .. házasság gondolata? - nézett rám gyönyörű, sötétbarna szemeivel. Hát, igen. Előle semmit nem tudok rejtegetni. Túlságosan is jól ismer.
Mielőtt válaszolt volna, az arcán megjelentek a jól ismert vonalak, melyeket én csak úgy neveztem, hogy "gondolkodó-ráncok". Alig két perc elteltével már meg is érkezett a válasz a kérdésemre.
- Igen, foglalkoztatott a gondolat. Sokat kattogott az agyam ezen. Érzem és TUDOM, hogy szeretsz, ahogyan én is, és mindennél jobban vágyom arra, hogy melletted legyek egész életemben.. De nem tudtam, hogyan kérdezzelek meg téged. Nem tudtam, hogyan reagálnál erre a dologra.. Úgy éreztem, még nagyon korai a kérdés. De így, hogy te vetetted fel, már másként látom az egészet.
Amikor ezt részletesen kifejtette, tátva maradt a szám. Tehát ő is sokat gondolkodott a témán! Akkor valószínűleg lépni fog az ügy érdekében, főleg most, hogy megtudta, nem ellenezném a dolgot. Gondolataim egymást kergették a fejemben, így azt sem vettem észre, amikor az általam annyira szeretett férfi kilépett a takarók "árnyékából". Belefeledkezve gondolataim kavargó örvényébe, gyorsan kikászálódtam az ágyból, és meglepetten tapasztaltam, hogy Yesunggal találom szemben magam. Mintha álomból ébredtem volna, úgy hasított belém a felismerés..
..Ugyanis a férfi térdre ereszkedett előttem, kezében egy dobozkával.
- Lee Ji Won, szerelmem, kérlek.. Hozzám jönnél feleségül? - nézett rám izgatottságtól csillogó szemekkel. Eleinte nem tudtam, mit mondjak, annyira megdöbbentett a tudat, hogy végig egy karnyújtásnyira voltunk ettől a pillanattól, de végül hangos "IGEN!"-ek sikoltozása közben a boldog barátom - khhm, immáron a vőlegényem - karjaiba vetettem magam.

Kyuhyun

Az erős napfényre ébredtem, ami In Jung szobájának ablakán szűrődött be. Igen, In Jung szobájának ablakán. Elégedettséggel töltött el a tudat, hogy a lány, akire több évig áhítoztam, végre mellettem fekszik és engem szeret.
- Az a rohadt napfény, hogy a franc egye meg.. - szitkozódtam. Nagyon zavarták a szememet az erős fénysugarak, mindezek ellenére lusta voltam felemelni a jobb kezem, amivel In Jungot öleltem magamhoz. Mint egy mesében, valamilyen okból kifolyólag rögtön teljesült a kívánságom: a fény végre nem égette a bőrömet és nem irritálta olyan erősen a szemeimet. Ekkor viszont megéreztem, hogy valami.. vagy inkább valaki a testem alhasi részére nehezedik.
- Jó reggelt, szívem - duruzsolta a fülembe a hang, amelyet éppen olyan jól ismertem, mint a saját testemet, ami most önkéntelenül is örömtáncba kezdett. Ezekre a reakciókra a szemem felpattant, és pontosan egy vonalban volt álmaim nőjének arcával.
- Jó reggelt neked is - suttogtam a szavakat, amelyre egy hosszú, forró és vágyakozó csókot kaptam válaszul. Mielőtt még jobban elmélyedhettünk volna a szerelem legnyilvánvalóbb formájában, hangos sikoltozás ütötte meg a fülünket. Egyértelműen lány hang volt. In Jung velem volt, és valószínűleg Cho Hee és Leeteuk alszanak még, rajtuk kívül pedig csak egyetlen lány van a lakásban..
- Ji Won! - kiáltottunk fel egyszerre In Junggal, és rohantunk kifelé. Amit akkor láttam, azon kedvem lett volna hangosan nevetni.
Ji Won a lépcsőnél állt, és ledermedve bámult egy pókot. Vigyorogva odamentem, megfogtam az állatot, és kidobtam In Jung szobájának ablakán. Amikor megfordultam, In Jungot és Ji Won dermedt arcát láttam az ajtóban. Nem bírtam tovább, elnevettem magam, ami nem eshetett túl jól a fiatalabbik lánynak, mert megjegyzést is tett ezzel kapcsolatban.
- Cho Kyuhyun! Ez egyáltalán nem vicces! - korholt, de én tovább nevettem rajta. Ez egy kis pók volt, még is ennyire túlreagálta a dolgot!

Mielőtt még jobban elmérgesedett a helyzet, In Jung közbelépett. Elém állt, kezeimet megfogta, és húzni kezdett maga után. Én engedtem neki, amit egy csókkal jutalmazott, amikor már leértünk, majd nekiálltunk reggelit csinálni.

In Jung

- In Jung, In Jung! Gyere gyorsan, mondanom kell valami fontosat! - sikoltozott a húgom eszméletlen hangerővel. Úgy gondoltam, jobb lesz közbe lépni, mielőtt még a többiek dobhártyája is úgy végzi, mint az enyém.
- Nyugi, nyugi, Ji Won! Ne legyél ilyen hangos, mert beszakad a dobhártyám! Inkább azt mondd, hogy mi az a nagyon fontos dolog.
A húgom mintha csak erre várt volna. Előhúzta a háta mögül a kezeit, majd a jobb kezét felemelte úgy, hogy lássam az ujjait. A gyűrűsujján egy gyönyörű, gyémántos gyűrű volt. Amikor jobban megnéztem azt, elállt a lélegzetem.
- Csak nem..? - néztem Ji Wonra, aki szinte elájult az örömtől.
- De igen! Yesung megkérte a kezem!
Ekkor mindketten visongtunk és boldogan ugráltunk. Kissé hülyén nézhettünk ki, mert a lépcsőn éppen lejövő Ryeowook furcsán nézett ránk.
- Mi ez a nagy visongás, lányok? - lépett kettősünk mellé. Nem hinném, hogy el tudta képzelni, hogy minek örülünk ennyire.
- Nézd! Nézd a jobb kezét! - emeltem a húgom kezét maknae barátunk elé, akinek még mindig fogalma sem volt róla, hogy mi van.
- Egy gyűrű. És?
- Nem akármilyen gyűrű! Eljegyzési gyűrű!
- Csak nem azt akarod mondani, hogy Yesung megkérte a kezed? - nézett hitetlenkedve, de boldog vigyorral Ji Wonra a fiú, és megölelte a húgomat. - Gratulálok! Ez a hír feldobta a rossz napomat.
- Miért, történt valami, ami elrontotta?
- Hát.. Nem is tudom, hogy mondjam el, de.. Úgy tűnik, hogy Donghaenek barátnője van.
- De hiszen ez jó hír!
- Igen, jó hír.. De a rossz benne az, hogy a lány az én volt barátnőm, Cho Min Ji, akit még mindig szeretek.
Ji Wonnal egymásra pillantottunk, és felszisszentünk. Tudtuk, mit kell tennünk. Valahogy össze kell őket hoznunk újra, de úgy, hogy Donghae ne érezzen közben fájdalmat.
- Mikor jön? - kérdeztem a fiút, miközben a tervemen gondolkodtam.
- Holnap..
- Ji Won, gyere velem! - kiáltottam fel, majd a húgomat karjánál fogva vonszolni kezdtem, faképnél hagyva szegény Ryeowookot. - Van egy jó tervem! ..

15. fejezet - A nagy változások

Kyuhyun

Két hónap és két hét telt el a két baleset óta. Azóta In Jung visszakapta a maciját, én pedig teljesen egészségesen kijöttem a kórházból. Igen, táncolni is tudok, noha 40%-nál több esély volt rá, hogy nem fogok tudni. In Jungot már egy ideje nem láttam. Nem nagyon tudok bemenni hozzá, mert jelenleg szinte minden nap tornáznom kell, hogy erősítsem a lábamat és a karomat. Nos, ez a sok fekvés nem tett túl jót.. Mindezek ellenére most már megerősödött a karom és a lábam is. Már rendesen tudom mindkettőt hajlítani és jól megy a járás is.
Hiába haragudtam In Jungra, még mindig szerettem, és nagyon hiányzott nekem. Már legalább két hete nem láttam.
Közben a többiek is egész jól elvoltak: hála az égnek senki sem szenvedett még egy balesetet. Viszont Leeteuk egyre többször járt haza nagyon későn, sőt, volt olyan eset, amikor még reggel sem volt itthon. Valami nagyon furcsa dolgot tesz, úgy érzem..
Töprengésemet legjobb barátom, Ryeowook zavarta meg.
- Kyu, van egy hatalmas hírem számodra! In Jung ma délután ötkor jön ki a kórházból! - lelkendezett, én pedig rápillantottam az órámra. Fél öt volt.
- Kösz az infót, jó barát vagy! - köszöntem meg neki, majd elindultam a boltba venni üdvözlő ajándékot.
Az utcára érve nem tudtam, melyik boltba nézzek be. Tanácstalanul álldogáltam egy darabig, mikor valaki karon ragadott és vonszolni kezdett az egyik olyan ajándékbolt felé, ahol szinte csak szerelmes ajándékok voltak.
- Kezdjük akkor ott! - mutatott az üzletre Sungmin. Igen! Ő kell most ide. Neki volt már barátnője, tehát valószínűleg tudja, mit szeretnek a lányok.
A boltba belépve rögtön megtaláltuk azt, ami nekünk kellett: egy hatalmas plüssmacit, aki egy szívet tart a kezében, amibe bele van írva, hogy "szeretlek".
- Ez felér egy vallomással - kacsintott Sungmin, és letette a macit az eladó elé. Gyorsan kifizettem, majd hazafelé indultunk. Ekkor támadt egy újabb remek ötletem.
Hazaérve felrohantam In Jung szobájába mindennel együtt, majd megnéztem az időt. Háromnegyed öt múlt két perccel. Pontosan tizenhárom percem volt rá, hogy mindennel elkészüljek. Elmosolyodtam és nekiálltam a nagy munkának.

In Jung 

Pontban öt órakor a kapuban álltam és örömmel pillantottam fel a gyönyörű házra, amit már legalább két hónapja nem láttam. Úgy siettem befelé, mint akit üldöznek, tehát Heechulra maradt a munka, hogy behozza a holmijaimat. Amint beléptem, mindenki a nyakamba ugrott. Egyetlen személy nem volt ott: Kyuhyun.
- Hát Kyuhyun merre van? - kérdeztem a többieket, de nem kaptam választ. Felvont szemöldökkel siettem felfelé. Mikor kinyitottam a szobám ajtaját, felsikkantottam örömömben.
A szobámban rózsaillat terjengett, az asztalomon vázák voltak, bennük rózsacsokrok, az ágyamon pedig ott ült Kyuhyun. Amikor meglátott, rögtön felém indult.
- Örülök, hogy itt vagy. Ez itt az én ajándékom.
- Köszönöm, Kyuhyun - néztem rá, majd a nyakába ugrottam. Mikor kibontakoztunk az ölelésből, ránéztem az ágyamra. Ott egy hatalmas plüssmackó ült, kezében szívvel, a szívbe pedig az volt beleírva, hogy "szeretlek". Mikor leültem az ágyamra, Kyuhyun leült mellém, én pedig az ölembe vettem a mackót és örömmel nézegettem.
- Tudod, ez a maci kifejezi azt, amit már régóta irántad érzek - mondta Kyuhyun, és.. MEGCSÓKOLT! Hirtelen nem tudtam hogyan reagálni, az egész testem leblokkolt. Kyuhyun ledöntött az ágyra, és miközben csókolt, beletúrt a hajamba. Ekkor hirtelen valami felsikított bennem, hogy "NE!", és észbe kaptam.
- Kyuhyun, ne! - toltam el magamtól, és kiszaladtam az ajtón. Ott egy picit elgondolkodtam. "Az utóbbi időben Leeteuk szinte soha nem jött be hozzám, mindig volt valami kifogása.. Emellett, ha tényleg annyira szeretem őt, akkor nem szerettem volna bele Kyuhyunba. Kyuhyun.. Én mindig is kedveltem őt, de most már tényleg teljes szívemből őt szeretem." Egy percig sem haboztam tovább, kinyitottam az ajtót, majd belépve megcsókoltam Kyut.
- Meggondoltam magam - vigyorogtam rá huncutul, majd ledöntöttem az ágyra. Nem tudom, miért váltam ilyen tüzessé hirtelen, de annyit tudtam, hogy mindennél jobban vágyom Kyuhyun érintésére, csókjára és szerelmére.
- Szeretlek - suttogta a fülembe.
- Mindennél jobban - válaszoltam neki, majd újra megcsókoltam.

Leeteuk 

Éppen a szobámba tartottam és azon gondolkodtam, hogyan fogom megmondani In Jungnak, hogy nem őt szeretem, amikor kijött a saját szobájából egyetlen.. Törölközőben.
- Hát te? - kérdezte tőlem meglepetten, amikor megpillantott.
- Öhm.. Csak voltam.. Bevásárolni.
- Aha, értem.. Te este tízkor még bevásárolsz. Oké..
- In Jung, mondanom kell valami fontosat.. - kezdtem sóhajtva, de hirtelen kitárult In Jung szobájának ajtaja, és kilépett rajta.. - Kyu! Hát te?
- Tudod, Leeteuk, nem csak neked van fontos mondanivalód - szólt a lány, és hagyta, hogy Kyuhyun átölelje a fél vállát. - Tudod, rájöttem, hogy téged soha nem szerettelek ennyire, mint őt. Ha annyira szerettelek volna, nem szeretek bele Kyuhyunba.. Sajnálom, Leeteuk, de nekem ez nem megy.
Nem lepett meg, amit mondott. Ezt már a visszatérésem után észrevettem. Mégis, kicsit fájt a tudat, hogy sosem szeretett igazán.
- In Jung, én is ezt akartam mondani. Van egy lány, a volt barátnőm, Kim Cho Hee.. Nos, én pedig őt szeretem még mindig. Lehet, hogy téged is szerettelek, de nem úgy, mint Cho Hee-t. Sajnálom. Ja, és még valami: ő mostantól itt fog élni velünk.
Lenéztem a lépcsőre és bíztatóan rámosolyogtam a barátnőmre. Kinyújtottam felé a kezem, amit ő el is fogadott, és fellépett az emeletre.
- Nos, hadd mutassalak be titeket egymásnak. In Jung, ő itt Kim Cho Hee. Cho Hee, ő itt Lee In Jung.
- Szia - köszönt félénken a barátnőm, mire magamhoz szorítottam. In Jung mosolyogva nyújtotta felé a kezét. Tehát nem kell aggódnom, bírják egymást.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Cho Hee. Ha bármi problémád akadna, vagy csak beszélni szeretnél valakivel, szívesen segítek, ahogy Kyu is. Nem igaz?
- De, persze - bólogatott Kyuhyun, és mosolygott. Ő már ismerte Cho Heet régebbről.
- Na, jó, én elmentem tusolni. Kyu, akkor jössz vissza, jó? - mondta In Jung, én pedig csak mosolyogtam. Végtére is örültem, hogy így alakult. Amióta újra Cho Hee a barátnőm, azért szurkolok, hogy Kyuhyun és In Jung összejöjjenek. És lám, most megtörtént.
- Oké, mi is visszavonulunk. Jó éjt! De aztán ne túl hangosan - kacsintottam a fiúra, mire felnevetett.
- Késő bánat - vigyorgott In Jung is, mi pedig összenéztünk Cho Heevel, és elszaladtunk a szobámba.

14. fejezet - Harag és kétségbeesés

In Jung

Iszonyú fejfájásra ébredtem. Nem tudtam, hol vagyok. Nem tudtam, mi történt velem. Csak arra emlékeztem, hogy hazafelé futottam, mert Kyuhyun teljesen felidegesített.
- Az a szemétláda Kyuhyun.. - dünnyögtem, és tovább gondolkodtam, mikor meghallottam egy hátborzongatóan ismerős hangot.
- Miért is vagyok én szemétláda?
Megpróbáltam felülni, de nem ment. Visszazuhantam az ágyra és mogorván néztem magam elé.
- Ha fel akarsz ülni, akkor ott van a bal oldaladon egy kar, azt húzd meg, és automatikusan felemelkedik az ágy. Csak hogy tudd, én már kiismertem itt a dolgokat - mondta gúnyosan. Ha nem lettem volna ilyen gyenge, biztos, hogy felképeltem volna. Meghúztam a kart, és az ágy megemelkedett. Most már tisztán láttam a mellettem lévő ágyon fekvő Kyuhyunt.
- Megmondanád, miért vagyok szemétláda? - kérdezte türelmetlenül, de közben rám sem nézett. Még egy pillanatra sem.
- Még kérdezed, hogy miért? Te reagáltad túl a történteket és te üldöztél ki a kórházból! Miattad fekszem itt! Egyébként is, mi a francért vagyok veled egy szobában? - háborodtam fel, és körül néztem. A bal oldalamon lévő területet Kyu foglalta el: az ő ágya és a szekrények, amin a ruhái és egyéb cuccai voltak. Mikor jobb oldalra fordítottam a fejem, megláttam a saját holmijaimat is.
- Na jó, hagyjuk abba. Ha még heteken, esetleg hónapokon keresztül el kell, hogy viseljük egymást, jobb lenne, ha kerülnénk a konfliktust. Amúgy azért vagy az én szobámban, mert a többiek direkt kérték, hogy egy szobába rakjanak minket. Persze volt, aki ellenezte is ezt - nézett felém megvetően. Rögtön tudtam, kire gondol. Mégis rosszul esett, amit mondott. Nem rég még olyan jóban voltunk, most pedig ellenségként tekint rám.. Nagyon fájt ezt tudni. De hát úgysem tudnám neki megmagyarázni, amit érzek..
- Mi van, megkukultál? - szólalt meg hirtelen. - Mondjuk, nem kellett az az ütés, enélkül is elég zavarodott voltál már..
- Teee.. - fortyogtam, és nekidobtam az első tárgyat, ami a kezeim közé akadt.. - Plüssmaci?! Ne már, azt hittem, hogy legalább egy alma lesz az! Ez nem igazságos!
Kyuhyun csak nevetett. Tegnap óta először hallottam így nevetni. Titkon én is elmosolyodtam. Elgondolkodtam azon, hogy a macit vajon kitől kaphattam, és ekkor beugrott.
- Kyu, add vissza azt a macit! - kiáltottam fel, de szerintem ő is rájött, hogy kitől van.
- Majd egyszer.
- Nem! Most! Azonnal!
- Mondom, majd!
- Nem!! MOST!! - kiáltottam rá újra, mire felnevetett. És ez így ment tovább hosszú percekig, addig, amíg be nem jött egy nővér.
- Mi történik itt? - nézett ránk kíváncsian.
- Semmi - mondtuk egyszerre Kyuhyunnal. Az ápoló még egy ideig szúrós szemekkel méregetett minket, aztán kiment. Kyuhyunnal egymásra néztünk és felnevettünk.
- Tudod, In Jung, ennyire szánalmas sem voltál még - törölgette a nevetéstől kicsordult könnyeit a srác.
- Hát, hidd el, te sem, drága barátom - vigyorogtam rá. Abban a pillanatban minden fájdalom és megaláztatás ellenére éreztem, hogy mindketten boldogok vagyunk, hogy egymás társaságában lehetünk. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami.
- Mondd csak, Kyuhyun.. Miért sértődtél meg rám?
A kérdésem hatására az arcára fagyott a mosoly. Hitetlenkedve, elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Majd máskor.
- Van időnk.. Na, mondd már!
Felsóhajtott. Úgy látszott, nem szívesen osztja ezt meg velem.
- Emlékszel a tegnapi napra? Amikor Leeteukkal kibékültél? - kezdett bele, nekem pedig nyomban görcsbe rándult a gyomrom. Igen, kibékültem vele. Na és? Csak bólintottam, mire folytatta. - Aznap este láttalak titeket a lépcsőfordulóban. Emlékszel arra, hogy mit csináltatok?
- Hmm, nem nagyon.. Várj csak, az nem az volt, mikor megölelt..?
- De, az. És arra emlékszel, hogy mit mondtál neki? - nézett rám fürkészően. Tekintetéből a fájdalom szinte ordított. Lesütött szemekkel bólintottam. Tisztán emlékeztem rá, mi volt.
".. Én és Leeteuk egymás kezét fogva álltunk a lépcsőfordulóban, szemben egymással. Akkor Leeteuk hirtelen átölelt.
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - mondta, én pedig úgy éreztem, a föld felett harminc méterrel lebegek az örömtől.
- Igen, tudom. Én is nagyon szeretlek. A világon a legjobban - válaszoltam neki, az örömkönnyektől fulladozva.."
- Ne mondd, hogy miattam rohantál egy kocsi elé? - kaptam fel a fejem hirtelen, és éreztem, amint elkezdenek folyni a keserű könnyek az arcomon. Olyan hatalmas bűntudatot éreztem, hogy az szinte fizikailag fájt.
- Érted már, miért nem akartam, hogy tudd? Mert tudtam, hogy ez lesz a vége..
Hitetlenkedve rápillantottam, és csak egyetlen mozdulatot láttam.. De ettől az egyetlen mozdulattól is sírógörcs tört rám. Ugyanis Kyuhyun LETÖRÖLTE A KÖNNYEIT.
- El tudod képzelni, mit éltem át? Mennyire fájt, mennyire emésztett a szomorúság? És mikor rájöttem, hogy valószínűleg minden hazugság volt, csak azért mondtad, hogy megnyugtass.. Úgy éreztem, hogy kést forgatnak a szívemben. Te éreztél már ilyet? Érezted már, hogy valakit olyan elkeseredetten szeretsz, hogy inkább meghalnál, mint hogy az ő és annak a másiknak az útjába állj? Érezted már, hogy te csak egy olyan dolog vagy, ami tönkreteszi a szerelmed és annak a másiknak a kapcsolatát? Szerettél már reménytelenül? És mondd, hogy mindezek ellenére nem akarnál meghalni, csak azért, hogy ne bántsd a szeretett személyt..
Ezek hallatán sírógörcsöt kaptam, de annyira, hogy a gépek elkezdtek sípolni mellettem. A fiú felé fordultam, és még mielőtt elvesztettem volna az eszméletem, odaszóltam neki: - Sajnálom, Kyu. Igazán sajnálom.

Leeteuk

- Tessék?! In Jung rosszabbul van?! - kérdeztem vissza hitetlenkedve, majd leraktam, és egy szó nélkül lesiettem a nappaliba. Az idegeim pattanásig feszültek.
- Mi van, Leeteuk? - kérdezte tőlem Heechul, mikor leértem a nappaliba.
- In Jungnak rosszabbodik az állapota - mondtam, és éreztem, hogy könnycseppek kezdenek záporozni a szememből.
- Gyere, beviszlek hozzá - fogta meg a karomat a legjobb barátom, majd utasította Ryeowookot, hogy vigye fel Soo Youngot a szobájába és játsszon vele.
Az út a kórházig megint éveknek tűnt. Amikor beértünk, rögtön In Jungról kezdtünk érdeklődni.
- Kérem, hölgyem! Nem tud valamit Lee In Jung állapotáról? - szólítottam meg egy nővért, aki éppen abból a szobából jött ki.
- Ne aggódjon, uram, Lee In Junggal minden rendben van, már stabilizálódott az állapota. Viszont valószínűleg több ideig kell bent maradnia.
- Rendben, köszönöm szépen - szóltam a nővérnek, aki csak biccentett, majd ment tovább. - Ó, várjon! Be lehet menni hozzá most?
- Persze, nyugodtan!
Sietve benyitottam az ajtón, nyomomban Heechul barátommal.
- Hogy van? - kérdeztem Kyuhyunt, aki elég megviseltnek tűnt.
- Jól, ne aggódjatok - válaszolta, de a hangjából hallottam, hogy lenne még mondanivalója.
- Kyu, mit hallgatsz el előlünk? - néztem rá gyanakodva. A srác ekkor meglepetten rám nézett.
- Én ugyan semmit.
- Ne hazudj! - szóltam rá szigorúan, de a fiú nem hagyta magát.
- Kérdezd a barátnődet, ha felébredt.
Ekkor megállt bennem az ütő. Már azt sem néztem túl jó szemmel, hogy In Jung egy szobába kerül Kyuhyunnal, de ha még egy közös titkuk is van, az nem sejtet semmi jót..
- Cho Kyuhyun, azonnal mondd el! - förmedtem rá. Alig tudtam megállni, hogy meg ne ragadjam és földhöz ne vágjam. Valószínűleg unta már ezt a faggatózást, ezért elkezdett beszélni.
- Semmi különös, csak annyi, hogy a barátnőd azt mondta nekem, hogy jobban kedvel, mint egy barátot, de aztán meg veled ölelkezett.. Tehát úgy érzem magam, mint egy használt lábtörlő, de igazából semmi nincs. Ez bizonyára téged nem érdekel, tehát nem is értem, miért akartad annyira tudni.
Micsoda?! In Jung többet érez Kyuhyun iránt?!
- Öhm.. Nekem most.. Mennem kell - motyogtam, és kiviharzottam az épületből. A telefonomba mentett névjegyek között hirtelen megakadt a szemem az egyiken.. Kim Cho Hee. Furcsa érzés lett úrrá rajtam, és kapva az alkalmon felhívtam a volt barátnőmet.